Bár épp a minap tudtuk meg, hogy képzést indítanak rá, az utóbbi hónapokban mintha kevesebbet lehetne hallani a CSR-ről. Talán nem véletlenül. Hatalmas „szánkázás” volt ugyanis azon a bizonyos vállalati Maslow-piramison, az alapvető létfenntartás lett az elsőszámú feladat. A felelősségvállalás, mint prioritás megannyi szorgos év és biztató fejlődés után egyelőre – egy időre – mintha a polcra került volna, persze tisztelet a kivételnek. Azért érdekes látni, hogy hogyan halkult el szinte hónapok alatt a téma. Még tavaly is az volt az egyik fő kérdés, hogy hogyan tehető hitelessé a társadalmi felelősségvállalás, és főleg annak kommunikációja, ma pedig különadók, szűkülő piacok, leépítések, többfrontos harc kötik le a cégek kommunikátorait. Pedig a CSR pont akkor hihető, ha az nem függ az aktuális üzleti helyzettől. Ha az belülről, kultúrából táplálkozva jön. Hiszen felelősen gondolkozni nem feltétlenül egyenlő a pénzköltéssel, vagyis ha komolyan gondoljuk, a legzordabb időkben is kell, lehet rá figyelmet szentelni. Legfeljebb kevesebbet írnak majd rólunk, de hát amúgy sem ezért csináljuk. Vagy mégsem?
