WEB2: Haraszt, vagy kristálygömb?

A megbeszélésen, ahol a vezető ismerteti a következő időszakra vonatkozó elképzeléseit, a beosztottak a legnagyobb nyugalommal, ám minősíthetetlen kifejezésekkel véleményezik azt. Persze nem szavakkal, vagy mimikával: egyszerűen online, miközben épp bólogatnak, vagy mosolyognak a főnökre.  – A cikk az Üzlet és Pszichológia magazinban jelent meg.

A „háta mögött” kifejezés új értelmet nyert a web2 korában. A vállalati ön-szerveződést a technológia eszköztára is támogatja: először is gyorsan, vagy-is azonnal, másodszor pontosan, azaz torzítás nélkül kering tovább az infó, végül pedig egyszerre sokakhoz jut el az üzenet.

Láttak már titkos „szakszervezeti” levelezőlistát? A műfaj főleg ott divat, ahol nincs szakszervezet… Ha önök vezetők, kevés az esélyük erre, mert a résztvevők alaposan megfontolják, kit vesznek be. Ezen a listán, amely a bizalom csoportos kifejeződése – és minél többen vannak rajta, annál nagyobb a vezető iránti bizalmatlanság –, lesz leírva a kimondatlan, itt artikulálják a beosztottak a sérelmeiket. Ráadásul a WEB2 még a fent említett technológiai támogatást is felülmúlja: a beosztottak csoportszinten válnak interaktívvá, a közösség REAL TIME monitorozza, helyesli vagy ostorozza a véleményeket, fortyog és csitul attól függően, hogy éppen melyik HUB (hálózati csomópont), véleményvezér vagy pletykafészek került sorra, mint megmondó, illetve megíró.

S vajon láttak-e már céges ellenhonlapot? Ez az online tér még nem barrikád, de már a földalatti mozgalom színpada, ahol felelőse és vezetője is van az ellenállásnak. Ne gondolja senki, hogy esetleg kékgalléros kollégái nem tudnak ilyen eszközt létrehozni: ha kell, megkérik a szomszéd gyerekét vagy az unokát. Vagy az unokakorú kollégát: az Y és a Z generáció nemcsak „kint” követi egymást és a vállalatot, hanem bent, a munka-helyen is.

Tudják, hogyan tesznek szert a beosztottak a vállalatot érintő fontos információra, ha nem kapják meg azta vezetőiktől? Bármilyen meglepő: gyakran egy egyszerű pendrive segítségével. Ha elég sokan figyelik, hogy a megfelelő szoba ajtaja mikor marad nyitva akár csak néhány percre, akkor megoldható, hogy valaki ki- és besurranjon, kísérletet téve az adatszerzésre – ezt az esetek nem elhanyagolható részében siker koronázza, és az infó már ott is van a SOCIAL MEDIA labirintusában: így az informális, céges online kommunikáció egyszerre teljesít a tudásmegosztás és a kooperáció mezején.

Nem csak a vállalati belügyek, a magánügyek is gyorsabban derülnek ki. Láthatjuk a közösségi oldalakon, ha két kolléga bejelöli egymást: kapcsolatban vannak, és akár percre pontosan tudhatjuk a szakítás idejét, de sokat megtudhatunk a munkatársak érdeklődési köréről is a webkettőn keresztül. Hízeleghetünk annak, akivel ebédelni járunk, ha lájkoljuk a képeit, és ignorálhatjuk azt, aki nálunk próbál lobbizni fizetésemelésért vagy előléptetésért, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy ismerősnek jelölt. Ez is egy válasz.

Számos kutatócég vállalkozik arra, hogy modern szoftverek segítségével támogassa a klasszikus szociometriát, és a statisztika, valamint a hálózatkutatás eszköztárával az eddiginél mélyebb és megbízhatóbb szervezetdiagnosztikát szolgáltasson főképpen a vállalati informális kommunikáció rejtett dinamikájáról. De gondolnánk-e, hogy a munkatársak webkettes működése maga is diagnosztika? A beosztottak egymástól tanulnak, és egymástól szerzik az információt: módját.

A véleményformálók nagyon szépen, egyértelműen rajzolódnak ki az online térben, sokkal könnyebb tetten érni, hogy ki az az ember, akit érdemes vezetőként megnyerni magunknak, akinél érdemes az új célok, kezdeményezések porait elhinteni, akinek fontos a támogatása ahhoz, hogy eljussunk a többiekhez.

Minden közösség elemi igénye a pletyka: segítségével a csoportok kifejezik és fenntartják közös értékeiket, szabályozzák belső kon1iktusaikat. Beszélgetéseink elsősorban magunk és társaink viselkedésére, kapcsolataira vonatkoznak: a legérdekesebb téma a közelünkben előforduló személyekkel kapcsolatos, hiszen így érhetünk el jobb pozíciót. A legizgalmasabb pletykákat többnyire olyannal osztjuk meg, akivel jó a viszonyunk, míg a harmadik, „kipletykált” fél felé mind az adó, mind a vevő negatívan viszonyul.

A formális szervezetek ideális modelljeinek egyike sem veszi figyelembe a pletykát, holott mindegyikben jelen van. Az információ a működés érdekében utat tör magának, s ha a szervezet nem tud, vagy nem akar reagálni, akkor a pletyka intézményesül. Minél nagyobb a bürokrácia, annál valószínűbb az informális kommunikáció intézményesülése. A pletyka értéke tehát könnyen belátható: a formális belső kommunikáció hivatalos forrásait az alkalmazottak többsége lehetőleg mellőzi, a szervezet mégis működik. Amikor nemcsak elfogadják a létezését, és számítanak rá, de élnek is vele, az a pletyka intézményesülésének felismerését jelzi. Csoport alatti csoportok jönnek létre így, amelyek saját maguknak neveznek ki informális vezetőket.

A webkettő kristálygömbbé válhat a vezető értő hozzáállásával: megmutatja a beosztottak üzeneteit felfelé, valamint hogy milyenek az informális kapcsolatok, s hogyan lehet azokat kezelni, és kiaknázni a bennük rejlő potenciált. Segítséget ad, hogyan lehet a vezetői intézkedéseket úgy kommunikálni, hogy a munkatársak számára az az üzenet menjen át, amit feletteseik akarnak, különösen a nagyobb változások során. Egy másik lehetőség: a mindennapok során is fennálló szűrő és szelepfunkciója, ami lehetővé teszi, hogy a kisebb panaszok ne gyűljenek fel.

Krízishelyzetekben felerősödik a pletyka: s bár a szó elszáll, az online megmarad. Ha kibillen a működés (átszervezés, leépítés, összevonás, válság, merge, kultúraváltás stb.), eszköz lehet a túlélésre, mert az információhiány akár egzisztenciális fenyegetettséget is jelenthet a beosztottak számára. Az informális szervezetet a pletyka hozza létre, és a WEB2 intézményesíti. A vállalati pletyka feltérképezésével, megértésével a formális és az informális szervezet eltéréseit tárhatjuk fel, érthetjük meg – és hasznosíthatjuk.

Kapcsolódó bejegyzések