Mindennek ára van. Azt, hogy ez az ár milyen legyen, elvileg a piacgazdaság dönti el, hiszen a verseny nem tűri az indokolatlan költséget, az extraprofitot. Vagy elfogy, elértéktelenedik, kiüresedik ugyanis az a pillanatnyi előny, amiért plusz pénzt lehet kérni, vagy a céget beérik a versenytársak. Komoly dilemma például egy szolgáltatást beárazni. Kiindulhatunk abból, hogy nekünk milyen elképzelésünk van az árról, mennyibe fáj a lízingelt autó, a főnöki bőrfotel, és az sem árt, ha marad is valami a hónap végén. A viccesebbek ezt fedezetalapú kalkulációnak hívják. Na, ez a megközelítés ezerből ha egyszer bejön, ugyanis az józan belátást igényelne, hogy mit is kalkuláljunk a fedezetbe . Be lehet lőni az árat a versenytársakhoz is, ha vannak ilyenek (értéknövelt szolgáltatásoknál gyakori ugyanis, hogy nehezen összemérhetőek a megvehető megoldások). Lehet alámenni a többieknek, ezzel zabálva a szektor profittermelő képességét és a többiek profitját is, vagy éppen föléjük célozni. Ez utóbbi macerás, mert többletértéket kell mögé tenni. Aztán lehet árazni aszerint, hogy a megcélzott vevőkörnek vélhetően milyen hasznos lenne az, amit kínálunk. Ehhez meg mérhetetlen felkészültség és önbizalom szükséges, hiszen itt bizony meg kell győzni az ügyfelet arról, hogy kellünk neki, mégpedig annyiért, amennyiért mi mondjuk. Mondani sem kell, ez az igazán nagy kunszt, mert ilyenkor bizony mérik is az ígéretünket, amit illik tartani! Válasszuk is bármelyik fentebb említett megoldást, egy vállalkozás értelmét végül is az adja, mennyiért ismertetjük el magunkat a piacon. Van azonban mindezek felett egy generális probléma: Magyarországon divat mindent porig lealkudni. Mediterrán virtus? Ügyesség? Nemzeti kultúra része? Válasszon mindenki kedve szerint, az azonban tény, hogy ma a legtöbb cégnek nem az a kérdés, hogy értékén tud-e eladni valamit, hanem hogy ki tudja-e egyáltalán termelni a költségeit, hogy a fennmaradást, fejlődést biztosító fejlesztésekről már ne is beszéljünk. Legendák keringenek arról, hogy – csak a kommunikáció, média világában maradva – mekkora árengedményeket lehet elérni felületvásárlásnál, hogy harmadára esett vissza a tréningek átlagára, hogy ügynökségi szenior szakemberek költségét már alig lehet kitermelni, így dívik a sufnituning… Az általános alkunak van egy fájóbb kihatása is: az alacsony árak a bruttó nemzeti terméket is alacsonyan tartják. Csehországban a GDP mintegy 20 %-kal múlja felül a magyart, és akár hiszik, akár nem, az árszínvonal nagyjából ennyivel magasabb náluk, mint a miénk. Lehet tehát alkudni, érdeket érvényesíteni, pénzt spórolni bátran, csak tudjuk: mindennek ára van!
Kapcsolódó bejegyzések
Egy éve lassan, hogy a Magyar Reklámszövetség egerszalóki Reklámkonferenciáján házigazdaként koccintásra hívtam a hazai kommunikációs szövetségek elnökeit, és felvetettem a szorosabb együttműködés, a közös … Tovább
A vállalati kommunikáció „ideális esetben” a vezető és beosztott között zökkenőmentes. A beosztott elhiszi és elfogadja a vezető véleményét – … Tovább
A formula 1 versenysorozat iránt érdeklődőket évtizedek óta foglalkoztatja a dilemma: az egy-egy versenyző által dominált korszak sikerei mögött vajon … Tovább
Szentírásnak veszik sokan a nyomtatott betűt ma is, és ez érthető: Gutenberg első műve bő félezer éve a Biblia volt. … Tovább
Örömmel hallgattam a minap a Beck Györggyel folytatott beszélgetést az egyik rádióadón. Gyuri számomra az együtt végigélt több mint tíz … Tovább
Ahogy egyre szabadabban mozoghatunk a vírus lassú visszahúzódásával szinkronban, úgy kerülnek előtérbe az üzlet felpörgetésének feladatai. A korábbi utazósebesség elérése … Tovább
Mindig irigykedve figyelem Olaszországot, amely amellett, hogy lazán veszi az életet és meg tudja élni a mindennapok szépségeit, sikeres, erős … Tovább
A sok amerikai sablon film után üdítő élmény megnézni Tom Hooper kiváló alkotását, A király beszédét. A történet VI. György … Tovább
Ki ne hallott volna ilyen kifejezéseket vállalati közösségekben: „marketing duma”, vagy „ez szakmai kérdés, nem marketing…”. Nagyobb vállalati struktúrákban, mondjuk, … Tovább
Van-e értéke manapság a díjaknak? Figyel rájuk valaki? Mit sugallnak, mit üzennek? Erről szóló előadással indult a 2012-es Superbrands évad … Tovább
A szépemlékű 60-as, 70-es években elő-előfordult, hogy egy család viszonylag drága televíziót vásárolt. Egyrészt azért, mert már megtehette, másrészt – … Tovább
Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy az internet technológiából eszközzé, majd jelenséggé, élettérré, és mindemellett generációs kultúraváltóvá válik. Ma … Tovább
Teljesen jogos és helyes állásfoglalást fogalmazott meg a Magyar PR Szövetség az úgynevezett PR cikkek elburjánzásának káros hatásairól. Való igaz, leértékeli a … Tovább
Miért, mit hozzon? A Coca Cola trónfosztásától hangos a szaksajtó a Best Global Brands 2013. évi listájának publikálása óta. Valóban, … Tovább

