fbpx

Nyom, klikkel, érint

Az evolúció páratlanul izgalmas dolog. Hátborzongató belegondolni, milyen hihetetlen mennyiségű variáció végigjátszása után alakult ki egy-egy élőlény, amely például akár több ezer méter magasból meglát egy táplálékául kiszemelt parányi rágcsálót, száz kilométeres óránkénti sebességgel képes üldözni a szavannán cikázó gazellát, vagy éppen a zavaros vízben, lényegében vakon úszkálva érzékelő bajszokkal tapogatja ki az ennivalót. Az egyedfejlődés csúcsának tartott ember rövidke földi karrierjéről már ne is beszéljünk. Ha az elmúlt 30 év technikai fejlődésére visszatekintünk (az Apple alapító távozása mostanában szomorú alkalmat adott erre) szintén érdekes fejlődési utakat fedezhetünk fel. Az elektronika hőskorában a „gombnyomásra” kifejezés írta le az automatizált folyamatok egyszerűségét, a helyettünk, értünk dolgozó gépek, berendezések áldásos hatását a civilizációra. A PC-k térhódítása újabb mozdulatot emelt általános egyenértékessé: „Klikk”. Így lett egy haszontalan, idegesítő állatkából (egér) praktikus tárgy. A kézi készülékek, a mobil telefonok váratlanul sikeressé vált mellékterméke, az sms kimutatható módon fejlesztette az ember hüvelykujját, az esetlen, tömzsi, rossz irányba álló ujjacska megtalálta hát helyét mindennapjainkban. Mostanában a klikk helyett újabb mozdulat válik egyre általánosabbá: az érintés, és az ebből kifejlesztett „legyezés”. Hüvelykujjunk után immáron mutatóujjunkon a világ figyelme. Balra-jobbra, vagy éppen fel-le legyezünk egy kis képernyőt simogatva, és hozzájuthatunk minden információhoz, amire csak vágyunk. A legyezés, vagy lapozás természetes mozdulatunk, mióta csak könyvet vettünk a kezünkbe. A gesztus tehát régi, a mozgássor nem idegen, az „aláfejlesztett” cucc erre épít, ezért zseniális. Vajon mi lesz a következő lépés? Talán a hangvezérlés? Ez már létezik, mégsem tört még át…Vagy az agyhullámok? Kíváncsian várjuk!