Elfogytak a tartalékok. A hősies küzdelemben a fluktuáció féken tartásában, a már-már nem létező szabadon igazolható munkatársak felkutatásában, a máshol dolgozók átcsábításában, és mindemellett a napi normál munkamenet fenntartásában nagyjából mostanra merültek ki a HR szervezetek muníciói. Az évek óta tartó harcban persze összerázódtak a kollégák, rengeteg új dolgot lehetett megtanulni, de sokáig büntetlenül ezt azért nem lehet csinálni. Egyre több hír érkezik összedőlő HR csapatokról, belső konfliktusokról, kiégő munkatársakról, vagyis egyre aktuálisabbá válik a HR reorganizáció.
Miről is van szó? Újratervezésről, amiben az üzleti elvásárokat alapul véve alaposan át kell tekinteni, honnan hová jutottunk, hol tartunk és merre is kellene tovább lépni. Nem elég már változtatni egy-két dolgon, hiszen a személyzeti munka eddig nem igényelt feladatokkal bővült: márkaépítéssel, kommunikáció menedzsmenttel, értékesítéssel, generációelméleti kérdésekkel, hogy csak a leggyakoribbakat említsük. Ezek nélkül a munkaerőpiaci versenyben nem lehet már labdába rúgni, márpedig a közeljövő nem kecsegtet konszolidációval, a változások intenzitásának csökkenésével.
Az újratervezés persze sosem egyszerű, hiszen munka- és időigényes tevékenység, ugyanakkor energizálhat, dinamizálhat, és új, közös célokat jelölhet ki, amiért érdemes együtt dolgoznia a csapatnak. Az alulról építkezés pedig a bevonódást, elköteleződést adhatja meg a kifáradt munkatársaknak.
Egy bölcs mondás szerint a dolgokat vagy fogadd el, vagy változtasd meg! Nem kérdés, hogy most a változtatás ideje jött el. Ezt kell elfogadnunk.
