Van a szervezeti működésnek egy különös, évről évre megjelenő anomáliája, amelyet a menedzsmentelmélet ritkán tárgyal, a hétköznapi tapasztalat viszont kíméletlenül igazol: a december nem a naptárban szereplő 31 napot jelenti, hanem egy kollektív pszichológiai állapotot.
A cégeknél ez a hónap mintha kilépne saját időbeli keretéből, és önálló entitássá, önmagát gerjesztő rendszerfolyamattá válna. A jelenséget nevezhetjük akár úgy is: a december-effektus. Az elmúlt években egyre világosabbá vált, hogy a december már nem egy hónap – hanem egy állapot. Régen a karácsonyi készülődés a cégeknél nagyjából december közepén kezdődött: addig még próbáltak normál üzemmódban dolgozni, költségvetést egyeztetni, projekteket lezárni. Ma azonban szinte észrevétlenül átcsúsztunk abba, hogy december 1-je maga a céges karácsony kezdete.
Minden évben újra bekövetkezik, noha pontosan tudjuk, hogy be fog következni, ennek ellenére mindig meglepődünk rajta. A decemberi munkalassulás olyan, mint a klasszikus megerősítési torzítás: már novemberben felismerjük a jeleket (több mosoly a folyosón, kevesebb inbox-válasz), mégis reménykedünk, hogy idén más lesz. Aztán december 1-jén hirtelen mindenki úgy viselkedik, mintha a naptári lap leváltásával aktiválódott volna egy rejtett „ünnepi mód” kapcsoló a szervezetben.
Ez a jelenség pontosan úgy működik, mint a pszichológiában ismert önbeteljesítő jóslat: mindenki tudja, hogy decemberben lassulás lesz, ezért lassítani kezd – és ezzel előidézi azt, amitől tartott. A döntések átkerülnek januárra, a feladatok fontossági sorrendje megváltozik, és megjelenik egy sajátos „tegyük rendbe a világot, mielőtt visszavonulunk” típusú kollektív motiváció. A cégek többsége decemberben szeretné lezárni az évet, elérni az éves számokat, és biztosítani, hogy minden KPI kipipálható legyen. Elméletileg tehát ez egy kiemelten teljesítményorientált időszak. Gyakorlatilag viszont a dolgozók nagy része – teljesen érthetően – már mentálisan kifelé tart az évből. A meetingek nagy része valójában afféle vállalati rituálé: „zárjuk le szépen, amit lehet”, „beszéljük át, hogy jövőre mit csináljunk másképp”, „egyeztessük, amíg még mindenki elérhető”. A folyamatok lelassulnak, a visszajelzési idők megnőnek, a döntések eltolódnak januárra.
Miért érezzük azt, hogy a december hosszabb, mint a valóság? A várakozással töltött idő mindig hosszabbnak tűnik, mint a tényleges cselekvés ideje. A szervezetek kollektív módon élik át ugyanazt az élményt: egy többhetes ünneplő várakozást, amelynek nincs éles kezdete, de a hatása mindenkit érint. A vállalat működése nem lineáris, hanem periodikus lesz. Mint egy inga, amely tudja, hogy lassan meg kell állnia, mielőtt visszalendül.
Érdekes módon a decemberi lassulást a vállalatok maguk is beépítik a működésükbe. Az évzáró vacsorák, karácsonyi csomagok, ünnepi üzenetek mind azt a funkciót töltik be, amit a játékelmélet „költséges jelzésnek” nevez: azt kommunikálják, hogy a szervezet elég erős ahhoz, hogy engedjen. A cég decemberben azt üzeni: – Még mindig itt vagyunk, még mindig egy csapat vagyunk, és még mindig van arra energiánk, hogy ne csak dolgozzunk, hanem ünnepeljünk is.
Miért lett a december az új karácsony? A folyamatos nyomás és az állandó elérhetőség világában az év vége lett az egyetlen kollektív „kifogás”, amelyre mindenki hivatkozhat. A modern munka világa folyamatos terhelést jelent, és a szervezetnek szüksége van egy közösen megengedett rendellenességre. Egy hónapra, amely kilép a racionalitásból, hogy fenntartható maradjon az év többi részének racionalitása. A december tehát nem a karácsony előszobája – hanem annak bizonyítéka, hogy a rendszerek időnként saját magukon keresztül szabályozzák magukat. Olyan ez, mintha a vállalati kultúra évente egyszer lefuttatna egy automatikus karbantartást: lassít, áthangol, kienged – majd januárban újra indul. A rendszerek csak akkor tartósak, ha néha megengedik maguknak a rugalmasságot.
Mit kezdjünk ezzel? Ideje tudatosítani, hogy a december nem gyengeség a vállalati működésben, hanem része a ciklusnak. Egy természetes, egészséges lelassulás, amelyre szükség van ahhoz, hogy januárban újra gyorsulni lehessen. December az új karácsony – és talán ez így van jól.
