Váratlanul mozgalmasra, éppen ezért különösen izgalmasra sikeredett a 2015-ös esztendő a vállalkozások, a menedzsment világa terén. Több olyan, főleg a munkaerőt, a humán erőforrást, vagyis a versenyképességet érintő trend, változás ért el bennünket itt Magyarországon, amelyek mellett már nem lehet elmenni reakció nélkül, és amelyek egy része minden bizonnyal kijelöli majd a következő év, akár évek stratégiai irányvonalát. Ezekből válogattunk ki néhányat.
Munkaerőpiac. A legszembetűnőbb jelenség ma kétségtelenül a strukturális munkaerőhiány. A kreatív, magasabb hozzáadott értéket képviselő szektorokban már évek óta gond a megfelelő munkatársak fellelése, ám ez a jelenség 2015-ben lényegében nyakon öntötte a gazdaságot. Gyári operátorból, hegesztőből ugyanúgy egyre reménytelenebb megfelelő munkavállalót találni, mint ahogyan a programozó, a gépészmérnök és az altatóorvos is abszolút hiányszakmává vált. A társadalom láthatóan nem készült fel erre, belső migrációban sosem voltunk erősek, az oktatásnak pedig sok év kell egy egy ilyen jellegű vákuum betöltésére. A gazdasági szereplőknek reagálniuk kell, ám ez nem is olyan egyszerű, hiszen ez részben nem pénz kérdése – programozóért már szinte bármennyit fizetnének a cégek -, részben pedig igen is pénz kérdése, sőt, versenyképességi dilemma: a termelőüzemek éppen az alacsonyan tartott bérelönyükből fakadó versenyképességüket teszik kockára.
Munkáltatói márkaépítés. A fenti helyzetben a felszínre került a cégek, mint munkáltatók márkaértéke: mennyire vonzóak a munkavállalók részére, két lehetőség közül melyik céget is választanák. Ezen a téren – lássuk be – sokan jelentősen elkényelmesedtek az elmúlt években. Tehették, hiszen munkaerőbőséggel számolhattak, kínálati piacon pedig a vevő válogat. Az elmulasztott márkaépítés aztán 2015-ben sokakat józanított ki, amikor kiderült, a dolgozók számára bizony „van másik”. 2016-ban sok cég vezetésének komolyan végig kell majd gondolnia, hol is tartanak ismertségben, reputációban, márkakommunikációban.
Kommunikáció. A megváltozott, megforduló trendek, a munkaerőpiaci kereslet-kínálat átalakulása a kommunikációs stratégiákban is komoly változásokat vetít előre. Kevés lesz a rutinok követése, a munkaerőért folytatott verseny ismét felértékeli majd a megkülönböztetés szükségességét: új értelmet nyer a HR marketing. És ha mindez nem lenne elég feladat az értintett menedzsmenteknek, a kommunikáció, mint közeg is jelentősen változik, szinte napról napra. A közösségi média gyorsabbá, szinte azonnalivá teszi a hozzáférést, a megosztás – sharing – kultúrája pedig transzparenciát, sokak szerint az információ demokratizálódásának új forradalmát hozza el. A többcsatornás, tértől, időtől független hozzáférés tehát újabb, némileg elfeledett fogalmat honosíthat meg a vállalati kommunikációban: az igazmondást.
Hát nem izgalmas év elé nézünk?
