Őszintém megvallom, sokkal jobban érdekelnek a vállalati botlás-sztorik, mint amelyeket a sikeres cégekről lehet olvasni. Nem, nem vagyok torzult lelkű ellendrukker (remélem), inkább azt kutatom folyamatosan, milyen tanulságokat vonultat fel előttünk az üzleti világ forgószínpada. Volt részem megannyi parádés sikertörténetet végigolvasni, végighallgatni, sőt, végigélni, és ezekből nyilván rengeteg megfontolandó információt, döntési helyzetet lehet megismerni. Nekem azonban ezek a sikertörténetek sokkal kevésbé segítettek, mint azok, amelyekben a talpra állásról, a hibákkal történő szembesülésről és a nehéz döntések meghozataláról van szó. Sok könyv, cikk, publikáció született legendás vállalkozókról, amelyeket persze érdemes elolvasni, hiszen a kiválóaktól mindig lehet tanulni. Ám ezekből a történetekből legtöbbször az jött le, hogy volt egyszer egy szerencsés pillanat, néhány ösztönös döntés, és persze egy jó csapat, amely jó időben volt jó helyen. És nyilván nincsenek benne a végigszenvedett időszakok, a rossz választások és az emberi tragédiák. Pedig talán ezekben lenne ott a lényeg. Fontosak ugyanis a kudarcélmények, ezek mutatják meg ugyanis a sikerek múlandóságát, a világ változóságát, egy vezető kivételes képességeit és egy csapat igazi erejét. Hogyan kell felállni, hogyan kell újrakezdeni, hogyan szedhető ismét össze egy szétesett, hitevesztett közösség, vagy mondjuk hogyan szerezhető vissza az elvesztett technológiai előny. Különösen izgalmas az a kérdés, hogy törvényszerűen meg kell-e várni egy cég életében a soron következő válságot ahhoz, hogy újra erőre kaphasson és tovább szárnyalhasson a társaság, vagy létezik olyan módszer, olyan tudás, amely folyamatában tartja kondícióban a céges immunrendszert. Vagy tényleg kell az a bizonyos pofon, mert anélkül nem veszi az ember komolyan, hogy baj van? Legtöbbször igen, de jó, ha tudjuk, hogy a legtöbb botlás megelőzhető, vagy tompítható. Hogy hogyan? Érdemes néha a kudarc-sztorikat is megismerni, a válság kitermelt jó párat!
Kapcsolódó bejegyzések
Az evolúció nem tervez, hanem gányol – állította Mérő László egy beszélgetés során nemrégiben. Állítása nyilván a törzsfejlődés azon jellegzetességére … Tovább
Talán észre sem vesszük, ám nagyon megváltozott az az idősík, amiben élünk. Lerövidültek a perspektívák, és most már tényleg igaz … Tovább
Nyárhoz közeledve, vagy éppenséggel az év vége felé sokszor érzi az ember, hogy elfogyott az energiája. Mintha kifogyott volna a … Tovább
Sokan vagyunk, akik “rákattantunk” a virtuális közösségekre. Vagyunk jó páran, akik a barátkozás mellett szakmai kapcsolatokat is ápolnak itt, és bizony … Tovább
A cégeknek sokkal több időt kellene fordítaniuk termékfejlesztésre, a felhasználói igények jobb megismerésére, és kevesebbet megbeszélésekre, PPT prezentációkra, a költségek, … Tovább
Elfogytak a tartalékok. A hősies küzdelemben a fluktuáció féken tartásában, a már-már nem létező szabadon igazolható munkatársak felkutatásában, a máshol … Tovább
Az autóépítésben vannak platformok, amelyek meghatározzák a rá tervezett kocsi minden lényeges paraméterét, karakterét, méretét, súlyát, hajtásláncát. Az elmúlt években … Tovább
A cég én vagyok! – ismerős mondat, sok cégtulajdonos vezette már így sikerre vállalkozását. A cégalapítás, a piaci pozíciókért való … Tovább
Egyik kedvenc műsorom a Discovery Channelen látható Overhaulin’ (Újjáépítők) című műsor. Ebben jobb sorsra érdemes, koros autókat épít újjá Chip Foose designer … Tovább
Vajon több rozsos kenyér fogy-e, ha egy kenyérgyár munkatársai blogolnak? Több autót tud-e eladni egy használtautó kereskedő, ha vicces kommentekben … Tovább
Szerintem nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy az általános magyar panaszkultúra sok esetben kiváló búvóhely. Kényelmesebb elrejtőzködni egy kifogás, … Tovább
Menő volt jó pár évvel ezelőtt, ha valaki ilyen sms-üzenetet küldött: „meetingen ülök, visszahívlak!”. Ez ugyanis több mindent is elárult … Tovább
Ahogyan szaporodnak tapasztalataink és élményeink, miközben egyre több „Cégébresztő” vállalatdinamizáló programot valósítunk meg ügyfeleinknél, úgy válik egyre világosabbá, hogy minden … Tovább