Új cikk kerül fel a vállalati intranetre, mondjuk a jövő évi juttatásokról. Lesznek, akik elolvassák. Néha tíz, néha hetven százaléka a beosztottaknak. Akiket érdekel, és akik meg is tehetik (mert például időbeosztásuk megengedi).
De sokkal többen beszélnek majd róla, mint ahányan olvasták. És nemcsak azok értik félre, akik nem olvasták. Lesz, aki örül a hírnek, lesz, aki félni kezd, mások azt mondják, hogy nem érdekli őket, mert úgysem igaz. Akik nem értik, azok viszont általában hallgatnak erről, mert attól félnek, hogy butának tűnnek a többiek előtt. Akit felháborít, az megpróbál majd többeket meggyőzni a maga igazáról. És elindul a pletyka…
A belső kommunikáció folyamatait akkor érdemes szabályozni, ha már megértettük, milyen jellegzetességei vannak a beosztottak közti kötetlen véleményáramlásnak. Az informális kommunikáció nem korlátozható, ám ösztönözhető és irányítható. Ez a kommunikációs erőforrás azonban sokszor kiaknázatlan marad. Sőt, gyakran a formális kommunikáció ellenében hat, mert vakfolt a menedzsment számára.
A formális és a nem formális belső kommunikáció egymás mellett létezik, s nem ugyanarról tájékoztat. Eltéréseik hatnak a vállalati célokra, az értékrendre, a működésre, s nem utolsósorban lényeges tényezője a humán erőforrás mozgásának. A vezetők és a beosztottak közt az információáramlásban a legtöbb esetben van egy gát, mely azonosítható és oldható: ezáltal csökkennek a szervezeti fogalomhasználat zavaró eltérései.
Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy nagy létszámú emberi közösségekben előbb-utóbb kisebb egységek, önszerveződő közösségek alakulnak ki. Jellemzőjük: sokkal erősebb a belső kötődés, mint a külső kapcsolatok, és jól azonosíthatóak a közösségeket irányító és véleményeiket befolyásoló személyek. Amennyiben megfelelő kapcsolat alakul ki a legfelsőbb vezetés és a csomópontok között, úgy bevonásukkal a hagyományos eszközöknél gyorsabbá és hatékonyabbá tehető a belső kommunikáció, optimalizálható a belső tudásmegosztás, és a belső kommunikációs feladatok nagyobb hatásfokkal hajthatók végre.
Ha a menedzsment megismeri az informális kommunikációt, és azt, hogy miben és hogyan megy szembe a hivatalos működéssel, akkor ezzel forrásokat találhat a belső kommunikáció és a vállalatirányítás javítására. Feltárva az informális kommunikáció rejtett jelenségeit, eszközrendszerre is szert tehet, amely beilleszthető a mindennapi rutinba, és az informális kommunikációt hatékonyan és hitelesen mozgósítja. Kiderülhet, melyek a legkedveltebb és melyek a legbefolyásolhatóbb információforrások. Vagy éppenséggel: melyek a diszfunkcionális kommunikációs minták, és milyen akadályok nehezítik a hatékony belső kommunikációt.