A vállalati szférában sok szó esik tőkéről, hatékonyságról, stratégiáról – de meglepően keveset beszélünk arról, hogyan alakulnak ki a döntések minőségéhez szükséges feltételek. Pedig a gazdaság és a szervezet egyaránt komplex, adaptív rendszerek, és ezek működésének minőségét nem csak a pénzügyi mutatók határozzák meg, hanem a belső információáramlás szerkezete is. A belső kommunikáció tehát nem „puha” tényező, hanem rendszerszintű infrastrukturális kérdés.
Például, mert a döntéshozatal minősége információfüggő. Egy vállalatban – csakúgy, mint egy gazdaságban – minden értékteremtő tevékenység előfeltétele az, hogy a megfelelő szereplők rendelkezzenek a szükséges információval. A hibás vagy hiányos belső kommunikáció éppúgy torzítja a működést, mint a gazdaságban az aszimmetrikus információ vagy a szabályozási bizonytalanság. A vállalati szinten ez rossz döntésekhez, felesleges költségekhez, lelassult reagáláshoz, és végső soron piaci versenyhátrányhoz vezet.
Egy másik szempont: az információáramlás gyorsasága megegyezik a szervezeti adaptivitással. A mai, gyorsan változó gazdasági környezetben az alkalmazkodási képesség egyre inkább versenytényezővé válik. Aki nem tud időben és pontosan információt megosztani – vagy fogadni –, az lemarad, még akkor is, ha erőforrása egyébként meglenne a reagálásra. A belső kommunikáció tehát nem csak „társas kapcsolódás”, hanem versenyképességi alapfeltétel. Ez különösen igaz Magyarországon, ahol a vállalati kultúrában még mindig erősen jelen van az információt visszatartó vezetési stílus – amely hosszú távon kifejezetten értékromboló.
Nemcsak a szervezeti hatékonyság nő, ha a kommunikáció jobb, hanem a bizalom is. És a bizalom – legyen az munkavállaló, beszállító vagy részvényes irányába – közvetlenül beárazódik. Egy megbízható, jól kommunikáló vállalat piaci értéke magasabb, mert alacsonyabb a működési kockázata.
Végül: a munkavállalói elkötelezettség nem HR-es álom, hanem megtérülés. Sok kutatás mutatta már ki, hogy a transzparens, nyitott belső kommunikációval rendelkező cégek alacsonyabb fluktuációval, magasabb termelékenységgel, jobb ügyfélélménnyel rendelkeznek. Az elkötelezett munkatárs nem csak „motiváltabb”, hanem megbízhatóbb és értékesebb.
Sok vállalat tehát nem azért marad le a versenyben, mert nincs hozzáértése vagy erőforrása. Hanem azért, mert nem képes valódi, működő belső kommunikációs kultúrát építeni. Ezért lenne ideje megérteni: a belső kommunikáció nem költség, hanem megtérülő beruházás, nem PR, hanem működés, nem extra, hanem alap.
