Talán észre sem vesszük, ám nagyon megváltozott az az idősík, amiben élünk. Lerövidültek a perspektívák, és most már tényleg igaz a korábban multicégeknél emlegetett mondás: a hosszú táv a negyedév. Igen, mindez részben a COVID miatt történt. 2022 elején bevállalhatatlan döntésnek számít, hogy augusztusban el tudunk-e utazni Portugáliába, de még az is, hogy egy áprilisi szakmai rendezvényt egyáltalán be merjük-e írni naptárunkba.
Ezért is érdekes kérdés, hogy üzleti, szakmai, vállalati életünket mihez képest tudjuk ma élni. Hol legyen, hol lehet a fókusz, mit kezdjünk a múlttal, és tervezhetünk-e egyáltalán előre. Márpedig ezek azért is izgalmas téma, mert a vállalati kultúra általában nagyon erősen épít a hagyományokra, és a jövő jelenti a perspektíváját, elsődleges értelmét jelen béli döntéseinknek. Olyan érzésünk lehet, hogy a múltból egyre kevésbé tudunk táplálkozni, hiszen a megélt jógyakorlatok nagy része mára fabatkát sem ér, a jövőbe látó kaleidoszkópunk meg homályos, ráadásul folyamatosan változik benne a kép.
Nos, akkor mit is kezdjünk a stratégiával, és egyáltalán, hogyan élhetjük meg mindennapjainkat egy cégben úgy, hogy már a klasszikusan értelmezett iroda sem áll rendelkezésünkre.
Itt és most, mondják a hedonisták, és egy kicsit valóban ez a helyzet. Arra van ráhatásunk, ami ma-holnap történik, ezt tudjuk menedzselni, befolyásolni. Tervezni, álmodozni persze lehet és kell is, viszont figyelmünk fókuszát ma sokkal inkább a jelenre tudjuk csak beállítani. És vajon mire juthatunk ezzel a helyzettel? Meglehetősen sokra. Vegyük csak sorra!
- Fogadjuk el, hogy ez most egy ilyen helyzet, az a biztos, amit a nap végén nyugtázni tudunk. A holnap egy újabb nap, friss hírekkel, lehetőségek megnyílásával, vagy bezáródásával, amelyről akkor tudunk dönteni, amikor odáig eljutottunk.
- Mindig van értelmes tennivaló a ház körül, a szervezetben, a folyamatokban, a közösségben. Miközben fenntartjuk a business as usual működést, kihozva a lehető legtöbbet az adott időszakból, biztosan találunk megjavítandó, felújítandó folyamatot, amelyet érdemes előkészíteni arra az időszakra, ha a kiszámíthatóbb időablak megjelenik a horizonton, és már valóban lehet újra távolabb nézni, tervezni
- Éljük meg az aktuális sikereket, eredményeket közösen, örülve annak, ami van, és nem hiányolva azt, ami éppen nincs!
- Osszuk meg egymással gondolatainkat, ötleteinket, aggályainkat és félelmeinket a szervezetben, hiszen ezzel is csökken magány érzetünk. Rájövünk arra, hogy nem vagyunk egyedül, mást is nyomasztanak dolgok, akár ugyanazok, mint minket.
- És végül tartsuk meg hitünket abban, hogy mindig lesz valahogy és máshol sem jobb, csak másképp rossz. Ez az elbizonytalanodó közösségek összetartásában segíthet sokat.
Itt és most ez van. Engedjük el a nosztalgiát, ne keressük most görcsösen tekintetükkel a homályban az élesebb képet! Eljön majd az is.
