Ülök egy szakági kiállítás hivatalos megnyitóján. A kiállítási csarnokban a szokásos zsivaj, zenefoszlányok, speeker motyog a mikrofonba az egyik standon, kiállított gépek zümmögése. A hangosbemondó jelzi, hogy perceken belül kezdődik a megnyitó, megszólal fontos ember, kiállítás szervező, szövetségi elnök, kormányzati képviselő. Nyilván nem ok nélkül összeválogatott fellépői lista, és nyilván egyeztetett, érdemi tartalom (kéretik ezen a ponton nem mosolyogni!). Aztán a kiállítás szervező a mikrofonhoz lép és köszönti a megjelenteket, hasznos kiállítást kívánva. Köszönjük. Következik a következő fontos ember, aki szabadkozással kezdi: a beharangozott úr sajnos mégsem ér rá, így kénytelenek leszünk vele beérni. Semmi baj, a tartalom a lényeg. Aztán három mondat után már végez is, nagyjából annyit mondott, hogy fontos ez a kiállítás, de nagyon. Oké, van ilyen, lássuk a harmadik köszöntőt. A jó ember mivel kezdi? Elnézést, de ő is egy beugró, akinek itt kellene állnia, az most máshol áll (vagy ül). És ő sem viszi túlzásba, 3 perc múlva már adja is tovább a stafétát. Ezen a ponton gyors fogadást kötöttem magammal, hogy a negyedik kolléga vajon végre magát képviseli-e. És nyertem! Ő is elnézést kér, a többi kitalálható. A hivatalos megnyitó ezennel letudva, egymás kezét rázogatva vonulnak le a színpadról a főszereplők.
Mindez miért érdemel szót? Talán mert jelenség. Valamiért elfogadott lett, hogy a személyes jelenlét vagy összejön, vagy nem, nem kell azt olyan komolyan venni. Szenvednek a konferencia szervezők, konganak a szemináriumok, mert nem vagyunk jelen. Na, és? Ha nem vagyok ott, mi történik? Semmi. De szó szerint. Ha nem vagyok ott, elveszíthetek lehetőségeket, beszélgetéseket, és ami talán a legnagyobb baj: ha ígéretem ellenére nem vagyok ott. Ez már a hitelességről, a megbízhatóságról, a komolyságról szól. Ha nem vagyok ott, akkor ezzel azt üzenem, hogy nem vagy fontos nekem. Az üzletben ennél rosszabb üzenet pedig kevés van. A példában szereplő nem jelenlévő urak is üzentek egy egész gazdasági szektornak. Köszönik, megértették.
