Írásainkban gyakran kalandozunk témák, gondolatok között olyan tanulságos jelenségekre vadászva, amelyek érdekesek lehetnek az olvasónak. Ez alkalommal a Magyar Reklámszövetség friss médiapiaci becslését választottuk, amely immár 11 éve adja a legátfogóbb képet kis magyar médiavalóságunkról, szigorúan a pénz oldaláról megközelítve a kérdést. A Szövetség elnökeként évek óta követem nyomon ezt a kivételesen hasznos munkát és tapasztalom a változásokat objektív és szubjektív megközelítésből egyaránt. A 2010-es nettó reklámköltés becslést némileg módosított módszertannal (bartner nélkül, a szponzoráció beszámításával) de továbbra is a hirdetők által elköltött marketing büdzsék szemszögéből végeztük el. Új elemek kerültek be (pl. ambient), így az éves összehasonlítás nehezebben értelmezhető, mint a megelőző években, viszont a végeredmény sokkal jobban tükrözi a valóságot. Talán nem meglepő, hogy a „reklámtorta” lényegében nem nőtt, a növekmény az új eszközökből adódik. Az sem meglepő, hogy egyetlen médiatípus sem mutat növekedést, kivéve az internetet, amely megint két számjeggyel tudott bővülni, sőt, jóval nagyobb szeletet hasít ki a teljes piacból, mint a nemzetközi átlag. Ha a számok mögé nézünk, izgalmas jelenségeket fedezhetünk fel. A WhiteReport nevű információs bázisból kiderül, hogy Magyarországon 6900 médiamárka létezik, ebből például 4500 a nyomtatott lap. Megdöbbentő, hogy 100 egészséggel foglalkozó kiadvány jelenik meg, 17 borlap, vagy éppen 30 gasztronómiai újság. Ha a TV-ket nézzük, a három nagy csatorna mellett egyre népszerűbbek a tematikus adók, a lakosság egyre nagyobb hányada talál ízlésének, érdeklődésének megfelelő néznivalót. A legérdekesebb számomra az interaktív világ elemzése. 2011-ben az Index napi látogatottságát megelőzte saját blogos felülete, a Blog.hu, vagyis beigazolódni látszik a több írásunkban is említett „civil tartalom” lendülete. Rászoktunk a közösségi megosztásra és immár kritikus tömeg feletti a jelenség itthon is. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a mobil eszközök (tablet, okos telefon) vásárlása meredeken ível felfelé, és elfogadjuk az érvet, hogy ezek megvásárlásával lényegében média-hozzáférési eszközt választunk, és belegondolunk abba, hogy egy ilyen eszköz hányféle hozzáférést tesz lehetővé (írott, multimédia, vállalati alkalmazások, interaktív felületek, archívumok, e-book), könnyen beláthatjuk, hogy az a bizonyos forradalom valóban nem túlzás és lózung, hanem napjaink fantasztikus valósága! Ne maradjunk hát le!

Kapcsolódó bejegyzések

“Gyakori félreértés, hogy a digitális korban az okoseszközeink számával párhuzamosan a kommunikációnk minősége is fejlődik – pedig ez nem igaz. … Tovább

A vállalati szférában sok szó esik tőkéről, hatékonyságról, stratégiáról – de meglepően keveset beszélünk arról, hogyan alakulnak ki a döntések … Tovább
Egy általam nagyra becsült konferenciaszervező egyszer viccesen azt találta mondani, hogy egy konferencia legértékesebb része a szünet. Ettől a kijelentésétől … Tovább
Ahogy a mondás tartja, az ördög nem alszik. Akkor sem, amikor épp a boldog, fejlődést előrejelző békeidőket éljük, ahogy ezt … Tovább

Megtisztelő meghívásnak tettünk eleget Dr. Szvetelszky Zsuzsával, amikor a Médiapiac kiváló munkatársaival, Török Diával és Szakács Lacival beszélgettünk a rádió … Tovább
A szocializmusban a munkahely és a munkaidő fogalma nem mindig különbözött. A beosztottak jelentős része reggel bement egy épületbe, onnan … Tovább
Sokan vagyunk, akik “rákattantunk” a virtuális közösségekre. Vagyunk jó páran, akik a barátkozás mellett szakmai kapcsolatokat is ápolnak itt, és bizony … Tovább

Teljesen jogos és helyes állásfoglalást fogalmazott meg a Magyar PR Szövetség az úgynevezett PR cikkek elburjánzásának káros hatásairól. Való igaz, leértékeli a … Tovább
A formula 1 versenysorozat iránt érdeklődőket évtizedek óta foglalkoztatja a dilemma: az egy-egy versenyző által dominált korszak sikerei mögött vajon … Tovább
2011-ben ért a csúcsra a blog műfaja a kritikus tömeget tekintve. Ezt nem más állította a minap az MRSZ médiaköltés konferenciáján, mint … Tovább

Ősidők óta többet szeretnénk tudni. Mélyen bennük van ez az ösztön, hiszen egykoron nem kevesebb múlt rajta, mint a túlélésünk. … Tovább

Nem kötelező ám itt dolgozni! – zárt le egy munkahelyi konfliktust az egyszeri vezető, miután beosztott kollégájával kialakult szakmai nézeteltérésnek … Tovább
A legtöbb beosztottnak határozott véleménye van a vezetőjéről: az egyik tipikus véleményről szól az alábbi vicc. Ült a varjú az … Tovább

Ki ne hallott volna ilyen kifejezéseket vállalati közösségekben: „marketing duma”, vagy „ez szakmai kérdés, nem marketing…”. Nagyobb vállalati struktúrákban, mondjuk, … Tovább
A legtöbb vállalati terv optimista, és nem véletlenül, hiszen egy cég alapítása mögött mindig komoly motiváció bújik meg. Ezek a … Tovább