Válság. Nem vágyunk rá, nem kérnénk ezt önként, és ha bekövetkezik, hajlamosak vagyunk megijedni, pánikolni, feladni. Pedig egy válság a legtöbb esetben egyedülálló lehetőség a megújulásra, új lendület vételére, a szintlépésre. Igaz ez az élet szinte minden területére. Vegyünk néhány példát! A világpolitikában rég nem látott átrendeződés indult meg, amely láthatóan felkészületlenül érte például az Európai Uniót. Szétesőben az euro-atlanti szövetség eddig stabilnak hitt rendszere, feszítő ellentétek gyengítik az eddigi szövetségeseket, sokan már temetik is az európai álmot. Ebben a nehéz helyzetben benne van ugyanakkor az újjászületés lehetősége is, és biztos vagyok abban, hogy ez meg is fog történni. Másként, máshogy, veszteségek árán, új szövetségek szülési fájdalmaival, de ki fog alakulni egy új felállás, ami életképesebb lesz az eddiginél. Nem azért, mert ezt akarták az érintettek, hanem mert muszáj volt.
Egy másik példa az európai, vagy szűkítsük le: a német autóipar. Évtizedeken át a németek jelentették nem csak az európai mobilizáció, de a gazdasági fejlődés motorját is, hiszen az autóipar talán a legkomplexebb innovációs erőtér is egyben. Az olcsó orosz gáz és a korlátlan felvevőképességgel rendelkező kínai piac ideális konstellációja véget ért, megfűszerezve a dízelbotránnyal, ami mélybe lökte a németeket. Ráadásul a kínaiak megtanultak autót építeni, nem kicsit, nagyon. Többszörösen nehezíttet a pálya, ahol már elkezdett derengeni az újratervezés, egyre-másra jelennek meg az új korszak termékei, technológiai, megoldásai német interpretációban. Ismét csak azért, mert nem volt más lehetőség.
Nincs ez másként a hazai vállalati, vállalkozási piacon sem. Számtalan beszélgetést folytattam vállalkozókkal, ismerősökkel, partnerekkel, és a legtöbb esetben bosszantó, kellemetlen, olykor fájdalmas trendekről meséltek az érintettek a piac, a gazdálkodási eredmények tekintetében. Megy az agyalás, hogy akkor most hogyan tovább: feladjuk, visszalépjünk, összeszűküljünk, vagy embereljük meg magunkat és találjuk ki a következő korszakot? Nem könnyű ilyenkor, hiszen szeretnénk végre a sikerre felülni, kicsit élvezni a napfényt, lassítani, és számolni a bőven befolyó profitot. De ha nem ez a helyzet, akkor ki kell találni, merre tovább. Elemezni, értelmezni, következtetéseket levonni, figyelni a piacot, agyalni opciókon, tesztelni, próbálkozni, visszalépni néhányszor és újrakezdeni, hogy aztán valami működőképes kisüljön belőle. És mindemellett itt van még az egónk, a büszkeségünk, ami nem könnyíti meg, hogy belássuk, nem jó irányba mentünk, tévedtünk, rossz döntéseket hoztunk. ám ha mindezen túl tudunk lépni, új esélyt kapunk a sikerre, ráadásul nem ingyen, ami még értékesebbé teszi a végeredményt.
Válságból siker? Miért is ne?
