Bajban ismerszik meg… A mondás valós tartalmát mostanában tapasztalhatjuk majd meg, amikor nagyjából mindenkinek problémái lesznek. A helyzetben a legmorbidabb talán az, hogy mindenki el akar majd adni valaki másnak, azt feltételezve, hogy az ideiglenes leállás elsősorban elhalasztott beruházásokat generál majd. A logika világos: ha mindenki vesz mindenkitől, és mindenki elad mindenkinek, akkor olyan nagy baj már nem is lehet.
Csakhogy nem így lesz, ezt sejtjük, tudjuk. A világgazdaság utazósebességről állóra fékezett vonatát időbe telik majd újra megmozdítani, és az eddigi célok, és a köztes állomások vonatkozásában sem lesz tartható az eddigi menetrend. Hogy ezt kell-e sajnálnunk? Sajnálhatjuk, de nem sok értelme van. Ez van, így alakult, ebből kell kihoznunk a legjobbat.
Ami most minden bizonnyal előtérbe kerül, az kapcsolataink ereje. A normál üzemmódban kialakított és működtetett viszonyunk ügyfeleinkkel, partnereinkkel most mérettetnek meg igazán. Milyen erősek az alapok? Hogyan érezték magukat eddig a felek a kapcsolatban? Mennyire sikerült nyertes-nyertes helyzeteket kialakítani? Van-e egyenrangúság, tisztelet, belátás, mértékletesség, őszinteség? Vagy az üzleti szerződések világa nem is szólhat erről? A következő hetekben sok meglepetés fog érni bennünket. Lesznek kellemesek és kínosak is. Egy biztos: át fognak rendeződni prioritásaink, és olyan tartós szövetségek alakulhatnak ki, amelyekről eddig nem is álmodhattunk, miközben el fogunk veszíteni másokat, akikkel a válsághelyzetre nem sikerül majd közös választ találni.
Mi most is, mint mindig, kifejezetten a lehetőségeket látjuk: esélyt az újragondolásra, alkalmat a kapcsolatépítésre, apropót a kreativitásra. És mindenekelőtt lehetőséget a lojalitás kifejezésére és bizonyítására. Szóban, írásban, tettekkel, gesztusokkal, akarással. Ha így lesz, menni fog!
