Igen. És kell is tanítani, hiszen megtartani a munkatársakat sokkal hatékonyabb (és olcsóbb is), mint folyton újakat toborozni. Hüvelykujj szabály szerint egy kékgalléros munkatárs pótlása közel egymilliós, egy középvezetőé több milliós összköltséget jelent a szervezetnek, a közösségi veszteségekről nem is beszélve. Azért is érdemes elsajátítani ezt a tudást, mert az elmúlt 7-8 évben nemcsak a munkaerőpiac változott meg, hanem a munkavállalók gondolkodása is, és ezt nem érdemes figyelmen kívül hagyni.
A változások miatt számos olyan tapasztalat gyűlt fel, ami mára friss és strukturált ismeretként hasznosítható a vállalatokban. Ma már alapfeltétel a stabil szervezet kialakításához, hogy a kommunikációt ne elintézendő vagy letudandó feladatnak (púpnak) lássák és érezzék a közvetlen vezetők és a középvezetők – sőt, sok esetben akár a felsővezetők – hanem hozzáférjenek a benne rejlő eszköztárhoz. Eszköztárról beszélünk, hiszen nem csodamondatokon (néhány azért van) vagy új csatornák létesítésén múlik a siker, hanem a megtartás kommunikációjának rendszeres és következetes alkalmazásán. Mindez természetesen különböző technikákat is magában foglal, és olyan koncepciókat, melyek az elmúlt évek gazdasági, vállalati, közösségi viselkedése alapján forrtak ki. Ám mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy elfogadjuk: a kommunikáció az egyik legértékesebb juttatás.
Sokan gondolják, hogy versenyképes fizetés, előrelépési lehetőségek, juttatások mellett semmiféle kommunikáció nem rúg labdába. Rosszul gondolják. Ha végigvesszük a munkáltatói márka klasszikus összetevőit – ilyen például a munkakörülmények, a munka-magánélet-egyensúly, az értékek, a kultúra, a dolgozói elégedettség is -, láthatjuk, hogy mindegyiket kommunikáció viszi és ágyazza be a köztudatba. Megsokszorozva a hatást, és megerősítve a megtartást, ami akár üzletileg kritikus tényezővé is válhat. Sőt, már az is.
