Avagy miért érted félre folyton a szervezetet?
Beszélgetsz valakivel. Az illető mond szavakat, mondatokat, értelmes kifejezéseket, melyek logikusak, világosak, érthetőek, mégis valami nem stimmel. Valahogy nem hihető, nem hiteles az, ami eljut hozzád. Pedig az illető kedves, barátságos, és mégsem kerek a helyzet. Vajon mi történik? Nem érted. De aztán elkezd összeállni a kép: a szavak tartalma nincsen összhangban a látott, érzékelt gesztusokkal, a mimikával, a kéztartással, a test helyzetével. Nyitottságot hallasz, de ellenállást észlelsz. Bizalomról győzködnek, de bizalmatlanságot sugároz partnered személye. Mindez a metakommunikáció terepe, azé a kommunikációé, amely kiegészíti, teljessé teszi az élőszóban folytatott beszélgetés hangulatát: megerősíti, vagy éppen ellenkezőleg, elbizonytalanítja a feleket, ha a szavak és a gesztusok éppen ellentmondanának egymásnak.
Vajon létezik-e vállalati, szervezeti metakommunikáció? Kommunikál-e ilyen módon is egy közösség, kivált-e hasonló hatást, mint az egyének közötti információcserében? A szervezeti kommunikáció nem látható, nem strukturált csatornákon keresztüli áramlását ma leginkább az informális kommunikáció körében vizsgálják. Ennek léte tény, szerepe a vállalati életben komplex, hatása pedig összetett. Egyrészt erősíti a közösséget, másrészt bonyolultabbá, nehézkesebbé teheti a hivatalos, formalizált információcserét, és könnyen benyomulhat olyan terekbe is, ahol gyengíti a hatékonyságot. Az informális kommunikációs tér megismerése, uralása tehát fontos feladata a mindenkori vállalatvezetésnek. Ez a láthatatlan, formáját, megjelenését folyamatosan változtató kommunikációs közeg értelemszerűen nehezen megfogható, ám olyan nyomokat hagy maga után, amely révén beazonosítható, behatárolható, és ezáltal kialakítható a hozzá való viszony, megtervezhető és beállítható a formális és informális kommunikáció egészséges aránya. Nevezzük ezt a speciális légkört, atmoszférát vállalati, szervezeti metakommunikációnak (corporate metacommunications).
Ahogyan egy vállalat működésében is a tervezhetőség, a mérhetőség az egyik legfontosabb sikertényező, a kommunikáció menedzselésében, így a vállalati metakommunikáció tekintetében is fontos az objektív viszonyítási pontok meghatározása. A szervezet, a közösség ugyan mindig küld nyilvánvaló jelzéseket, hiszen érzünk egy speciális légkört, hangulatot, amely egyértelműen befolyásolja munkakedvünket, a kollaborációt, így a minőséget is, ennek pontos meghatározása, megmérése sok kérdést vet föl: mi a mértékegység, mi a viszonyítási pont, és milyen pontossággal lehet következtetéseket levonni az adatokból?
A technológia, és az ezzel párhuzamosan fejlődő, átalakuló kommunikációs szokásaink, a kommunikációs kultúra és a kommunikációs normák szerencsére ma már lehetővé teszik, hogy nyomára akadjunk a szervezet kommunikációs sajátosságainak. A vállalati viselkedés egyre nagyobb része ma már az online térben zajlik, amiből kiolvashatóak a szervezeti metakommunikáció összefüggései. Elemezhetők, értékelhetők a tartalom hangulati változásai, elágazásai, meghatározhatóak a csomósodási pontok, a kulcsszavak, vagy éppen a beavatkozást igénylő vadhajtások. A vállalat metakommunikációjának megéretésével javítható a formális kommunikáció hatékonysága, amely végső soron a vállalat legfőbb céljának, a profittermelő képességnek az erősödését eredményezheti. Vagyis nagy magabiztossággal állíthatjuk: a vállalati metakommunikáció ügye üzletileg kritikus kérdés.
