Válságban sokan a felsővezetésre figyelnek, pedig a mindennapi csaták döntő része a szervezet középső rétegeiben dől el: azokon a szinteken, ahol a stratégia találkozik a végrehajtással. A középvezetők azok, akik nap mint nap tartják egyben a csapatokat, és a döntések nagy részét végül ők fordítják le a napi működés nyelvére.
Ha nem kapnak eszközöket – korszerű kommunikációs tudást, soft skill fejlesztést –, akkor a legzseniálisabb felsővezetői döntések is elcsúszhatnak a végrehajtásban. Az emberek ugyanis vezetőt követnek, nem terveket, és válság idején mindenki keresi a kapaszkodót. Nem egy újabb excelt, egy újabb grafikon-sorozatot, hanem vezetést. És bár a figyelem sokszor a felső vezetőre szegeződik, a mindennapi működésben a dolgozók legtöbbször a közvetlen vezetőjük felé fordulnak. Ő az, akiben megbíznak, akinek elmondják a kétségeiket, akitől erőt merítenek, aki miatt a csapatban létrejön a bizalom és a lojalitás.
A válság nem csak számokból áll. Infláció, beszállítói problémák, szabályozói változások: mindez emberi szinten jelenik meg. A középvezető az, aki lefordítja a stratégiai döntéseket a saját csapatának, és aki az első vonalban fogadja az alkalmazotti kérdéseket, félelmeket, ellenállást. Ha nincs jól felvértezve kommunikációs tudással, a cég vérkeringése akadozni kezd, az információtorlódás és a félreértés pedig gyorsabban rombol, mint sok külső kockázat.
Válságban a középvezetők az igazi frontvonal. De fel vannak készítve kommunikációra, bizonytalanságra? A bizonytalanság kitölti az információs vákuumot, az emberek ilyenkor a közvetlen vezetőiket figyelik. Ha ők nyugodtak, felkészültek és őszinték, a csapat is az marad, sőt, gyorsabban reagál, és kreatívabb megoldásokat talál.
A rendszeres, célzott kommunikációs tréning a cég immunrendszere. A középvezetők pedig nem köztes láncszemek, hanem ütőerek: kommunikációs felkészítésük kulcstényező, mert ők pumpálják az információt, a morált, a lojalitást.
