Minden évben komolyan elgondolkodtat, hogy a különböző szakmák különböző ranglistáival mit is kezdjen az ember. Akár fontosak is lehetnének, hiszen mivel minden viszonyítás kérdése, így az is, hogy ki hol tart szakmai, személyes, vagy éppen közösségi, társadalmi céljainak, felvállalt küldetésének, feladatainak megvalósításában. Szeretünk listákat készíteni, és még jobban szeretünk azokra felkerülni. Év dolgozója, vállalati példakép, akikre büszkék vagyunk, a legjobb kereskedő, vagy éppen projekt manager. Mind olyan cím, amit nem adnak ingyen, amiért komolyan meg kell dolgozni. Egy-egy év dolgozója cím átadása sok helyen ünnepélyes keretek között történik meg, és igazi értéke van.
A különböző szakmák rangsoraival már több problémám is van. Igazi értékkel bír például egy Gyurós Tibor díj az informatikában, leginkább azért mert az valódi, hosszabb távú szakmai teljesítményt ismer el egy egész szektor értékítélete alapján. Viszont vannak listák, amelyeknél nem lehet nem arra gondolni, hogy a rangsorolt szakember komoly megrendelőerővel, presztizzsel, vagy éppen reklámbüdzsével rendelkező cég vezetőjeként került minősítésre. Élénken emlékszem egy esetre, amikor is egy szakmai lista első három helye egyikén végzett vezető a következő évben elkerült az adott vállalattól, és az aktuális rangsorban már egyáltalán nem szerepelt. Amikor rákérdeztem a listát jegyző szervezetnél erre, az volt a válasz, hogy az illetőt már nem jegyzik a szakmában. Vagyis addig volt jó szakember, amig egy fontos cég felelős vezetője volt.
Felmerül a kérdés: lehetne másként összeállítani ezeket a listákat? A jelenlegi módszertan alapján valószínűleg nem. Nincs ugyanis – illetve a legtöbb esetben nincs – arra kapacitás, hogy nagyobb merítésben válasszanak lehetséges jelölteket, azok munkásságát alaposan ismerjék meg a jelölők, és ez alapján, transzparensnek elfogadható módszertannal alakuljon ki a végleges sorrend. Így az említett nagyvállalatok jól ismert nevein kívül szinte semmi esély nincs olyan teljesítmények elismerésére, amelyek adott esetben túltesznek azokén, akik rivaldafényben dolgoznak. Pedig milyen jó lenne mondjuk egy vidéki kisvállalat láthatatlan hőseinek projekt menedzsment, vagy éppen marketing kiválóságát is megismerni. Élek a gyanúperrel, hogy meglepő teljesítményeket ismerhetnénk meg, valóban motiváló, igazi példaképeket.
Addig is maradnak az ismert listák, amelyek szereplői évről évre nem nagyon cserélődnek, csupán a sorrend változik annak függvényében, hogy mely cégnek mennyire sikerült látványosabbá tennie vezetői munkáját.
Végezetül a különböző listákon rangsoroltaknak természetesen szívből gratulálok. A leírtak nem őket minősítik.
