Azzal szoktam kérkedni, hogy húsz éves szakmai tapasztalat áll mögöttem. Nos, íme a bizonyíték: a napokban lesz húsz éve, hogy aláírtam munkaszerződésemet a Kontrax Irodatechnika Kft-nél marketing menedzseri feladatok ellátására, és lettem „marketinges”. Barátom invitált és lett a főnököAm, én meg tátott szájjal vetettem bele magam a vad-keleti magyar kapitalizmus irigyelt vállalkozásának aktuális feladataiba. Csináltam, amit kellett: standot építettem (Ifabo, Compfair – ugye, van, aki még emlékszik ezekre a nevekre?), hokedlin ülve grafikus mellett éjszakáztam, nyomdaindulással köszöntöttem a hajnalt, és mindenek előtt huszonéves vagányként élveztem, hogy kis túlzással még nyaralni is zakóban és nyakkendőben mehetek (akkoriban ez az öltözet nagyon nem volt általános, a Kontraxnál azonban még a másológép szerelők is fehér ingben és nyakkendőben dolgoztak. Nem véletlen, hogy ez a cég tette le a modern értelemben vett vállalati márkaépítés alapjait az országban.) Nem volt persze fenékig tejfel az ott töltött négy év: ha jól számolom, vagy fél tucat Kontrax vállalat volt a munkaadóm úgy, hogy végig ugyanazon a telephelyen dolgoztam mindvégig. Itt tapasztaltam meg, milyen büdzsével gazdálkodni és milyen úgy munkába menni, hogy a cég csődvédelem alatt áll. Sokáig kitartottunk még ebben a helyzetben is, és a mindennapi küzdelemben a kivételesen értékes válságmenedzsment tapasztalatok mellett életre szóló barátságok is születtek. 1995-ben jött el az idő a váltásra, a Digital Equipment Corporation-höz, az igazi multi világba, de a Kontarxos négy év mai napig meghatározó élmény és olyan alap, amelyet minden pályakezdőnek szívből kívánok.
