A szakmai közösségek jelentősége túlmutat konkrét aktivitásukon. Már a létük is fontos üzenet az érintett szakemberek felé, olyan kohéziót testesítenek meg, amelyet vállalati körben maradva nem lehetne megvalósítani. A Magyarországi HR-Network Egyesület ráadásul nem csak egy izgalmas, gyorsan változó szakma közössége, de még jól és eredményesen működik is, ami – lássuk be – manapság külön elismerésre méltó teljesítmény. Pinczés Balázs alapító-elnökkel beszélgettünk.
- 2008-ban jött létre a Magyarországi HR-Network Egyesület, vagyis immár évtizedes rálátással bírtok a hazai munkaerőpiac talán legizgalmasabb időszakára. Mit emelnél ki személyesen ebből a 11 évből?
A modern kori magyar gazdaság tartalmas és igen eseménydús időszaka volt ez a 2008 és 2019 közötti 11 év, melyet közösen élhettünk meg vállalati HR vezetőként. Megemlíthetném a 2008 őszén kezdődött világválság hatásaira adott helyi válaszok kapcsán megosztott tapasztalatokat a csökkentett munkaidőről vagy a kényszerű gyárleállásokról, vagy a világválság nyomán tíz éve januárban kirobbant orosz-ukrán gázvitát, mely talán még erősebben érintette a hazai termelő cégek életét. Azonban nem ilyen nagy dolgot emelnék ki, hanem azt, amikor egyik tagunk fiatalon elhunyt, nagyon rövid idő alatt tudtunk a családja számára anyagi segítséget összegyűjteni rekord idő alatt.
- Szakmai egyesületet szervezni, vezetni, fejleszteni egyszerre izgalmas és hálátlan feladat, hiszen általában minden tag saját céges, személyes ügyei élveznek prioritást a közösséggel szemben. Sokszor éppen ez folytja meg magát a szervezetet is. Ti hogyan értétek el, hogy éltek és virultok?
Egyszerű a recept szerintem: Kell hozzá egy jó adag kitartás, önzetlenség és segítő szándék. Az egészet fel lehet dobni némi vidám, kíváncsi konoksággal. A többi meg jön magától.
- Több, patinás szervezet létezik ma itthon a humán erőforrás szakma terén. A Magyarországi HR-Network Egyesületet ezen a térképen hová helyeznéd el?
Nem szoktam ezzel a kérdéssel foglalkozni igazán. Amit mi tudunk, az a vállalati HR vezetői tagság összetartása, egy évtizede megvan a közel száz fős létszámunk és bár némelyek kiesnek, máshol folytatják, de folyamatosan vannak új tagjaink. Ehhez biztosan hozzá tudnak tenni a rendszeres szakmai találkozóink.
- Mik ma azok a kérdések, amelyek benneteket leginkább foglalkoztatnak ma, 2019-ben?
Munkajog, automatizálás, robotizáció – Ipar 4.0, munkaerőhiány, vállalati belső kommunikáció, juttatások, képzések.
- Mennyire tudjátok uralni, és miben vagytok kényszerpályán napi szakmai feladataitokban?
Ez mindig az adott cégtől, vállalati kultúrától, iparágtól és a vállalat múltjától is függ. Egy biztos, mindannyian tanulni vágyó, jobbító, újító szándékú emberközpontú HR-esek vagyunk.
- A HR szakma talán az egyik legdinamikusabban alakuló, fejlődő vállalati terület. Merre tart, miben változik meg a következő években meglátásod szerint?
Óvakodnék túlzott jóslatokba bocsátkozni. Nincs nálam semmilyen jövendőmondó kristálygömb, azonban azt lehet látni, hogy az élőmunka pótlása már nem annyira tudományos-fantasztikus dolog, mint mondjuk 5-10 éve. Azonban az is látszik, hogy ma sokkal inkább már az alapvető emberi értékek, a tudatosság, a mérőszámokon alapuló egyéni fejlesztéseké a terep, mint bármikor korábban. Kicsit mindig megmosolyogtam a nagy horderejű HR trendeket, mint a „multitasking”, „coaching típusú vezetés”, „generációk”,”work-life balance” vagy a „HR stratégiai szerepe”. Manapság pedig ugye az „agilis” a trendi. Tudnunk kell a trendekről, de azt gondolom, mindig kellő kritikával kell a helyükön kezelnünk őket. Szerintem a munkatársakat alapvetően az érdekli mindig, hogy megbecsülik-e őket és a munkájukat egyaránt, partnernek vagy alsóbbrendűnek nézik őket a munkáltatóik. Ahogyan én látom, nincsenek nagy csodák, ha mindenek előtt hitelesek, őszinték és támogatóak vagyunk.
- Milyen célokat, feladatokat fogalmaztatok meg az Egyesület számára erre az évre?
Az egyesület új vezetése több fontos éves célkitűzést is megfogalmazott erre az évre nézve (új éves konferencia koncepció megvalósítása, social media jelenlét fokozása, szakmai tevékenység erősítése más szakmai szervezetekkel közösen stb.), azonban amitől a legtöbbet várok az az egyesület új szervezeti szintjének, kilenc szakmai kompetenciacsoportunknak a megalakulása.
