Fenntarthatóság. Minden magára valamit is adó cég, márka, kormányzat foglalkozik a kérdéssel, minimum a szavak szintjén. Lassan akkora már a médiazaj a téma körül, hogy sokan kezdenek már attól elfáradni, ha meghallják az aktuális üzeneteket. Bonyolult, összetett a téma, és nyilván vannak olyan szintjei, amire egy átlagembernek nem nagyon van ráhatása.
Ha kicsit mélyebbre megyünk a fenntarthatóság fontosságának és lehetőségeinek értelmezésében, találhatunk életszerűen megvalósítható, sőt akár lelkesítő, mozgósító lehetőségeket is. Itt van például a mindennapi fogyasztásunk kérdése. Az elmúlt 50 év gazdasági fejlődését a fogyasztói társadalom globálissá tétele hajtotta: vásárolj, cserélj gyakran ruhát, autót, bútort, mosógépet. Ne javíttass, ne vacakolj, kövesd a trendet, a divatot, a technológia fejlődését. Milyen jó is, ha az ember megengedheti magának, hogy a legújabb TV vagy hűtőszekrény mosolyogjon vissza rá nappaliban. Hogy mindez mit jelent, milyen árat kell érte fizetni a környezetterhelés terén, az nem a mi dolgunk.
Pedig lehet ehhez másként is viszonyulni. Lakásfelújításkor nem feltétlenül kell a megunt, ám jó minőségű csempét leverni a falról. Léteznek kiváló minőségű csempefestékek, amelyekkel újjá lehet varázsolni a fürdőszobát. A jól, szakszerűen karbantartott autó 10-15 év után is remekül kiszolgálja az alapvető igényeinket. A Renault nem véletlenül indította el új üzletágát, ahol használt autókat újítanak fel gyári környezetben és technológiával, így adva esélyt arra, hogy újabb 5-10 évig az utakon maradhasson egy jármű.
És hát ne feledkezzünk meg a vállalati szervezetekről sem. Közel egy évtizede vége már annak a korszaknak, ahol egy vezető azt mondhatta beosztottjának: ha nem tetszik, el lehet innen menni, tucatjával állnak sorba a pozíciódért. Krónikus munkaerőhiány alakult ki számos szektorban, és ahol van is utánpótlás, a minőség, a tapasztalat, az összeszokás miatt nem célszerű megbolygatni a közösséget. A szervezet fenntarthatósága tehát elemi érdek, ám ez speciális felkészültséget, vezetői hozzáállást, figyelmet és hozzáértést igényel. A szervezet olyan, mint egy élőlény: folyamatosan változik, jobb-rosszabb állapotba kerül, hullámzó energiaszinten működik, vagyis állandó felügyeletet és gondoskodást igényel. Foglalkozni kell a kondíciójával, állóképességével, ütésállóságával, hangulatával. Ez nem opció, ez feladat. Aki ezt felismeri, hosszabb távon számíthat egy jól teljesítő, jó állapotban lévő közösségre. Aki elmulasztja, energiáinak indokolatlanul nagy részét kell arra fordítania, hogy egyáltalán működőképes legyen a szervezet. Ez pedig a hatékonyság, a teljesítmény rovására megy. A fenntartható szervezet olyan vezetői feladat, amit érdemes komolyan venni, megtanulni, mit is jelent, és napi szinten tenni érte.
