Nem is volt olyan régen, amikor a vállalkozások egyik rémálma a növekedési csapda volt: túl gyors felfutás, túlfűtöttség, kontrol alól kikerült bővülés, a költségek elszaladása, nyakra-főre felvett kollégák, új telephelyek és piacok, újabb és újabb kampányok, majd új, nagyobb irodaház, mint utolsó, intő jel, végül pedig a minden előzmény nélküli beszakadás, az összeomlás. Se szeri, se száma a példáknak, biztosan mindenki ismert, ismer hasonlót. Többségük végleg feladta, egy részük más méretben, megfontoltabban és néhány „üzleti kék folttal” folytatni tudta, amit elkezdett. Nem is olyan régen tehát ez általános volt, ma pedig egészen mást kell szokniuk a cégeknek: a csökkenés menedzselését. Csökkenés menedzsment. Furán cseng, ugye? A kapitalizmus ugyanis éppen nem erről szól, hanem a növekedésről. Növekedésből lesz a profit, a piaci részesedés, az árrés, a beruházás, az innováció, a marketing, a terjeszkedés, a felvásárlás, vagyis az előrelépés. No, de mi van akkor, ha minden összeesküszik ellenünk, és nem tudunk nőni, ráadásul huzamosabb ideig. Mit kell ilyenkor csinálni? Ugye, hogy nem is egyszerű a válasz? Lássuk csak: lehet mondjuk elhagyni a szektort és kiszállni a játékból. Lehet belemenni egy gyilkos árversenybe, és reménykedni, hogy az ellenfeleknek kevesebb a tartalékuk, a lelkierejük, és hamarabb adják fel, mint mi, így akár jól is kijöhetünk a dologból. Persze az is előfordulhat, hogy a ebben a pókerjátszmában mindenki blöfföl és a nap végén együtt vérzünk el. Mert sokáig árat csökkenteni büntetlenül nem lehet, hiszen elfogy az a bizonyos szufla, amiből a bővített újratermelés üzemeltethető. Tehát ez sem igazi megoldás. A harmadik választás a legnehezebb, de a legizgalmasabb: kitörni! Új utakat keresni, innoválni, fejleszteni, modellt, paradigmát váltani. Talán nem meglepő, hogy ez utóbbiért lelkesedünk mi is, így ezekről osztjuk majd meg gondolatainkat a soron következő jegyzetekben.
Kapcsolódó bejegyzések
A cég én vagyok! – ismerős mondat, sok cégtulajdonos vezette már így sikerre vállalkozását. A cégalapítás, a piaci pozíciókért való … Tovább
Aki szereti a focit, részben azért is szereti, mert az utolsó percig bármi történhet a pályán. Sosem lehet tudni, hogy … Tovább
A klasszikus reklámfelfogás szerint a reklám szerepe a tájékoztatás, az informálás, a rossz döntésektől való megóvás, vagyis a választás szabadságának … Tovább
Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani. Nagy igazság, ez tartja mozgásban a kommunikációs szakmát. Az állítás persze azt … Tovább
Csodáljuk a Ferrarikat. Miért is? Mert gyönyörűek. Persze elképesztően gyorsak, ördögien hangosak, félelmetesen kihegyezettek, de mindenekelőtt csodálatosan szépek. Ha nem … Tovább
Mit tesz az ember, ha elromlik a garázskapu motorja, ha eldugul az ereszcsatorna, ha zárlatos lesz a mosógép, vagy éppen … Tovább
A reklámadó ügye túlmutat egy szektor, a reklámipar belügyén. A reklámot lehet szeretni, nem szeretni, piacgazdasági szerepe azonban meghatározó: a … Tovább
Március 6-án szakmai napunkon másodszor foglalkoztunk egy izgalmas, sok tekintetben aktuális és tapasztalataink szerint sokakat érdeklő kérdéssel, a vállalatok informális … Tovább
Ülök egy szakági kiállítás hivatalos megnyitóján. A kiállítási csarnokban a szokásos zsivaj, zenefoszlányok, speeker motyog a mikrofonba az egyik standon, … Tovább
A professzionális labdarúgást nem csak a kivételes sportteljesítmények, a pazar gólok, vagy éppen a magával ragadó stadion hangulat miatt érdemes … Tovább
Nagy általánosságban nyilván nem, de bizonyos tekintetben és területeken érdemes lehet ezt végiggondolni. Ha a HR lenne az új marketing, … Tovább
Úgy másfél évtizeddel ezelőtt az akkori Matáv (ma Telekom) a vezetékes telefon fontosságát és nélkülözhetetlenségét sulykolta reklámkampányában, azt üzenve, hogy … Tovább
A hét – egyik – kommunikációs botránya egy jobb sorsra érdemes autómárkához, a Nissanhoz kötődik. A Ganxta és Stohl szerepvállalásával … Tovább
Miért, mit hozzon? A Coca Cola trónfosztásától hangos a szaksajtó a Best Global Brands 2013. évi listájának publikálása óta. Valóban, … Tovább

