vélemény
szolgáltatásaink

Publikációk

Csökkenés menedzsment | IT Business - Publikációk |

Csökkenés menedzsment

(2011)

„Évek óta mást sem csinálok, mint csökkenést menedzselek” – mondta rezignáltan egy ismerősöm a minap, arra a témára reagálva, hogy hogyan is telnek felsővezetői napjai cége élén.

Növekedésben szocializált korosztályunk számára valóban nehezen befogadható és megszokható ez a jelenség. Pedig ha jól belegondolunk, valóban erről van szó. Multinál eltöltött utolsó éveim tényleg arról szóltak, hogy negyedévről negyedévre kurtítgatták amúgy is ingerküszöb alatti kommunikációs büdzséinket, miközben sem az elvárások, sem az üzleti célok nem kerültek lejjebb.

Jó ideje egyre kevesebb beruházási forrásból gazdálkodhatnak a beszerzők, egyre kevesebb pénzből kell csodát művelniük a szállítóknak. Szűkülnek a tréning költségek, csökkennek az irodaterületek, fogynak körülöttünk a munkatársak. Kevesebb a juttatás, a szabadon választható cafeteria kínálat, a magáncélú autóhasználat. Nem csoda hát, hogy mindezzel szoros összefüggésben egyre kevesebb az üzlet, a megrendelés, a vevő. Fogy a levegő, fogy az örömérzet, a sikerélmény, fogynak a tartalékok, vagy tán el is fogytak mára. Szenvedünk a helyzettől, és egyre zavartabban próbálunk azonosulni a piacgazdaságot, a fogyasztói társadalmat, a növekedésorientált világgazdaságot szapuló (ál)elméletekkel.

Értjük, hogy azok a huncut kapitalisták csak a növekedést hajszolják, az ártatlan fogyasztót értelmetlen fogyasztásba kergetve. Sőt, még a profitot sem átallnak realizálni, már amikor erre módjuk nyílik. Tényleg, szégyellhetnék magukat. Viszont nem igazán világos, hogy ha ők, a kapitalisták mélyen magukba szállnak, befejezik sanyargatásunkat és vissza-, vagy még inkább kivonulnak innen, akkor mi is lesz másnaptól. Mert munka, munkahely azért kéne, mert beruházásokra, fogyasztásra szükség lenne, mert csökkenést menedzselni már nagyon uncsi. Szóval akkor tényleg, hogyan is legyen ezzel a fogyasztói társadalommal, emberek?

Mezriczky László

DON’T DO THIS! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

DON’T DO THIS!

(2011)

Jó bornak nem kell cégér! – hangzik a mondás. „Dehogynem kell!” – mondom én. Hogy miért? Lássuk, hol rontják el üzletüket a vállalkozások marketinghibákkal! 

1. Nem szereti, amit csinál

Itt kezdődik minden: mennyire hiszünk magunkban, cégünkben, termékünkben, márkanevünkben. És mennyire vagyunk elkötelezve, hogy az eladás, a szolgáltatás alázatot, empátiát, törődést igényel. Mindennapos élmény, hogy szeretnénk valamit elintézni, felújíttatni, megjavíttatni, és alig találunk partnert. Vagy messze vagyunk a szolgáltatónak, vagy a kis munkáért el se indul. Az egymillió vállalkozás országában (ez volna Magyarország) tessék kipróbálni: jön-e szerelő egy kimúlt kazánhoz novemberben.
A válasz hátborzongató: „Nyáron ráértem volna, most tele vagyok megrendeléssel…” Ha végre horogra akad valaki, végig kell hallgatnunk sanyarú sorsát, az idióta vevőket, a népnyúzó adórendszert. Ja, és számlát ne tessék kérni… Az első tanács tehát, hogy ha komolyan vállalkozni akarunk, akkor azt tegyük magunk és ügyfeleink örömére, megelégedettségére, higgyük el, ennél jobb marketingeszközt úgysem találunk.

2. Nincs átgondolt üzleti modell

Egy ötlet, egy jó termék önmagában nagyon ritkán elég. Kell mögé egy modell, amely elvezet a vevőhöz, és amely fenntartható módon biztosítja a folyamatos működést, a fejlődést. Gyakori hiba, hogy az induláskor így-úgy kitalált modellhez évekig nem nyúlunk. Márpedig a világ változik, a vevői igények, a versenytársak mozgása sosem marad ugyanaz. Ha időről időre nem tekintjük át folyamatainkat, nem kalkuláljuk újra a számokat, nem nézünk a körmére a beszállítóknak, vagy éppen a kereskedőinknek, könnyen elmegy mellettünk a valóság. Ezt pedig semmilyen marketinggel nem lehet kiváltani.

 

A MENŐ ÉTTEREM ÍNYCSIKLANDÓ ÉTELEI MIT SEM ÉRNEK, HA A PINCÉR BARÁTSÁGTALAN

3. Nem ismeri a vevő valódi igényét

Az üzletben csúnya meglepetések érhetnek minket: „Szerintem ez eladható a piacon, hiszen három ismerősömnek is tetszett az ötlet.” Így szól a tipikus mondat, pedig a vevő, a piac sosem homogén, sosem statikus, és nagyon mást tud gondolni bizonyos előnyökről vagy terméktulajdonságokról, mint mi. Csökken a kockázat, ha minél több információt gyűjtünk be ügyfelekről, vásárlási szokásokról, médiahasználatról, árérzékenységről. Kérdezze meg a vevőt, és meg fog lepődni, mennyi hasznos információval szolgál a gesztusért cserébe!

4. Túlzott árengedményt ad

Az árengedmény az egyik legősibb marketingfogás. Ám nem árt vele óvatosan bánni, ugyanis az ár az áru használati, vagy éppen presztízsértékét jeleníti meg. Ha ehhez nyúlunk, jobb, ha tudjuk, hogy megbontottuk ezt az értékegyensúlyt. Megesik, hogy rosszul lőttük be az árat, ezért csökkenteni kell, ám ezt meg kell különböztetni az akcióktól. A vevő okos, érdekeit nagyon jól fel tudja mérni, és ha azon kap bennünket, hogy rendszeresen olcsóbban mérjük a portékát, türelmesen ki fogja várni az újabb akciót (elhalasztja fogyasztását), és akkor vásárol, amikor az ár kedvezőbb. A manapság oly divatos kuponvásárlási lehetőségek legnagyobb veszélye éppen az, hogy a terméket leértékeli a vásárló szemében, és később aligha tudjuk majd visszaállítani az eredeti árszintet. Ehhez vagy új termék fejlesztésére, vagy plusz szolgáltatásra, vagy vonzóbb termékjellemző hozzáadására lesz szükség.

5. Önmagának ellentmond a cég

Sokan elfelejtik azt az alaptételt, hogy egy márka erősségét, elismertségét minden hozzá kapcsolódó elem együttese határozza meg. A munkatárs készségessége, az eladó mosolya, telefonos kommunikációnk stílusa – mindez ugyanúgy számít, mint üzleti levelezésünk nyelvhelyessége vagy éppen a csomagolás minősége. Minden kommunikál és minden munkatárs marketinges ilyen értelemben. A menő étterem ínycsiklandó ételei mit sem érnek, ha a pincér barátságtalan. A márkás ruhák szalonjában senki sem vásárol szívesen, ha az eladók magánéletükről csacsognak, nem pedig nekünk segítenek. Ne spóroljuk meg annak áttekintését, hogy tevékenységünk minden egyes eleme azt kommunikálja-e, amit szeretnénk.

Mezriczky László

Nehéz idők üzenete | IT Business - Publikációk |

Nehéz idők üzenete

(2011)

Ha józanul gondolkodunk, és nem engedjük érzelmeink által befolyásolni magunkat, be kell látnunk, hogy a 2008 óta a kertek alatt bóklászó gazdasági válságnak nagyon sok tanulsága, mondhatjuk így is, haszna van.

Visszazuhantunk a földre, rádöbbentünk arra, hogy a jó dzsentri módjára elzálogosított jövőnkért valamikor bizony majd fizetni kell. És az a valamikor mostantól lesz értendő. Fájdalmas ez a felismerés, hiszen nehéz lemondani a megszokott javakról, fogyasztási szintről, de mást nem tehetünk.

Tanulságos időket élnek a vállalkozások is, akiknek szintén újra kell gondolniuk sok mindent, stratégiát, üzleti modellt és marketinget. Ez utóbbi azért is fontos, mert jelentős változások mennek végbe a felhasználói oldalon, a vásárlóerő, a beruházási hajlandóság más képet mutat, mint amire általában a modellek készültek. Nem lehet többé vaktában lövöldözni, a megfogyatkozott muníciót jól be kell osztani. Most derül ki igazán, mennyire is ismerjük saját piacunkat.

Tudjuk-e, kikből élünk, értjük-e motivációikat, átlátjuk-e a hozzájuk vezető értékláncot. A választ mindenki adja meg saját maga, tapasztalatom szerint azonban itt nagyon sok pótolni valója van legtöbbünknek. Nem szégyen elővenni egy tiszta lapot és újrarajzolni ezt a bizonyos értékláncot, újratervezni a modelleket, újraszámolni a költségeket és főleg beszélgetni az ügyfelekkel.

A válasz ugyanis mindig náluk van, csak tudnunk kell belül elcsendesednünk, hogy meghalljuk őket. Ha mindehhez megvan a megfelelő elszántságunk és főleg alázatunk, jól is kijöhetünk ebből az időszakból, hatékonyabb, dinamikusabb és leginkább a valóságnak sokkal jobban megfelelő operációt állíthatunk növekedési pályára.

Mezriczky László

Mi, mennyit ér | IT Business - Publikációk |

Mi, mennyit ér

(2011)

Felháborodva, de inkább elkeseredve hívott egy ismerősöm a minap. Megdöbbentően alacsony büdzsével hirdetett meg egy cég kommunikációs munkát, lelkes szolgáltatók jelentkezését várva.

A szakmában két évtizede mozogva ezen jómagam nem is nagyon lepődtem meg, régóta probléma a kommunikációs szakértés presztizsének elismertetése, de gondolom, ezzel nem csak mi vagyunk így, a szolgáltatási szektorban általában is nehéz értékén eladni a szaktudást. Az aktuális hír azért elgondolkodtatott.

Én úgy tanultam, és aktív életem során mindig is igyekeztem  e szerint járni-kelni, hogy az üzlet akkor jó, ha kölcsönösen elfogadható feltételeket biztosít. Lehet persze alkudni, de a fenntartható minőség, az innováció, a fejlesztés biztosítása forrásokat igényel, melyek az árrésből kanyaríthatók ki. Nem túl bölcs gondolkodásra vall, ha úgy véli egy megbízó, hogy minél lejjebb szorítja az árat, annál jobban jár majd ő maga. Sőt, ellenkezőleg!

Lássuk csak a hatásokat! Először is a komolyabb pályázókat eleve kizárja a versenyből, akik megtehetik, hogy méltatlan árszinten nem indulnak el az üzletért. Maradnak tehát azok, akiknek minden fillérért le kell hajolniuk.
Közülük valaki elnyeri az üzletet, ám az igazság pillanat csak ez után következik el. Az alacsony vállalási ár minimális mozgásteret biztosít, vagyis a szolgáltató nyilván nem a legértékesebb erőforrását irányítja majd az adott üzletre. Ráadásul az alacsony ár alacsony tétet, ennek megfelelő motivációs szintet jelent a vállalkozónak, vagyis nem biztos, hogy ugyanúgy kezét-lábát töri majd mondjuk egy hétvégi havaria helyzet megoldásáért, mint egy normális feltételekkel megkötött üzletben.

Az alacsony büdzsét rendelkezésre bocsátó megbízó mindezek mellett azt is üzeni, nem tartja sokra munkánkat, ami szakmai, üzleti megközelítését minősítheti. Ezek után nem csoda, ha az együttműködés már az indulás előtt halálra van ítélve, a kudarc lényegében borítékolható. Viszonyaink rendberakásához tehát sokszor ilyen bagatellnek tűnő dolgokat is újra kellene gondolni, hogy a munka egyre több örömöt szerezhessen – mindkét félnek.

Mezriczky László

A söralátét és a valóság | IT Business - Publikációk |

A söralátét és a valóság

(2011)

A söralátétre ráférő adóbevallást már annak elhangzásakor sem vettem komolyan, ám hitemet nem adtam fel abban, hogy tényleg egyszerűbb lesz vállalkozást működtetni, annak nevében ezt-azt intézni, netán pályázni.

No, jó, pályázatokban eddig sem jeleskedtem, valahogy úgy voltam vele, hogy inkább arra koncentrálok, aminek sikere leginkább rajtam múlik, a pályázatoknál pedig kiszámíthatatlan a kimenetel. Nemrég azonban mégis csak elcsábultam, és nekihasaltam „akkreditáció tanácsadó szervezeteknek” elnevezésű folyamatnak. Leginkább a kíváncsiság vezérelt, illetve az,hogy teljesíteni tudom-e a feltételeket.

A kiírást elolvasva rögtön konzíliumot kellett összehívni, hogy esélyünk legyen megérteni, mire is van szükség. Néhány nap és a hivatalhoz intézett telefon után összeállt a feladatlista, nekiállhattunk a dokumentumgyűjtésnek. Több tucat oldal számla, szerződés, teljesítési igazolás, diplomamásolat, önéletrajz és referencialevél beszerzése és beszkennelése után végre eljutottunk a feltöltésig, melyet a korszerű szolgáltató állam eszméjéhez híven interneten keresztül tehettünk meg. (hogy ezek után miért kellet postán is leveleket küldözgetnünk, ne kérdezzék…).

Három hét, négy ember napi több órás munkájának köszönhetően aztán ünnepélyesen teljesítettnek tekinthettük a pályázat beadását. Ilyenkor az első napokban az ember izgul, hogy mindent jól csinált-e, aztán szép lassan elfelejti az egészet, a dolgos hétköznapok úgy kisöprik az agyából a pályázás megterhelő élményeit, mint ávós a kulák búzaraktárát. Majd egy levél a mailboxban, címe: hiánypótlás!

Remegő gyomorral nyitjuk a levelet és benne szépen, hosszasan taglalva olvashatjuk az újabb feladatlistát, szigorú határidőkkel kistafírozva: Jó pár szkennelve beküldött dokumentum nem olvasható (az összesen két megányi rendelkezésre álló tárhely miatt kellett úgy kicsinyíteni az anyagokat, hogy több száz oldal felférjen, amelyek ezek után nyilván olvashatatlan méretűvé váltak), és nem csatoltuk a „pénzügyi teljesítést igazoló dokumentumokat”… Vagyis ha jól értem, azt kell bizonyítanom, hogy nemcsak szerződtem ügyfelemmel, számlát bocsátottam ki, teljesítési igazolást szereztem tőle (aminek értelmét mellesleg sosem értettem), de azt is bizonyítanom kell a bankomtól pénzért vett igazolással, hogy ki is lettem fizetve…

Hát, jó, ha az ember akkreditált tanácsadó, és mint minősített szakértő, prioritást élvezhet a piacon bizonyos esetekben… De biztosan akarom én ezt?

Mezriczky László

Olvasunk? | IT Business - Publikációk |

Olvasunk?

(2011)

A marketingkommunikáció legizgalmasabb kihívása, hogy úgy jussunk be a megcélzott ügyfél, célcsoporti „egyed” figyelmének középpontjába, hogy a magunkkal vitt tartalmat ott le is pakolhassuk, vagyis elérjük vele agyának megfelelő, vásárlási döntést befolyásoló részét.

 Na, ez a kihívás egyben a rákfenéje is a szakmának!

Ha sorra veszünk példákat, sokkal több rossz megoldást találunk, mint jót, és ennek oka meglehetősen összetett. Van, hogy a kommunikált termék, szolgáltatás érdektelen, és bár eljut az információ a befogadóhoz, nem izgatja fel fantáziáját. Van, hogy a kreatív megközelítés csapnivaló. Van, olyan is, amikor nem jó csatornát választunk, vagy éppen alulbecsüljük a célbajuttatás médiaköltségeit és azt gondoljuk, hogy egy oldal hirdetés egyszer-kétszer megjelentetve elegendő.

Az utóbbi időben, a közösségi médiáról folytatott izgalmas beszélgetések során egy újabb aspektus is felmerült: ha végre lehet mindenkinek saját média felülete, vagyis üzeneteit immáron korlátlanul és szabadon annak juttatja el, akinek akarja, és ebben nem gátolja a fránya szerkesztett média sem, akkor miért nincs áttörés a marketing kommunikációs piacon? kicsit belemászva a témába aztán gyorsan kiderülhet, hogy vagy nincs elég erős tartalom, mondanivaló üzenet, vagy fogalmunk sincs arról, hogy mire kíváncsi a vevő, befogadó, akiről azt gondoltuk, minden porcikájában ismerjük már.Blog hegyek, post zuhatagok, cikk dömping ömlik mindenhonnan a vevőre, akiről azt feltételezzük, hogyha elé tárunk egy tisztességesen megírt anyagot, akkor neki az a dolga az értékláncban, hogy ezeket rendre elolvassa, értelmezi, helyére teszi és cselekszik.

Pedig ő is ugyanolyan felületesen tájékozódik, mint legtöbbünk, őt is nyomasztja a túl sok szó. Képeket, rajzokat, videókat már szívesebben néz, ehelyett kapja a tömény írásokat ömlengősen, mindenféle ügyfél oldali percepció nélkül összerakva. Ezek után csoda, ha nem olvasnak minket? Lehet, hogy a saját média sem csodaszer, és ennek is lesznek olyan fortélyai, mesterfogásai, ami szakembert kíván. nagyon úgy tűnik…

Mezriczky László

Legyen piacunk a nagyvilág! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Legyen piacunk a nagyvilág!

(2011)

Mit kell tennie egy magyar vállalkozásnak, ha külföldi piacra akar kijutni? Milyen csapdákat kerüljön el, és melyek az alapvető feltételek, amiknek meg kell felelni Európában?

p88.0.belyegkep33_1106Szegény globalizáció az utóbbi időben kapott hideget-meleget – pedig minden értelmesen gondolkodó nemzet egyik legfontosabb célja, hogy része legyen a nagy egésznek: a világgazdaságnak, az egyetemes kultúrának. A globalizáció persze vadhajtásokat is nö vesztett, intézményei korántsem működnek hibátlanul, és az a fránya tőke is folyton a profitot szeretné maximalizálni. De a tőke természete már csak ilyen, jobb, ha elfogadjuk.  Érdekesebb kérdés, hogy mit hozhat egy magyar vállalkozás számára a nemzetközi piac, legyen szó pusztán a régióról, Európa egészéről, netán a világpiacról.   Magyarország kis or­szág. Ez az állítás persze relatív, de vásárlóerőt tekintve, tőkeerő szempontjából vagy éppe n speciális nyelvünk okán jelentős korlátokkal kell számolnunk, ha fejlesztésen törjük a fejünket. Vannak olyan termékek, amelyek eleve csak a helyi piacon jöhetnek számításba (sajtótermékek, napi élelmiszerek vagy erősen a kultúrára épülő dolgok). Ám sokkal több olyan terület, termék és szolgáltatás van, amelynek akár a hazainál nagyobb piacon is kereshetünk vevőt.

Nagyban gondolkodni

Ha egy vállalkozás komolyan hisz abban, amit csinál, gyárt, termel, szolgáltat, ha piacképesnek, eladhatónak tartja termékét – és ha nincs egyéb kizáró ok –, fontolóra veheti a nemzetközi piacra lépést. Ám ehhez néhány előfeltételnek teljesülnie kell. Így a következő kérdéseket minden vállalkozónak fel kell tennie:

  • Innovatív-e a termék?
  • Rendelkezésre áll-e a hazainál jóval nagyobb volumen előállításához kapacitás?
  • Nemzetközi színvonalú-e a minőség? *
  • Van-e finanszírozói forrás?
  • Van-e türelem, elkötelezettség a piaci bevezetéshez, a fedezeti pont elérésének kivárásához?
  • Megvannak-e a megfelelő üzleti számítások a csomagolás, szállítás, külpiaci bevizsgáltatás, termékfelelősség-vállalás teljesítéséhez?

Mivel a hazai pi­ac lényegé­ben nagyon hasonló más fejlett országokéhoz, a termék nagy eséllyel elhelyezhető más országokban is – ha a fenti, leginkább vállalkozói feltételek fennállnak.

___________________________________________________________________________

MERÜLJÜNK BELE A HELYI KÖZÖSSÉGI MÉDIA VILÁGÁBA – PERSZE KELL A NYELVTUDÁS ___________________________________________________________________________

Lépésről lépésre

A következő lépés a célpiacok meghatározása. Még ha ambíciónk határtalan is, érdemes lépésről lépésre haladni, és a folyamatot elemezve bővíteni a célországok körét. A külgazdasági tevékenység szakértelmet, nyelvtudást és némi multinacionális vállalati logikát igényel. Nem baj, ha ez nincs meg házon belül, mert biztosan találunk olyan partnert, üzletfejlesztőt, aki segít a felkészülésben és ami fontos, a célpiacok feltérképezésében. Ez ugyanis elkerülhetetlen. Ne gondoljuk azt, hogy ha egy ország nagyobb, fejlettebb, mint a miénk, akkor automatikusan meg is vesz mindent. A fejlettebb piacok nagyobb versenyt és igényesebb vásárlót is jelentenek, amire érdemes már a legelején felkészülni. (E tekintetben ne becsüljük le Kínát se, mert bár óriási piac és bizonyos tekintetben fejletlenebb, minden gyártó ott nyüzsög, oda akar eladni. Így a verseny még talán öldöklőbb is, mint másutt.)

 Különbnek kell lenni

A célpiacok feltérképezése kritikus pont. Érteni kell, mi is történik az adott országban, kik a szereplők, milyen a fogyasztás dinamikája, milyen előírások, törvények vonatkozhatnak ránk. Új szereplőként eleve hátrányból indulunk – de itt jön elő a marketing igazi lényege, a megkülönböztetés: valamiben különbnek kell lenni a többieknél. Ha magunk sem találunk ilyet, erősen fontoljuk meg, érdemes-e folytatni a terjeszkedést. Másként a gondosan felállított és ezerszer átszámolt üzleti tervünk a  végén el fog vérezni a kényszerből adandó árengedményeken. Vizsgálni kell a disztribúciós csatornákat, vagyis hogy milyen láncolat végén jut a vevőkhöz a termék. Ez akkor is kötelező feladat, ha az egyre népszerűbb webes értékesítés mellett döntünk, mert az elektronikusan megvásárolt és kifizetett árut végül csak el kell juttatni valahogy a végfelhasználóhoz. Ne feledkezzünk meg a kommunikációról sem. Meg kell értenünk a helyi médiafogyasztási szokásokat, a reklámpiac struktúráját (mert ugye kommunikáció nélkül itt sem fogunk boldogulni). Erősen javasolható, hogy a magyar kommuniká­ciós anyagok amatőr fordításával ne próbálkozzunk! Ne sajnáljuk a fáradságot majd olyan szakértőt keresni, aki születettként érti és érzi a kultúrát és a nyelvet.

Magad, uram?

Hosszú a feladatlista, és még csak az előkészületeknél tartunk… A piacra lépés nagyon komoly döntés, nem mindegy, milyen megalapozottsággal, információkkal határozzuk el magunkat. Ma már nagyon sok mindent elő lehet bányászni az interneten. Közvetlenül elérhetőek adatbázisok, kormányzati hivatalok honlapjai, rákereshetünk konkurensek tevékenységére. De a leghasznosabb talán az, ha belemerülünk a helyi közösségi média világába (talán említettük, hogy a nyelvtudás ezen a ponton már alapfeltétel). Ezeken a közösségi helyeken kereshetünk aztán olyan fontos információkat, amelyek az adott piaccal, termékkel, versenytársaink tevékenységével kapcsolatosak. A közösségek sokszor beszédesebbek, mint a hivatalos források, mert a felhasználói őszinteség olyasmire is kitér, amit az érintettek legszívesebben eltakarnának. Az információgyűjtés újabb használható eszköze a kiállítások, vásárok látogatása. Itt koncentráltan, néhány nap alatt tekinthetünk át egy teljes piacot, ahol a versenytársak sokszor néhány méter távolságban mutatják be termékeiket a standokon. Ha biztosra  akarunk menni, helyi part nert kell keresni. Az ő helyismerete, tapasztalatai, kapcsolatrendszere jelentősen rövidítheti az előkészületeket,  és csökkentheti a kockázatokat. (A kiválasztás kockázatai más lapra tartoznak, nyilván nagyon körültekintően, az érintettek leinformálása után szabad csak üzleti kapcsolatba lépni bárkivel.) A partnerkapcsolatok mozgatórugója a motiváció. Ha megfelelő konstrukciót tudunk kialakítani leendő partnerünkkel, a közös érdek, a motiváció sok felesleges konfliktustól kímélhet meg bennünket. Itt is érvényes, hogy az a jó üzlet, amely mindkét fél érdekeit figyelembe veszi.

Működtetni is kell

Végül legyen figyelmünk arra is, hogy ha sikerül a piacra lépés, termékünk megjelenik az adott régióban, az kihatással lesz a gyártásra, termelésre, illetve a kapacitásaink lekötöttségére. A hazai piachoz méretezett folyamatainkat ennek megfelelően át kell gondolni, ki kell egészíteni. Vagyis fel kell készülni arra, hogy más intenzitású terhelés éri majd hátországunkat – az adminisztrációtól kezdve a személyzeti stratégián át a logisztikáig és az ügyfélszolgálati feladatokig. De ha mindezeknek meg tudunk felelni, elmondhatjuk, hogy piacunk lett a nagyvilág!

Mezriczky László

A reklám reklámja | IT Business - Publikációk |

A reklám reklámja

(2011)

Így hívjuk „leánykori nevén” a Magyar Reklámszövetség immár hagyományos Reklámhetét, azt a majdnem hét napot, amely reggeltől estig a piacgazdaság alapvető tényezőjéről, a választás szabadságának eszközrendszeréről, a reklámról szól.

A piacgazdaság, a fogyasztói társadalom kapott hideget-meleget az elmúlt években, így a reklám sem úszhatta meg kritikák, bírálatok, olykor mérsékelt vagy éppen vehemensebb támadások nélkül. Valóban érdekes kérdés, hogy tényleg a fogyasztói társadalommal van-e baj.

Kell-e annyit vásárolnunk, fogyasztanunk, amennyit a gyártók a reklámokon keresztül sugallnak nekünk. Létezik-e a kikényszerített fogyasztás, és egyáltalán kinek milyen felelőssége van mindebben? Barátja, vagy ellensége a gazdasági növekedésnek a fogyasztóvédelem, vagy a tudatos fogyasztói egyesületek? Ha elfogadjuk, hogy nem kell 3 évente új autót, évente új mobilt vennünk, akkor valóban fellélegezhet a környezet, mert kisebb terhelésnek tesszük ki?

És ha így teszünk, mi lesz azokkal a munkavállalókkal, akik autóinkat vagy mobiljainkat állítják elő? Munkanélküliek lesznek? Komoly kérdések ezek. Mióta világ a világ az ember előbbre szeretne jutni. Vagyontárgyakat gyűjt, halmoz fel, kényelmét igyekszik növelni, presztizs tárgyakra vágyik, amivel kitűnhet társai közül. És miért akar kitűnni? Mert hiú, mert nagyravágyó, mert tetszeni akar a másik nemnek. Hú, de messzire vezet ez.

Szegény reklám tehát nem hibáztatható az évszázados beidegződésekért, ő szerencsétlen csak elmondja azt, amit az egyik fél a másiknak mondani akar. Felelőssége azért mégis van, nem is kevés. A reklám minden nemzet kultúrájának része, abba beágyazódva fejti ki hatását. Fontos tehát, hogy ezt a kultúrát úgy használja, hogy azzal ne irritáljon, még ha meg is akar hökkenteni. A vizuális kultúra is környezetünk része, így annak rombolása környezetszennyezés. Az is komoly feladata, hogy a fogyasztói felelősségre felhívja a figyelmet.

A reklámüzenet célja a megkülönböztetése, a megfontolt döntés viszont a vevőn áll. A reklám információtartalma részben jogszabályok által meghatározott, részben viszont a kreatívok fantáziáján alapul. Mindezt pedig nem lehet elég korán megismerni, és a Reklámhét pontosan ebben fogalmazta meg küldetését: a holnap döntéshozóit és fogyasztói megismertetni mindazzal, ami tudatosságukat fejleszti, ismereteiket növeli, és a lehető legtöbbjüket a reklám értő használóivá avatja.

Mezriczky László

Horgony | IT Business - Publikációk |

Horgony

(2011)

Horgonyok, vasmacskák kötnek le megszokásainkhoz, rutinjainkhoz. Addig tudunk mozogni, amíg a lánc enged. Az pedig véges hosszúságú.

A horgony masszívan tapad az iszapban, csalóka biztonságérzetet adva. Lazítani rajta nem lehet, felhúzni pedig csak is akkor tudnánk, ha visszatolatnánk, és ellenkező irányból próbálkoznánk. Visszatolatni pedig ki akarna? Hiszen eljutottunk valameddig, és ez akárhogyan is nézzük, eredmény. Rendben van, hogy tovább szeretnénk haladni, de ha ezt tolatással kell kezdeni, az olyan macerás.

Miről is van szó? Hajózásról, vagy éppen az üzletről? Most ez utóbbiról. Lassan csendesedik a vihar, kisebbek a hullámok, és a céges „hajók” számolgatják, hányan is maradtak a fedélzeten, és kik vesztek oda a fergetegben. Nézegetik, hol is van a többi hajó, vajon előrébb, vagy hátrébb tartanak? És tulajdonképpen akkor most milyen manőverekre is lenne szükség? Mert hajózni kell!

Haladni kell, előbbre jutni, fejlődni, új vizeket meghódítani. Keresni a kék óceánt, ahol kevesebb a fóka és több a hal. Ám ehhez lazítani kell a horgonyon, visszatolatni, újraértelmezni irányokat, széljárást, legénységet, horizontot. Újragondolni sok mindent, akár az alapoktól. Időigényes, munkaigényes, de ha már zavar a horgony, rövid a lánc, elfogyott a kifogható hal, nincs más lehetőség.

Bátorság, menni fog!

Mezriczky László

P/L-t a kezembe! | IT Business - Publikációk |

P/L-t a kezembe!

(2011)

„Képzeld, ezen látom a napi P/L-t!” – idézte fel a minap egy konferencián vállalatvezető ismerőse megjegyzését az egyik jelentős ismert rendszerintegrátor szakértője, miközben büszkén okos telefonjára mutatott.

„A mobilitás az egyik legizgalmasabb trend napjainkban az IT piacon.” – állította egy piacelemző ugyanezen a konferencián. „Fejlesztéseink során ne tévesszük szem elől a célcsoport igényét, hogy mindig, real-time kezében tudhassa az aktuális céginformációkat.” – foglalta össze egy fejlesztői csapat az előttük álló aktuális kihívásokat.

Tényleg ennyire meghatározóvá vált volna a kézhez kapott információ? Ha belegondolunk, nincs ebben semmi meglepő. Erről álmodott minden döntéshozó azóta, mióta a számítógép nevű csoda átértelmezte az információ feldolgozás módszertanát. Sőt, talán mindez akár hamarabb is bekövetkezhetett volna, hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy plam pad-ek, tablet PC-k nem most bukkantak elő a piacon.

Már vagy 5-10 éve itt vannak, de valahogy mostanra állt össze értelmes egésszé minden apró kis momentum ahhoz, hogy áttörésről beszélhessünk. Processzorerő, felbontás, mobil-net mellett az is kellett, hogy elfogadjuk, billentyűzet nélkül is lehet eszközt kezelni. A legnagyobbat talán mégis a közösségi média lökött a dolgon, hiszen ez szoktatott hozzá bennünket ahhoz, hogy a napi rutinunk része legyen a virtuális közösségekkel kapcsolatot tartani, és ha már a haverokkal beszélgetünk, akár az üzleti információinkat is frissíthetnénk ezzel az erővel.

Metrón utazva a minap azon kaptam magam, hogy azt számolgattam, többen olvasnak-e újságot, mint nyomogatnak kütyüt. Nos, a Deák és a Kossuth tér között  az adott napon és kocsiban a kütyü győzött, méghozzá bő kétharmaddal. Vagyis a jelenség itt van, megérkezett, vegyük hát komolyan!

Mezriczky László

Nem csak webesnek áll a világ! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Nem csak webesnek áll a világ!

(2011)

Nap mint nap hallunk a nyomtatott sajtó visszaszorulásáról és vele párhuzamosan az internet vagy a digitális formák előretöréséről. Mennyire kell hinnünk a jóslatoknak? Valóban marketingstratégiát kell-e váltania minden cégnek?

p87.0.belyegkep32_1104Biztosan ismerős a mostanában futó pénzintézeti tévéreklám mondata: „Szeretem a bankom! – Nincs találat…” Nos, hasonló érzések fogtak el a minap, amikor egy konferenciára készülődve beütöttem a keresőbe ezt a kifejezést: a reklám jövője. 1996-os, 2007-es és hasonlóan lejárt szavatosságú anyagokat dobott ki a keresőmotor, így megismételtem a gyakorlatot angolul is, hasonló eredménnyel. Bevallom, a dolog nagyon elgondolkodtatott. A reklámnak nincs jövője? Akár meg is rettenhettem volna a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) elnökeként, ám nyilván nem erről van szó. Változások korát éljük, ráadásul nem is kis változásokét. Maga az MRSZ is évtizede méri a reklámköltést hazánkban, és 2009-ben egyértelmű trendfordulót kellett azonosítanunk.  Az addig töretlenül növekvő reklámköltések visszaestek, és a médiatípusonkénti költésekben is egyértelműen látható, hogy az úgynevezett klasszikus médiumok (nyomtatott sajtó, tévé, rádió, külterületi) csökkenését egyedül az internet tudta valamelyest kompenzálni. A néhány éve még alig mérhető internetes kommunikáció lassan a reklámtorta egyötödét teszi ki. Vagyis az amúgy tévékedvelő magyarok egy része lényegében képernyőt váltott. És vélhetően a hamarosan megjelenő 2010-es adatok is tovább erősítik ezt a trendet.

Kelj fel és járj!

A leginkább szembetűnő jelenség a fogyasztók öntudatra ébredése. Ennek egyre erősödő tendenciáját komoly technológiai innovációk támogatják, amelyek hosszú évek óta láthatók voltak már a horizonton. Ám mostanra értek össze a feltételek, és teremtődött meg minden szükséges hozzávaló: tömegesen terjednek a kézi készülékek, a hordozható PC-k, netbookok, tabletek, okostelefonok. A kommunikáció interaktívvá vált, ami a gyártó és a fogyasztó történelmi egymásra találását eredményezte. Ezzel a fogyasztó részesévé válik a fejlesztési folyamatnak is (co-creation, gyártó-fogyasztó).

A fogyasztó, mint partner

Világszerte vállalatok millióit gondolkoztatja el mostanság az új minőség, és különböző reakciókat generál. Vannak a szokásos előre rohanók, a trendállítók, akik a maguk bőrén, kárán tanulják meg a hogyanokat, a mikénteket és mutatnak utat másoknak. Ők igazi fejlesztő partnernek tekintik a fogyasztót (a BMW például félkész navigációs szoftverét megosztotta a világhálón az érdeklődőkkel, és közösen fejezték be a fejlesztést, így adva valódi aktualitást a terméknek). Vannak a józan követők, akik példákat keresnek és adaptálnak. És persze vannak a lemaradók, elzárkózók, akik addig ragaszkodnak a hagyományokhoz, ameddig csak tudnak. Hogy kinek van igaza? A döntéshez pedig számos szempontot érdemes mérlegelni:

  • Termékünk, szolgáltatásunk jellege mennyire igényli, kívánja meg az innovatív megközelítéseket?
  • Hogyan tájékozódnak jellegzetes fogyasztóink?
  • Egyáltalán, milyen korosztályba, generációba, fogyasztói státusba tartoznak?
  • Versenytársaink milyen megoldásokat preferálnak?
  • Kövessük-e őket, vagy tudatosan térjünk el?

Általános vélekedés, hogy a hatékony elérést különböző kommunikációs megközelítések, eszközök pragmatikus kombinációja adhatja (integrált kommunikáció). Ez a megoldás hozhatja a legnagyobb lefedést, hiszen a különböző helyeken, felületeken, médiatípusokon észlelt információ impulzusok összeérnek a kisagyban, és előbb-utóbb vásárlási elhatározásban testesülnek meg. Ma pedig pont a médiatípusok száma többszöröződött meg a korábbiakhoz képest.

Felvált vagy kiegészít?

Manapság sokan teszik fel azt a kérdést, hogy mi van azokkal az emberekkel, fogyasztókkal, vásárlókkal, akik nem „kütyüfüggők”, nem lógnak naphosszat a neten, a telefont telefonálásra használják, nem másra.  Mi van azokkal, akik újságot olvasnak, rádiót hallgatnak? Sőt még örülnek is annak (sokan vannak ilyenek), ha szórólapot dobnak be a postaládájukba, mert ez is olvasnivaló, ez is tájékozódási lehetőség. Éppen ebben áll a jelen helyzet színessége: az új technikai megközelítések, eszközök nem felváltják, hanem legalábbis középtávon kiegészítik a hagyományos eszközöket. Ötven éve, a televízió megjelenésekor mindenki a mozi halálát vizionálta, aztán a multimédia piacra dobásakor megjósolták a tévé halálát. De a számítógépet is temették  már az okostelefonok apropóján. És bár a távirat vagy a telex valóban elhalálozott, nem kell attól félni, hogy a nyomtatott sajtó belátható időn belül eltűnne a standokról. Gutenberg találmánya, a nyomtatott olvasnivaló 500 év után is él, bár manapság nem virul.

Csapda

A nagy technológiai és generációs lelkesedés közepette nem árt a számok és a tények mögé nézni. Ma már minden online szakember számára világos, hogy a legnépszerűbb, kattintás alapú kommunikációs megközelítések nem feltétlenül a leghasznosabbak. Nem azok klikkelnek ugyanis, akiktől ezt elvárnánk, aki a célcsoport, akinek szánjuk az üzenetet. Néha ezért is becsapós, ha viszonylag magas számokat produkál a statisztika, lehet ugyanis, hogy a nap végére nyakunkon marad a raktárkészlet. Nagyon fontos, hogy pontosan megértsük, ügyfeleink hogyan tájékozódnak, hol keresik az információt, általában mi a hozzáállásuk a hagyományokhoz és az innovációhoz. Világosan látszik, hogy az új eszközök megjelenése nem feltétlenül szorítja ki a hagyományosakat, hanem színesíti a palettát. Nagyon sok olyan település van, ahol a lakók nemhogy elutasítják az ingyenes reklámújságokat, hanem elvárják azok postaládába dobását, hiszen ez segíti őket az adott áruház akciós termékeinek a kiválasztásában. A sajtó példányszámcsökkenése ugyan aggasztó élmény lehet bizonyos kiadóknak, de az is valószínűnek tűnik, hogy a papír alapú kiadványok olvasását nem fogja elfelejteni az emberiség. Ezért a nyomdák jövője sem úgy kérdéses, ahogyan az őket temetők vizionálják. Egy dolog azonban biztos: innovációra csakis innovációval lehet felelni. Van dolga tehát minden szereplőnek a piacon, hogy bizonyíthassa: igenis van jövő, mert a választás szabadsága médiafronton is fontos! _________________________________________________________________________

 Generációk

Példátlanul felgyorsuló alkalmazkodási kényszer jelent egyre nagyobb káoszt az átlagember fejében immár generációk óta. Már a generációk elnevezése, azonosítása is a technológiához, a kommunikációhoz való viszony alapján történik meg. Az „X” generáció a ma 30-asok, 40-esek, ők még vonalas telefonon kezdték a világ felfedezését. Az Y generáció a 18-30 éves korosztály, nekik a PC már adottság volt, az internetbe pedig belenőttek. A mostani tinédzserek a „Z” generáció, ők az internetbennszülöttek, akiknek ugyanolyan természetes cselekvés a chat vagy a megosztás, mint atyáiknak a mobiltelefon. Külön nyelvezetük kezd kialakulni, amit már a piackutatók, a reklámszövegírók és a nyelvészek is kénytelenek komolyan venni.

__________________________________________________________________________

Mezriczky László

A világ dicsősége | IT Business - Publikációk |

A világ dicsősége

(2011)

Ha két éve megkérdeztek valakit Magyarországon, hogy mely cégeket tartana a legvonzóbbnak, nyilván sokan szavaztak valamelyik pénzintézetre.

Ha ma ugyanezt a kérdést teszik fel, a bankok bizony hátul kullognának, a vert mezőnyben. Így múlna el a világ dicsősége? Nos, a minap egy vállalati hírnévvel foglalkozó szakmai csoport tagjaként első kézből tapasztalhattam meg, micsoda image veszteséget volt kénytelen elszenvedni a szektor.

Magukat higgadtnak ismerő szakemberek egymást túllicitálva mesélték rémtörténeteiket a gonosz bankokról, az érzéketlen ügyintézőkről, a csak a jutalékra hajtó pénzügyi tanácsadókról és a fényűző luxusirodákról. Való igaz, hogy történetünk főszereplőinek komoly szerepük volt a gazdasági válság alakulásában, és azt is kárt tagadni, hogy az évtized legnagyobb részében az úgynevezett kamatmarzs Magyarországon többszöröse volt az európai átlagnak, de még régiós szinten is kiemelkedő jövedelmezőséget könyvelhettek el itthon.

Azt is kár tagadni, hogy egy bank legfőbb célja, küldetése a magas profit elérése, így álszent dolog lenne ezt szemükre vetni. Mégis minden képzeletet felülmúló az a fordulat, ami megítélésükben alig egy-két év alatt beállt. Olyan össztűz irányult rájuk, melyben tényleg nehéz visszanyerni a bizalmat. Márpedig nincs más lehetőség, mint hogy a felek kibéküljenek.

És ebben mindkét félnek jócskán lesz tennivalója. A bankoknak hitelessé kell válniuk mindenben, amit tesznek. Ha az ügyfél érdekét valóban szem előtt kívánják tartani, akkor ezt bizonyítani kell érthető kommunikációval, ügyfélbarát gesztusokkal, minél kevesebb „apró betűvel”. Az ügyfélnek pedig nincs más lehetősége, mint hogy a jövőben megfontoltabban dönt, szelektáltabban hiszi el a csábító ajánlatokat és elfogadja, hogy helyette senki sem fogja vállalni a felelősséget.

Így talán lassan-lassan a bankok is visszanyerhetik az őket amúgy jogosan megillető helyet a gazdasági reputáció ranglétráján.

Mezriczky László

Tartalmat! | IT Business - Publikációk |

Tartalmat!

(2011)

Média forradalmat élünk, ezen lassan már vitatkozni is kár. Olyan robbanással jöttek létre a legkülönbözőbb megnyilvánulási lehetőségek, hogy ésszel azt fel sem foghatjuk.

Baráti társaságunk Facebookon szerveződik, rokonainkkal iwiw-en társalgunk, és ha maradt még egy kis időnk, a Twitteren loholunk a szakma nagymenői után. A cégek is egyre inkább érzik, lépni, nyitni kell. Magunk is számtalan megkeresést kapunk, hogy segítsünk koncepción agyalni, lehetőségeket mérlegelni.

Ám a lehetőség önmagában még nem elég: ahogyan marketing szemléletből sem lesz még jól működő marketing tevékenység, a saját média kialakítása sem elegendő önmagában. Ez ugyanis nem több, mint újszerű elérési mód, egy korszerű, ám kiforratlan eszköz. Amitől beindulhat és termőre fordulhat, az a tartalom. Ezt pedig nem könnyű kinyerni egy szervezetből, még akkor sem, ha mondjuk az adott cég tudásalapú iparágban tevékenykedik.

Nincsenek még meg ugyanis a folyamatok, a struktúrák, a felelősök, a kontrollpontok, olykor az írásképes emberek, így történt már olyan, hogy a nagy Social Media hangulatból csalódás lett. De ennél meglepőbb élmények is értek már: kiderült, hogy a tartalom, a mondanivaló sincs igazán meg, vagyis évek hosszú során át úgy kommunikált a cég, hogy annak igazi célját, értelmét senki sem kérte számon (ezt hívják alibi marketingnek).

A Social Media viszont könyörtelen egy műfaj: az interakció azt is jelenti, hogy jobb esetben nem kapunk visszajelzést, (már ha ez jobb eset), rosszabb esetben magunkra ránthatjuk a piacot!  Érdemes tehát ezt is, mint mindent összefüggéseiben átgondolni, megtervezni, megszervezni és adott esetben a csapatot szakértővel megerősíteni, hogy a lehetőség ne forduljon ellenünk.

Mezriczky László

A klikkesedés vége? | IT Business - Publikációk |

A klikkesedés vége?

(2011)

Nem a Click Through számít, mégis a legtöbben még erre gyúrnak az on-line marketingben, így nem csoda, ha a legtöbbször némi csalódás egy-egy kampány vége. Többek között ez volt a summás tanulsága a Magyar Reklámszövetség társszervezésében rendezett üzleti reggelinek, ahol a szakma neves szakértői beszélgettek egymással.

És tényleg, miért az átkattintás a legfőbb mérőszám még mindig, hiszen nem átkattintást akar a hirdető eladni, hanem termékét, netán szolgáltatását. Az is megszívlelendő tapasztalat, hogy a kattintók fele azonnal vissza is fordul és a lényegi forgalmat a klikkelők 10 százaléka adja. Vagyis nem azon a pályán focizunk, ahol kellene.

Egy általam nagyra becsült szakember az esemény végén elmondta, hogy amíg a hirdetők nem CRM feladatként tekintenek egy-egy on-line kampányra, vagyis nem a megszerezhető adatbázis és annak minél hatékonyabb felhasználása a cél, addig maradunk az elektronizált formátumú, ám klasszikus megközelítésű hirdetéseknél, vagyis ráhordjuk a látogatók egy csekély részét a weblapunkra és jól ott is hagyjuk őket.

Pedig mennyi mindent lehet ma már kezdeni az interaktív eszközökkel. Például virtuális közösségeket, klubokat szervezni, bizalmi beszélgetős viszonyba kerülni az ügyféllel, vagy éppen a co-creation logikája mentén bevonni őt a termékfejlesztésbe. Ehhez persze két dolog minimum kell: tudni, hogy ki az ügyfél és foglalkozni is vele. Vagyis ideje újragondolni az erőforrások elosztását, már ha tényleg nem alibi kampányok szervezése a cél.

Mezriczky László

Nem értem | IT Business - Publikációk |

Nem értem

(2011)

Budapesti felsőoktatási intézmény tisztelt meg azzal, hogy vendégelnöknek hívott végzősei záróvizsgájához.

Gondosan választottam ki aznap reggel az öltönyt, a nyakkendőt, és az intézmény felé menet többször átfogalmaztam köszöntő beszédemet, mellyel egy ilyen alkalom ünnepélyességét szerettem volna kiemelni. 15 izguló végzős várakozott a folyosón, arra várva, hogy méltó módon megkoronázza az intézmény falai között eltöltött éveket és egyben új korszakot nyisson önnön életében.

Egy záróvizsga komoly esemény, nem meglepő tehát, ha a jelöltek izgulnak, nehezebben találják a szavakat, ez-az nem is nagyon jut eszükbe. Az ötödik-hatodik nyögdécselős felelet után feszengeni kezdtem, ünnepélyes hangulatom illanóban volt, és vizsgabizottsági társaim arcán sem volt már annyira őszinte a mosoly. Egy idő után már kínossá vált, hogy az általános tételeknél  már a tételben szereplő szerző nevének kibarkohbázása is sikernek számított, az illető magvas gondolatainak felidéztetésre nem is mertünk vállalkozni.

A vizsga vége felé aztán minden fiataltól azt kérdeztük meg először, milyen könyvből készült a vizsgára. Tizenötből tizenöt azt a választ adta, hogy ő bizony kölcsönjegyzetből tanult, és a tankönyvet nem is nagyon látta.  Mondanom sem kell, minden emberi jó szándékunk ellenére siralmas eredményt hirdethettünk a nap végén, és bizony mélyen elgondolkodtam néhány dolgon:

1. egy felsőoktatási időszakot lezáró vizsgára ma már ennyire elfogadott dolog lenne teljesen felkészületlenül elmenni? Kár volt az ünneplővel bíbelődni reggel…
2. Az „internet bennszülöttek” számára ennyire megszűnt volna már a könyv, az olvasás?
3. A jövő szakemberei ilyen felkészültséggel kívánnak labdába rúgni a gyilkos állásversenyben?
4. Vajon csak én éreztem magam kellemetlenül ezen a napon?

Mezriczky László

Mit tanulhatunk a multiktól? | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Mit tanulhatunk a multiktól?

(2011)

Hihetetlenül hasznos lehet egy nemzet számára, ha helyén kezeli, befogadja a nemzetközi piacon is sikeres vállalatokat – és meg tudja tanulni azokat a módszereket, technikákat, amelyek iparáguk legjobbjaivá tették a multikat.

p86.0.belyegkep31_1102A kilencvenes évek elején a multik partraszállása az utolsó emberig felszippantotta a valamennyire is partiképes munkaerőt. Aki akkor beszélt legalább egy nyugati nyelvet, vagy gazdasági, műszaki diplomával rendelkezett, garantált állást kaphatott. A mai negyvenes, felsővezetői korosztály így repülőrajttal indíthatta karrierjét. Multinál dolgozni nagy dolog volt: biztos fizetés, vállalati autó, később mobiltelefon, külföldi tréningek, nemzetközi esélyek. Ezzel szemben a jellemzően alultőkésített hazai vállalkozások nem jelentettek vonzó alternatívát – néhány kivételtől eltekintve nem is nagyon tudtak megerősödni. Nyílt az olló, a lemaradás egyre markánsabbá vált, ami nem csak a tőkeerőben megmutatkozó különbségekre vezethető vissza, hanem technoló­giai, vállalatszervezési, innovációs és bizony marketing okokra is. A globalizáció előrehaladtával aztán a multinacionális vállalatok is rákényszerültek a racionálisabb működésre, és az addig tolerált helyi elvárások, igények egyre kevésbé váltak tarthatóvá.

Kisebbe költöznek

Az egyterű irodákba, egyre szigorúbb költségstruktúrákba kényszerített leányvállala-tok egyre arctalanabb munkatársai között ebben az időszakban kezdett megerősödni a nagyvállalati közkatonaság érzete.  Ez a folyamat a mai napig tart. Aki 15 éve dolgozott nemzetközi vállalatnál, és ma bekukkant ugyanennek a cégnek a helyi lerakatához, más világot láthat. A multiknál tapasztalatot szerzett közép- és felsővezetők közül egyre több talál új kihívásokat hazai cégeknél. Külön említést érdemel a politika: hol messiásként, hol pedig minden rossz okozójaként kezeli a globalizációt és azok előretolt bástyáit, a multi cégeket. Nem tisztünk e tekintetben igazságot szolgáltatni, az viszont tény, hogy a rendszerváltás privatizációs kényszere idején nem volt tőkeerős hazai kérő a szocialista üzemekre, szolgáltatókra. Így külföldi pénzből indulhatott meg az amúgy nagyon fontos modernizáció.  Akárhogyan is nézzük, a multinacionális vállalatoktól sokat lehet tanulni, ám a hazai vállalkozások is büszkék lehetnek saját eredményeikre, sőt, nagyobb lehetőségek előtt állnak. Ehhez célszerű még jobban megismerni a multikat, átvenni, megtanulni működő rendszereiket, azonosulni felelős, jogkövető hozzáállásukkal.

Így lesz multikulturális!

Hogyan tehetünk szert a multi kultúrára? Néhány példát összegyűjtöttünk..

  • Partneri, beszállítói, együttműködési kapcsolat kialakítása. A legtöbb hazai vállalatnak van kapcsolata multikkal. Az alapszerződést jó viszony esetén könnyen kiegészíthetjük tréningek, továbbképzések, módszertanok átvételével, hiszen ez a multi partnernek is érdeke: a saját rendszerét jobban értő beszállító kevesebb problémát és jobb minőséget eredményez. Nyugodtan vessük fel a kérdést, vesztenivalónk nem lehet.
  • Fiatal, pályakezdő reménységeinket egy-két évre utaljuk be egy multi céghez dolgozni – A pályakezdők számára a legjobb iskola egy multi cég lehet. Struktúrát, módszereket, mentalitást tanulnak. Megismerkednek a vállalati hierarchiával, a belső kommunikáció, adminisztráció finomságaival, melyeket aztán saját vállalkozásunkban kamatoztathatunk.
  • Új kihívásokra vágyó felső vagy középvezető leigazolása multitól. Nemzetközi környezetben edzett, 5-10 éves tapasztalatú vezetővel egészen új lendületet kaphat vállalkozásunk. Fontos azonban, hogy cégünk be is tudja fogadni az új eszméket, és azokat megfelelő módon illesszük be saját hagyományainkba.

Lapítsa ki a piramist!

Jan Carlzon könyve a hagyományos, hierarchikus, piramis alakú vállalati struktúrák helyett az egyén bevonására alapuló, felelősségvállalást előtérbe helyező – csak a szükséges felelősségi szinteket meghagyó – szerkezetet ajánlja a vállalatvezetők figyelmébe. Egy cég eredményes működéséhez olyan tényezőkre koncentrál, mint az információhoz jutás lehetősége, a döntések minősége és megosztása, a decentralizáltság.  A kis- és közepes vállalkozások előnye, hogy nem örökölt, „importált” modellt kell követniük, hanem működésük struktúráját maguk határozhatják meg. Érdemes elkerülni a multik egyik legnagyobb hibáját, a felesleges vezetői szintek beiktatását. A legjobb vállalatok belülről építkeznek. Használjuk ki a munkatársak motivációjából eredő energiákat azzal, hogy egyszerű, világos, a célok alá rendelt vállalati szerkezetet építünk fel, amelyhez időről időre merünk is nyúlni, ha szükséges. __________________________________________________________________________

 NE A BELSŐ KAPCSOLAT DÖNTSÖN!

Aki dolgozott már nagyvállalatnál, hallott olyanról, amikor nem a feladathoz kerestek embert, hanem az embernek feladatot. Pedig ezek a látszólag emberi gesztusok nagyon károsak lehetnek. Gondoljunk bele, milyen üzenete van a több fronton már kudarcot vallott, megbukni mégis képtelen „kádernek”, akinek az egyetlen érdeme, hogy jóban van a megfelelő emberekkel. Morálisan is aláássa a más frontokon nagy energiákkal épített rendszert. Ráadásul az illetőnek sem segítünk, hiszen egy gazdálkodó szervezet hamar azonosítja és kiiktatja a felesleges elemeket, és kellemetlen helyzetbe hozza az illetőt, pusmogások, később utálat tárgyává téve őt. Ha segíteni szeretnénk valakin, érdemes úgy tenni ezt, hogy a cég összérdeke ennek ne lássa kárát. Például segítsünk neki megfelelő állást találni más cégnél!  __________________________________________________________________________

 MIT TANULHATUNK A MULTIKTÓL?

  •  A nemzetgazdasági átlagnál jóval szabályosabb, jog- és normakövetőbb, „fehérebb” működés
  • Előre meghatározott stratégia, ehhez igazított megvalósítási koncepciók (vagyis az üzlet nagyon ki van találva)
  • Marketing meghatározó szerepe – tudatosan épített márka, szegmentálás, komoly piacismeret, átgondolt kommunikáció * Transzparens vállalati struktúra, a cég alaptevékenységéhez optimalizálva
  • Folyamatos képzési terv a munkatársak részére
  • Szervezett belső kommunikáció
  • Kiterjedt mérési rendszer, világos teljesítményelvárás
  • Magas szintű technológiai ellátottság __________________________________________________________________________

 MIT NE VEGYÜNK ÁT A MULTIKTÓL?

  • Sokszor mindenféle érzelmi, emberi szempontot nélkülöző döntések
  • Negyedéves vagy éppen heti, havi riportok, jelentések tömkelege, sokszor nem érthető céllal
  • Helyenként öncélúvá váló szervezet (az adminisztrációt kiszolgáló funkciók számának folyamatos gyarapodása)
  • Túlburjánzó megbeszélések, meetingek, időt rabló belső ügyintézés
  • Döntési kompetencia túlszabályozása, ebből következően nehézkes haladás fontos ügyekben
  • Anyavállalati elvárásoknak megfelelő, a hazai munkakultúrától sokszor idegen környezet (egyterű irodák, személyes tárgyak minimalizálása)
  • Tudatosan elidegenítő személyzeti stratégia („csereszabatos” munkatársak érzetének fenntartása) __________________________________________________________________________

Mezriczky László

Etikett-e? | IT Business - Publikációk |

Etikett-e?

(2011)

A napokban lehetett olvasni az internetes – sőt, ma már talán így illik írni: az új médiás – viselkedési normákat szabályozó új etikettről. Kiváló kezdeményezés, csak támogatni lehet.

 Pláne akkor, ha az ember saját bőrén tapasztalja ennek hiányát (nem untatnám az olvasót a részletekkel, ezért erről most csak annyit, hogy a legnépszerűbb közösségi oldalon blamálódott kiskorú családtagom csupán azért, mert fel sem fogta, hogy amit megoszt, az valóban meg van osztva…).

Helyes tehát, ha illemórákat veszünk a virtuális világban történő illendő viselkedésből. A gondom csupán annyi, hogy nap mint nap azt érzem, a legtöbbször az alapok is hiányoznak. Nem egyszerűen az új technológiát, a kommunikációs eszközöket nem tudjuk megfelelően használni, hanem a gyerekszoba-lecke sincs meg mindenkinek. Nézünk néhány példát: keresünk valakit, mindegy, hogy miért, kapcsolatba kívánunk vele lépni.

Én még úgy tanultam – és azóta sem cáfolta ezt meg senki -, hogy az üzletet személyes kapcsolatok táplálják. Ezek után elég nehéz azt a bizonyos kapcsolatot kialakítani olyan féllel, aki nem tartja fontosnak a választ, legyen az báremilyen tartalmú is. (Sokáig nem értettem, megboldogult vállalati marketing vezető koromban, miért esnek hanyatt attól a ténytől partnereim, hogy minden levélre, telefonra válaszolok.

Kaptam olyan levelet is, hogy bár nemet mondtam a megkeresésre, de köszöni, hogy egyáltalán válaszoltam). A legérdekesebb, amikor olyantól nem jön semmi hír, akinek pedig igazán fontos lenne, hogy beszéljünk. Aztán itt van a telefonhasználat. Több mint 10 éve készítettem az első vállalati mobilhasználati segédletet, megunván, hogy minden csörgő telefont megbeszélés közben is felvesznek a kollégák, és úgy ugranak fel lebeszélni az adott hívást, mintha feleségük szülne. Nos, ez a mai napig nem változott, sőt: az okos telefon arra is jó, hogy látványosan unatkozva maileket olvassunk vagy internetezzünk. Ez pedig nem eszközhasználati kérdés, ez egyszerű udvariassági kérdés.

De folytathatnánk a sort az üzleti viselettel, amely szerencsére mára sokkal megengedőbb, mint akár egy évtizede, azért az alapvető normák még lézteznek ezzel kapcsolatban. Csak jó lenne ezeket ismerni. Ha pedig nagyon a mélyére ásunk a témának, olyan társadalmi okokra bukkanhatunk, mint az elidegenedés, a frusztráció, a kiégés, a közöny. Attól tartok, ez az időszak nem a legalkalnmasabb, hogy látványosan javuljon a helyzet bármilyen lelkes kezdeményezéssel is próbálkozzunk, odafigyelni egy kicsit a másikra azért még lehet. Igazán nem kerül semmiben, sőt kamatostul térül meg!

Mezriczky László

Persona Grata | IT Business - Publikációk |

Persona Grata

(2011)

Elidegenedés. Személytelenség. Virtualitás. Ilyen korban élünk. Napokat töltünk el úgy, hogy érdemi kommunikációt csak elvétve végzünk személyesen.

Hamarabb ragadunk klaviatúrát vagy telefont, hogy bepötyögjünk egy személyes üzenetet, mint hogy találkozzunk azzal, aki fontos számunkra. Vámos Miklós polemizált erről nemrégen egy televíziós talk show-ban, ahol is spontán fogadalmat tett arra, hogy ő bizony a közeljövőben rányitja az ajtót rég nem látott barátaira.

Az elmúlt napokban azért valamelyest megnyugodtam. Mégsem halt még ki a személyesség az emberi kapcsolatokból. Év vége táján valahogy mindenkinek fontossá válik, hogy legalább egyszer az évben kidugja fejét a monitor fölött, és megkeresse a másikat. Egy embernek naponta 17 érintésre van ahhoz szüksége, hogy ne érezze magát magányosnak. legalábbis ezt mondják az okosok. És ez biztosan igaz is.

Karácsony előtt alig lehet vendéglőben helyet találni, mert munkatársak, üzletfelek, partnerek gyakorolják aktívan a személyes kapcsolatépítés dícséretes tudományát. És ez jó így!

Ne is feledkezzünk meg arról, milyen jó személyesen beszélgetni, gesztusokat generálni, együtt nevetni vagy éppen puffogni valamin.  Éljen és virágozzék a social média, de legalább ennyire tartsuk életben a legősibb emberi viszonyokat! Legalább az évnek ebben a szakaszában!

Mezriczky László

A megismerésről | IT Business - Publikációk |

A megismerésről

(2010)

Mániákusan hiszek a megismerés erejében. Mármint az ügyfél megismerésének erejében a kommunikáció területén. Banális, tudom.

De ha tényleg az, akkor miért nem általános a gyakorlat, hogy ha egy vállalat szeretne valamit elmondani ügyfelének, lehetséges fogyasztójának, akkor előbb felméri, megismeri partnerét, motivációit, igényeit, tájékozódási, vásárlási szokásait, és csak után kezd el azon gondolkodni, hogy hogyan is szólítsa őt meg, lehetőleg úgy, hogy abból aztán valami számára értelmes cselekmény kerekedjen?

Vagyis hogy a vevő meghallgassa, megértse és elfogadja neki küldött üzenetet és annak tartalmát.

Az esetek többségében találgatás, próbálkozás folyik. Kreatív ötletek próbálgatásával, kampánytervek, médiavarázslás kifinomult változataival igyekeznek sikert elérni kereslkedők és marketingesek. Pedig a lényeg egy lépéssel korábban található, csak éppen elő kell hozni tudatunkból az ott szunnyadó képességet, vagyis azt, hogy a marketing is egy technológia, egy logikai sor, van eleje, közepe, vége.

Sokszor hallom az indokot, hogy nincs idő, vagy pénz, netán egyik sem arra, hogy végigvigyük a teljes folyamatot. De hát akkor mit is csinálunk pontosan? A közepénél kezdjük és jó esetben a végénél fejezzük be a feladatot. Olyan ez, mintha az orvos úgy döfné belénk az injekciós tűt, hogy nem kérdezte meg, mi is fáj pontosan. Esély persze van arra, hogy ráhibázik, de arra is, hogy kómába küld egy kificamított bokával.

A piaci, a vevő megismerése nélkül kommunikációt szervezni nem több alibi tevékenységnél! Olyanféle kuruzslás, amely senkinek sem jó: a fogyasztót nem érjük el, a mellé szórt találatok ellenben növelik a kommunikációs zajt, ami idegesítő, frusztráló. A kommunikáló cég pénzt költ, erőforrásokat köt le, nagyrészt hasztalan, a siker csekély esélyével. Az ilyenből biztosan nem lesz  sikertörténet. A média, ahol ez a pénz pazarlóan elköltődik, akár örülhetne is, ám ha a mérések végül az adott felület hatékonyságának megkérdőjelezhetőségét eredményezik, hosszabb távon hitelvesztést eredményezhet.

A világ nyilván nem ettől lesz jobb, vagy rosszabb, ám ha lassacskán minden, mint ez is a helyére kerülne, talán a kommunikációs szakma hitele is más lehetne.

Mezriczky László

Halljuk meg a piac üzenetét! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Halljuk meg a piac üzenetét!

(2010)

Nem megy az üzlet? Az bizony baj. Kritikus az ilyen helyzet, mert hajlamosak vagyunk a hibát másban, külső tényezőkben keresni, pedig ilyenkor az üzleti modellünk mond csődöt. Nézzük csak, hol ronthattuk el!

p2.0.belyegkep30_1012Egy üzlet elindítása normális esetben tervezéssel indul. Kigondoljuk a termékünk, szolgáltatásunk körét, megtervezzük a tevékenységet, tájékozódunk a piacról, a versenytársakról, és persze kalkulálunk a bevételekkel és kiadásokkal. Az ember azonban hajlamos néha indokolatlanul optimista lenni, és amikor valamit nagyon akar (esetünkben saját vállalkozást), önmagát is képes meggyőzni pozitív forgatókönyvekkel, felültervezett bevételekkel és alultervezett költségekkel. Mélységesen hisz a termékben, amelyet el akar adni (sok esetben saját maga hozta létre), és megfeledkezik a kereslet, az igény felméréséről. Egy termék ugyanis abban az esetben funkcionál termékként, ha azt el is lehet adni. Ám ha nem kell a piacnak, akkor a vele való foglalkozást hobbinak tekinthetjük, mert hogy hosszú távon velünk marad, az biztos. A piac, a vevő vásárlási döntésével szavaz arról, hogy van-e létjogosultsága az árunak. A jövő vállalatát építő vállalkozásnak szerencsére számos olyan új eszköz áll rendelkezésére, amellyel előre megbizonyosodhat a termék várható fogadtatásáról. Az internet révén a közösségek tesztelésével gyorsan megállapítható, hogy elképzelésünkre lesz-e fogadókészség, sőt, versenytársainkról is pillanatok alatt átfogó képet szerezhetünk a világhálón. Ne spóroljuk meg ezt a gyakorlatot!

HA VOLNA IGÉNY A TERMÉKRE, tehát az első „aknát” hatástalanítottuk, akkor az árut jól kell tudnunk pozícionálni. Itt jelentkezik a következő jellemző hiba, vagyis máshová lőjük be a portéka helyét, mint az indokolt lenne. Hányszor hallottam a „mi termékünk minőségi, prémium áru” kifejezést, miközben semmiben sem tűnt ki a versenytárs hasonló termékei közül. Azt pedig már korábban megtanultuk, hogy a marketing a megkülönböztetésről szól (legyen az maga a termék, annak ára, a piacra vitel módja vagy egy erős márkanév) és e téren is mindig maga a piac adja a megfelelő választ. Ehhez jól kell ismernünk a vevői elvárásokat, sokszor pedig a vevőink vevőit, hiszen a származtatott kereslet ez esetben nálunk csapódik majd le. Sokan gondolhatják úgy, hogy ha tömegigényt elégítenek ki, az esetleg alantasabb, kevésbé vállalható, mint a prémium szegmens. Ez nagy tévedés, hiszen az igény nem válogat, és aki jól találja el, profitra számíthat. Fontos viszont előre tudnunk, hogy „melyik pályán focizunk”, így ennek megfelelő edzéssel készülhetünk a meccsre.

AZTÁN ITT VAN MAGA AZ ÉRTÉKESÍTÉS FOLYAMATA. A tulajdonos megingathatatlan, mély motivációja igen ritkán ragad át az alkalmazott munkatársakra. A cégvezető meggyőződése, hogy minden kolléga ugyanolyan jól ismeri a feladatát, mint ő, a piramis tetején, és magától értetődőnek veszi, hogy mindent meg is tesz a sikerért. Ez lehet akár így is, de ezer példa bizonyítja, hogy ezzel a kérdéssel bizony foglalkozni kell. Nem egyszer, kampányszerűen, hanem minden nap. Macerás, bizony, de a tulajdonos és az alkalmazott kapcsolata az már csak ilyen. A jövő vállalata nem engedheti meg magának, hogy a munkatárs ne társ legyen, hanem egy újabb akadály, amellyel naponta kell megküzdenünk. (A dolgozói márkaépítésről, az employee brandingről korábbi számainkban már tettünk említést.)

KOMMUNIKÁCIÓVAL IS MEG LEHET BOTLANI. Nem elég, ha a cég munkatársai tudják, és értik, mit akarnak mondani a vevőnek, a vevő akkor vásárol, ha meg is értette, amit üzennek neki. Találkoztam olyan műszaki szakemberrel, aki mélységesen lenézett mindenkit, aki zseniális készülékének lényegét nem értette. Szíve joga, de hogy ebből eladás nem lesz, az garantálható. Az átlagos fogyasztó használni akarja a terméket, nem pedig üzemeltetni és foglalkozni vele. Az ügyfél a saját alaptevékenységére akar koncentrálni, és ehhez elvárja, hogy amit vett, az ezt szolgálja. Minden, ami ebben segíti, piacképes lehet, ami viszont elvonja energiáit, az gátolja. A kommunikációnak műszaki termék esetében nem csupán a technikai paraméterekre kell szorítkoznia, hanem azt a hozzáadott értéket is meg kell jelenítenie, amelyre az adott készülék való. Így nem zárjuk ki a nem szakértő ügyfelet, márpedig az ő pénze ugyanolyan fontos, mint a szakmabelié.

NINCS IS EZZEL SEMMI BAJ, csak nem túl korrekt a társadalmi felelősségvállalás címkéjét a személyes ambíciók leplezésére használni. A felelősség ugyanis nem itt kezdődik.

FELELŐS AZ A VÁLLALAT, amelyik gondosan, kiváló minőségben végzi tevékenységét, nem okoz gondot ügyfeleinek hibás teljesítéssel, rossz minőséggel, a termékétől elvárt szintet garantáltan hozni tudja. Felelős az a vállalat, amely úgy építi fel üzleti modelljét, hogy az hosszú távon fenntarthatóan, és ami fontos, jogkövető módon működhessen: bejelentett munkatársakkal, időben kifizetett alvállalkozói számlákkal, bombabiztos könyveléssel, pontosan fizetett adókkal és hitelekkel. Felelős az a vállalat, amely innovációra építi üzleti előnyét, nem pedig versenytársa lejáratására, ügyfelei megtévesztésére, agresszív lerohanására. Saját piacát tágan értelmezi, szükség szerint hozzájárul az ismeretterjesztéséhez, segít megérteni az új fogalmakat, fejlesztési irányokat, saját mozgásterét is automatikusan bővítve ezáltal. Felelős az a vállalat, amely együttműködik, a kooperáció erejében bízik, munkatársait és ügyfeleit pedig egyaránt interaktív módon kezeli.

FELELŐS VÁLLALATTÁ VÁLNI ma nem könnyű, ráadásul kézenfekvő ellenérveket is hamar találni: vállalkozásellenes környezet, kizsigerelő adórendszer, a piac farkastörvényei és így tovább. Ám senki sem mondta, hogy könnyű elsőnek, kiemelkedőnek, példamutatónak lenni. A jövő vállalata a felelősségen keresztül lehet sikeres. A napjaink borzalmas természeti és ipari katasztrófái mögött tetten érhető személyi és közösségi felelőtlenség azonban talán kellően hatásos érv lehet gondolkodásunk gyökeres és tartós megváltoztatásához. Ja, és valószínűleg nincs is más út!

Mezriczky László

Trendi a tudatos fogyasztás | IT Business - Publikációk |

Trendi a tudatos fogyasztás

(2010)

Tényleg, miért fogyasszon, vegyen feleslegesen az ember bármit is, amire nincs feltétlenül szüksége? A minap azt hallottam a rádióban, hogy e mozgalomnak éppen akkor a világnapja van. Számtalan riport és bejátszás gondolkoztatott el.

 Tegyük fel, hogy holnaptól tudatos fogyasztó leszek, annak is az elvetemültebb fajtájából.

A rádióban meghallgatott jó tanács alapján vásárlói listát készítek és nem engedem magam befolyásolni semmilyen huncut reklámtól. Azért sem veszek semmit, amire nincs feltétlenül szükségem! Nem cserélek tévét sem, autót sem, amíg ki nem rohad alólam. Ezzel kevesebb vasérc, gumi, benzin és még ki tudja, mi minden káros dologtól kímélem meg a környezetem. Nem utazom külföldre, nem lakom szállodában, ha nem muszáj.

Tegyük fel, hogy példám ragadós, és egyszer végre tényleg hatással tudok lenni a környezetemre és követőim is akadnak. Ők sem cserélnek autót és ők sem vesznek semmi feleslegeset. A szmog ezáltal szép lassan oszlani kezd Budapest utcáin, egyre több madár csicsereg a fákon, a folyók vize lassan ihatóvá válik, a hegyeket nem hordják szét otromba munkagépek, mert nem kell annyi szén, vas, alumínium.

Az utcakép is egyre emberibb, foszladoznak a régi óriásplakátok, mert újakra nincs már szükség, a felesleges fogyasztásra tukmáló reklámszakma is okafogyottá válik, hiszen a tudatos polgár tudatosan nem veszi már figyelembe üzeneteit. A szakma háttéripara is elalél, sőt a médiumok sem zavarnak már, lassan lehúzzák a rolót, mert a kereskedelmi csatornák mögül pont a kereskedelmi jelző tűnik el. Ha nincs reklám, nincs adás sem. És a spirál csak tekereg, a reakció láncban terjed…

És egyszer csak eléri magát a tudatos fogyasztót. Az üzenet fájóan direkt: „A fogyasztás drasztikus visszaesése miatt az Ön munkájára cégünk többet nem tart igényt. Eddig munkáját köszönjük!” Állj! Ez nem ér! Az én állásom szűnik meg? Pont az enyém, mikor én annyira tudatos vagyok? Még a fogyasztásban is? Hát igen. Az ember néha elgondolkodik. Higgyük el, nem árt!

Mezriczky László

Helyben járás | IT Business - Publikációk |

Helyben járás

(2010)

Azt gondoltam volna, hogy a válság oly mértékben csapja tarkón a gazdaság szereplőit, hogy ha valamikor, hát akkor most biztosan előjönnek majd az új dolgok, az innováció, helyükre kerülnek a kesze-kósza alibi tevékenységek. Hát nem!

Az elmúlt hetekben több rendezvényen, konferencián is megfordultam és vártam az új szelek simogatását, az ötleteket, a régóta ígért, de aztán mindig elfeledett vevőközpontúságot.

Ehelyett mintha visszafelé mentünk volna az időben: avittas, unalmas, olcsó hatású díszletek, ötlettelen tartalom, logikátlan struktúra, mindez lézengő közönséggel, és az ettől frusztrált szervezőkkel. Miért nem tudunk megújulni végre? Miért nem járatjuk egy kicsit azon az agyunkat, hogy valami igazán érdekeset mondjunk? Miért nem merünk kreatívak, újítók lenni ? Miért nem érdekel bennünket az, hogy mivel tudnánk becsalogatni a közönséget, élményt adni nekik, értelmessé tenni a velünk töltött napot?

Úgy tűnik belefásultak a szervezők saját bizniszükbe. Szépen nézünk ki! A nap végén aztán közepesen őszinte a mosolyuk, és az értékelés kulcsmondata ez: végtére is válság idején lehetett ez volna rosszabb is. Persze, lehetett volna. De lehetett volna sokkal jobb is.

Új viszonyítási alapokat kellene végre keresni. Nem a tavalyit kéne picivel másként, hanem minden alkalommal újragondolni a feladatot, a célt és ehhez szívvel-lélekkel hozzátenni mindent, ami sikerre vezethet. Mindenek előtt pedig tessék az ügyfél szempontjait is figyelembe venni, nem pedig abból kiindulni, hogy ki hajlandó (természetesen ingyen) előadást tartani és e köré szervezni a programot.
Ha így teszünk, talán könnyebb lesz közönséget toborozni, talán több támogató lát fantáziát egy rendezvényben, talán a sajtó hírértéken is fontosnak tartja majd foglalkozni az eseménnyel.

És akkor az a mosoly is lehet végre igazából őszinte!

Mezriczky László

Az új felelősség | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Az új felelősség

(2010)

A szponzorálásnál és adományoknál jóval többet és mást jelent egy cég felelősségvállalása a válság utáni években. Hogyan lesz jobb vállalkozásunk a felelősség révén?

p4.0.belyegkep29_1011A „talpunk alatt” változik most sok minden, talán tényleg minden, amit eddig gazdaságról, üzletről gondoltunk. Lehet persze továbbra is kapaszkodókat találni a klasszikus iskolák tanaiban, és bizonyára sokan valós segítségre is lelnek már csupán attól, hogy megpróbálják újragondolni, mit is jelent a marketing. Reklámrutinok ismétlésével és címlisták gyűjtésével, feljebb vagy előrébb is juthatnak. Ám a mi kutakodásunk most ennél messzebbre tekint.

BANKOK HITELVÁLSÁGÁVAL INDULT, hitelességi válságba fordult és most már egyértelműen értékválságként éljük meg az elmúlt két év történéseit. Tabuk dőlnek, olyan paradigmák hullnak porba, amelyeket örökérvényűnek hittünk.

AZ EGYIK LEGÉRDEKESEBB TERÜLET talán a felelősség kérdése. A felelősség a társadalom, a gazdaság minden szintjén előtérbe került, és aligha túlzás kijelenteni, hogy kollektív mulasztásban vagyunk. Egy picit mindannyian lecsípünk itt, elcsalunk ott, megspórolunk amott – ha tehetjük. És mivel tehetjük, meg is tesszük. „A patkószeg kiesik, a ló elbotlik, a sereg meggyengül, a csata elvész…” A jövő vállalata tehát nem folytathatja a felelősség elmismásolását. Nézzük, mit is jelent ez a gyakorlatban.

A TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS mára ismert és általános fogalommá vált, már a kisvállalatoknak is. Divat lett támogatni, szponzorálni, és ez nagyon is üdvözlendő eredmény. Ám ha őszinték akarunk lenni, a tiszteletreméltó kivételektől eltekintve a társadalmi felelősségvállalást leginkább annak kommunikációs ereje miatt szeretik a cégek. Jól mutat egy beteg gyermekeket vagy sérült állatokat segítő alapítványnak átnyújtott adomány, büszkén írjuk bele a cégismertetőbe, a vállalati hírlevélbe, sőt, ha ügyesek vagyunk, az újságba is bekerülhetünk a hírrel. A gyerek kosárcsapata is támogatásra érdemes lehet, persze mindaddig, amíg a srác jégkorongra nem vált.

NINCS IS EZZEL SEMMI BAJ, csak nem túl korrekt a társadalmi felelősségvállalás címkéjét a személyes ambíciók leplezésére használni. A felelősség ugyanis nem itt kezdődik.

FELELŐS AZ A VÁLLALAT, amelyik gondosan, kiváló minőségben végzi tevékenységét, nem okoz gondot ügyfeleinek hibás teljesítéssel, rossz minőséggel, a termékétől elvárt szintet garantáltan hozni tudja. Felelős az a vállalat, amely úgy építi fel üzleti modelljét, hogy az hosszú távon fenntarthatóan, és ami fontos, jogkövető módon működhessen: bejelentett munkatársakkal, időben kifizetett alvállalkozói számlákkal, bombabiztos könyveléssel, pontosan fizetett adókkal és hitelekkel. Felelős az a vállalat, amely innovációra építi üzleti előnyét, nem pedig versenytársa lejáratására, ügyfelei megtévesztésére, agresszív lerohanására. Saját piacát tágan értelmezi, szükség szerint hozzájárul az ismeretterjesztéséhez, segít megérteni az új fogalmakat, fejlesztési irányokat, saját mozgásterét is automatikusan bővítve ezáltal. Felelős az a vállalat, amely együttműködik, a kooperáció erejében bízik, munkatársait és ügyfeŹleit pedig egyaránt interaktív módon kezeli.

FELELŐS VÁLLALATTÁ VÁLNI ma nem könnyű, ráadásul kézenfekvő ellenérveket is hamar találni: vállalkozásellenes környezet, kizsigerelő adórendszer, a piac farkastörvényei és így tovább. Ám senki sem mondta, hogy könnyű elsőnek, kiemelkedőnek, példamutatónak lenni. A jövő vállalata a felelősségen keresztül lehet sikeres. A napjaink borzalmas természeti és ipari katasztrófái mögött tetten érhető személyi és közösségi felelőtlenség azonban talán kellően hatásos érv lehet gondolkodásunk gyökeres és tartós megváltoztatásához. Ja, és valószínűleg nincs is más út!

FELELŐS AZ A VÁLLALAT, AMELYIK GONDOSAN, KIVÁLÓ MINŐSÉGBEN VÉGZI TEVÉKENYSÉGÉT

Mezriczky László

Nagy öregek – újabb bevetésen | IT Business - Publikációk |

Nagy öregek – újabb bevetésen

(2010)

A magyar gazdaság „menedzser” struktúrája meglehetősen egyedi. A 90-es évek elejétől beszippantotta az akkor végzetteket a frissen szárba szökő kapitalizmus. Ha valakinek felsőfokú végzettsége volt és beszélt egy nyelvet (legalább gagyogva), nyitott volt a pálya minimum egy középvezetői állás felé.

Abban az időben furán néztek ki a multi cégek regionális összejövetelei: a jó ötvenes korú német és francia kollégák mellett úgy mutattak a húszas-harmincas közép európai csikók, mint ha az előbbiek gyerekeiket hozták volna magukkal a konferenciára.

Mondhatni az élet rázta gatyába ezt a korosztályt és adott gyorstalpaló képesítést mindabból, amit máshol egy egész karrier alatt tanulnak meg. Fura jellegzetessége volt ennek a helyzetnek, hogy a fiatalok mellet nem voltak nagy öregek, akik átadták volna a stafétát, akiktől kérdezni lehetett volna, akiknek tisztelete alázatra nevelhette volna a „srácokat”.

E lyukas struktúra másik fájdalmas következményeit most tapasztalhatjuk.

Az elmúlt húsz évben szakmai tényezővé vált első generáció most potyog ki munkahelyekről és eszmél rá arra, hogy valami nagyon megváltozott. És megint csak a nagy öregek hiányából fakadóan ennek kezelését sem lesheti el mástól, magának kell végigszenvednie, mit is jelent az, amikor az ember és eddigi névjegykártyája külön utakat választ. Az állás megszűnésével nevük lekerül a VIP listákról, kikerül az adatbázisokból, a napi százötven  mail helyett jön napi kettő…

Az élet márpedig kegyetlen és fölöttébb hálátlan.

A rendszerváltó menedzsergenerációnak ugyanis újabb korszakos dolga van: „nagy öregként” ismét utat kell taposni, csak most éppen nem repülőrajtos multinacionális csodagyártásban, hanem a túlélés technikáinak kitapasztalásában. Úgy tűnik föl, ez a csapat már csak ilyen történelmi leckéket kap, ám némileg vigasztaló lehet, hogy az utánuk következőknek már lesz hová nyúlniuk, ha hasonló helyzetbe kerülnek.

A nagy öregek ugyanis szép lassan valóban méltóak lesznek erre a titulusra. És reméljük, nem csak korban, de megbecsülésben is.

Mezriczky László

Találjuk ki újra magunkat! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Találjuk ki újra magunkat!

(2010)

Érdemes egy kicsit hátradőlni és megpróbálni, hogy kívülről szemléljük azt, amit saját vállalkozásunknak tekintünk. Hátha felülről, kívülről tisztábban látjuk, hol is tartunk, és innen már könnyebb lesz utakat keresni.

p5.0.belyegkep28_1010Új vizekre eveztünk legutóbbi számunkban, folytassuk tehát utunkat a jövő vállalatának közös megismerése felé. Tegyük ezt pedig stílusosan, vagyis a már beharangozott interaktivitás jegyében, közösen Önnel, tisztelt Olvasó, hiszen a felfedezés élménye most mindannyiunké lehet.

ELŐZŐ CIKKÜNKBEN nem kevesebbet állítottunk, mint hogy az üzlet, a marketing, vagyis a vállalkozások szervezésének logikájában mélyreható változások indultak meg. Úgy tűnik fel, hogy a vállalat mint gazdasági fogalom, és a piac mint egy másik kifejezés közti kölcsönhatásokban történik valami. Jelenleg annyit érzékelünk, hogy ami eddig működött, az most valahogy nem szuperál megfelelően, és minél görcsösebben keressük a megoldást, annál frusztráltabbak leszünk. Ilyenkor érdemes egy kicsit hátradőlni és megpróbálni, hogy kívülről szemléljük azt, amit saját vállalkozásunknak tekintünk. Hátha felülről, kívülről tisztábban látjuk, hol is tartunk, és innen már könnyebb lesz utakat keresni.

ÉRDEMES ELŐSZÖR IS üzleti modellünket górcső alá helyezni: milyen logikával, elvárásokkal, kapcsolatrendszerrel és irányultsággal szervezzük az üzletmenetet. A legtöbb cégnek valamilyen modellje biztosan van, ám az is meglehetősen általános, hogy ennek aktuálisan tartását hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Az üzleti modell alapja az úgynevezett értéklánc, vagyis az a logikai sor, amelynek révén a termék vagy szolgáltatás eljut a vevőhöz, és cserébe az ellenérték eljut hozzánk.

AZ AKTUÁLIS MODELL megalkotásakor nyilván volt egyfajta logika döntésünk mögött, ám az idő előrehaladtával, valamint a ránk szakadt gazdasági depresszió miatt most biztosan nem árt újragondolni a struktúránkat. Kezdhetjük a legelején: mi is a cég eredeti küldetése? Miért is hoztuk létre, milyen értékek vezérelnek? Igazak-e még az eredeti állítások? Aztán az is érdekes eredményt hozhat, ha elemezzük piacainkat. Hogyan is változtak az elmúlt időszakban? A versenytársak meddig jutottak, valaha volt versenyelőnyünk megvan-e még, vagy elporladt már? Hol gondoljuk keresni az üzletet? Biztosan ott van, ahol keressük? Ha nem vagyunk elégedettek a vállalkozás jövedelemtermelő képességével, tudjuk-e ennek valós okát? (Emberi vonás, hogy a hibát először mindig máshol, másban keressük. Nos, saját cégünk esetében ez nem vezet sehová, hiszen reklamálni csak magunknál tudunk, így hasznos, ha önkritikusan állunk ehhez a gyakorlathoz.)

IZGALMAS EREDMÉNYRE vezethet, ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy mi is a cég tevékenysége? Mit is árul? Marketing tanmesékből ismert, hogy a porszívóügynök nem porszívót, hanem tisztaságot ad el a háziasszonynak. Próbáljuk ezt lefordítani saját magunkra, és nézzük meg, szándékaink összhangban állnak-e kommunikációnkkal, üzleti modellünkkel. Lehet, hogy már viszonylag hamar konkrét tennivalókra fogunk bukkanni ezen a területen.

EGY VÁLLALAT STRATÉGIAI útkeresése, újraszerveződése természetesen elsősorban a tulajdonos, továbbá a vezetők feladata. Ám nagyon fontos motivációs muníciót meríthetünk abból, ha a munkatársakat is bevonjuk a közös gondolkodásba, hiszen nemcsak okos, praktikus gondolatokhoz juthatunk így, de magukénak érzik majd a döntéseket, amelyeket aztán sokkal könnyebb lesz átültetni a gyakorlatba.

FOGALMAK

Küldetés: Világos állítás arról, hogy milyen célból alapították a vállalatot. Mit csinálunk, kinek és miért? Ennek meghatározása egy irányba rendezi az erőforrásokat.

Jövőkép: A stratégiai iránymutatás, hogy hová akarunk eljutni; ez akkor jó, ha inspiráló, reális, és egyben kihívó.

Értékrend: Olyan tartós hit, elvrendszer, amely vezérli a vállalat döntéseit, meghatározza, hogy mi helyes és mi fontos.

Mezriczky László

Osszuk be, amink van | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Osszuk be, amink van

(2010)

Legutóbb izgalmas vizekre eveztünk, a marketing költségekről futtattunk eszmét, és közel sem értünk a végére. Befektetés nélkül nincs profit, nem mindegy azonban, mire és mennyit költünk, és hogy mindezt hogyan menedzseljük.

 

Sokan kérdezik, mégis mekkora büdzsével számoljanak. Fura tapasztalat, hogy a termék kifejlesztését vagy mondjuk a kereskedelmi helyiség bővítését milyen akkurátusan tervezzük meg: alkuszunk, kalkulálunk, számolgatunk, és folyamatosan a pénztárcánkon tartjuk vigyázó tekintetünket. Helyes is ez így, hiszen saját pénzünk forrása véges, a kölcsönkért pedig drága. Az már inkább meglepő, hogy a marketing költségekkel mintha nem tudnánk mit kezdeni. Széles végletek között cirkálnak a módszerek: van, aki egyszerűen foghúzásnak tart minden marketingre költött forintot, nem is teszi, hiszen az úgyis csak pocsékba megy. Aztán olyan is akad, aki „költsünk, amennyi kell” felkiáltással szalad neki a feladatnak, csak éppen azt senki sem tudja megmondani neki, hogy mennyi is kell…
Nos, van egy rossz hírem: hüvelykujj-szabály itt nem létezik, százalékokat, összegeket nem lehet előre megállapítani, de néhány ötlet megoldhatóvá teszi a feladatot.

Ember, tervezz!

Mindenekelőtt tervezni kell, hogy lássuk, mennyi pénzünk van elkölteni. És azt is meg kell terveznünk, hogy ezt milyen havi bontásban tudjuk, akarjuk megtenni. A marketing költségeket érdemes rátartással kalkulálni, hogy nem várt esetben legyen tartalékunk. Nem várt eset pedig mindig lesz, ha akarjuk, ha nem: áremelkedés, konkurens megjelenése, erősödő aktivitása, vagy egy új, kihagyhatatlan ötlet, lehetőség. Ez a rátartás legalább 15-20 százalék legyen. (Figyelem, ne csapjuk be magunkat, ne kozmetikázzuk magunk előtt saját költségvetésünket, mert aztán a reklamációt sem fogjuk saját magunktól elfogadni utólag.)

Ha tudjuk már, mennyi pénzünk van, nézzük meg, mire is költsük azt el. Itt jön a legnagyobb csapda, vagyis a késztetés: költsünk, mert van pénzünk! Önmagáért a költés gyönyöréért ne költsünk, mert végül csalódottak leszünk. Pénz volt, nincs! Eredmény meg biztosan nincs. Költeni megfontoltan és visszafogottan kell.

De mielőtt költünk, ismételjük át megint, amit a saját piacunkról tudunk: milyen jellegű a termékünk, mennyire erős a konkurencia, a vevőink általában hol és hogyan tájékozódnak és vásárolnak. Lehet, hogy a marketing büdzsé első forintjait éppen ezen információk felfrissítésére kell majd költenünk és felmérést, netán piackutatást rendelnünk, hogy képben legyünk. Ha úgy érezzük, felkészültünk, azt is határozzuk meg, milyen elvárásaink vannak önnön marketing tevékenységünkkel szemben, vagyis milyen eredménnyel lennénk elégedettek az időszak (hónap, negyedév, év) végén.

Piaci bevezetés időszakában a cél biztosan az ismertség növelése. Lehet cél eladásnövelés, de lehet mondjuk vevőink elégedettségének emelése is. Mind más és más feladat.

A megtervezett és elindított marketing tevékenységünk jókora fegyelmet igényel. Ne csábuljunk el egy-egy ismerős, barát vagy jóakaró ötletétől, haladjunk a magunk által kijelölt úton (ha mégis kihagyhatatlan az ötlet, ott van rá a tartalék).

Gazdálkodj okosan

Fontos, hogy mérési pontokat építsünk a rendszerbe és meghatározott időközönként nézzünk rá, hol is tartunk: mennyit terveztünk az adott időszakra, ehhez képest mennyit költöttünk el. A marketing büdzsében a megtakarítás nem feltétlenül jó hír, csak ha indokolt! Nézzük folyamatosan, hogy elvárásainkhoz képest milyen eredményt tapasztalunk. Többet adunk-e el, valóban ismertebbé váltunk-e, elégedettebbek-e az ügyfelek szolgáltatásunkkal, termékeinkkel. Az időközi elemzés lehetőséget ad arra, hogy beavatkozzunk, módosítsunk, ha ez szükségesnek mutatkozik.
Akkor is újra kell gondolnunk eredeti terveinket, ha gazdálkodásunkban jelentős változás áll be. Drasztikusan romló fedezeti helyzetben életveszélyes ragaszkodni a tervekhez. Ha nagyon megindul a szekér, vissza is vehetünk a dinamikából. Teljesen azért nem célszerű leállni, mert elfogy a lendület.
Hogyan gazdálkodjunk tehát? Mint egy háziasszony: osszuk be, ami van. De arra mindig figyeljünk, hogy jusson az asztalra meleg étel a családnak!

NE HALLGASSUNK A KÉRETLEN TANÁCSOKRA, HALADJUNK AZ ÁLTALUNK KIJELÖLT ÚTON

Mezriczky László

E-Business? Új Média? | IT Business - Publikációk |

E-Business? Új Média?

(2010)

Nem tudom, ki emlékszik még az E-Business kifejezésre, 10-12 éve nem volt magára valamit is adó publikáció e misztikus kifejezés nélkül. Az E-Business volt a jövő, a megoldás, a tér-idő dimenzió átalakítója, a versenyképesség első számú eszközrendszere – és nem utolsó sorban: a divatos varázsszó.

 Nem is emlékszem, hogy konferencián elmélkedtünk egymás szavait lesve-firtatva és közben magunkban azt számolgatva, ki ejtette ki a száján többször: E-Business. Aztán az „E” előtag szép lassan eltűnt, elkopott.

Hozzászoktunk, hogy a Business az egyszer „E”, egyszer meg nem, de inkább igen, hiszen a technológia lehetővé tette, hogy üzleti interakcióink nem elhanyagolható része a virtuális térbe költözött. Mára nem csak a telex, de lassan a telefax  és a posta levél is egyre ritkább. Helyette „átlővünk” anyagokat, együtt dolgozunk Indiai munkatársunkkal ugyanazon az anyagon, táv-felügyelünk, mobil tranzaktálunk. Vagyis E-Business-elünk, de már nem annak nevezzük. És ez így van jól.

Valami hasonlót gyanítok az új média témakörében is.

Ma még új, hogy a tartalom nem az újságírótól születhet csak, hogy a választások utáni percekben virtuális közösségünk pontosabb információkkal rendelkezik a pártokról, mint maga a hivatalos iroda. Új, hogy bárki beszólhat bárkinek, és ezért senkit sem vernek orrba fizikailag. Szokatlan még, hogy a reklám mellett egyre többen tájékozódnak ismeretségi körből, mert jobban hisznek az ismerős egyiptomi hotelajánlatának, mint a profi utazási irodának.

És ez az életforma új karámokat húzott ember és ember közé: internet bennszülöttek kacagják ki a csetlő-botló internet bevándorlókat, szülők aggódják halálra magukat képernyő nélkül magát meztelennek érző csemetéjük láttán. Szülői értekezletek témája a sexing, vagyis a tizenévesek új őrülete, a meztelen fotó és videó megosztás. Ami nincs fenn a Youtube-on, az nem létezik, és aki nincs fenn a Facebookon, az magára vessen.

Ám ha az E-Busniess példáját vesszük ismét elő, valószínűsíthető, hogy előbb-utóbb elfelejtjük, valaha is volt „old” meg „new” média. Média lesz, ahogyan eddig is volt, átalakulva, fejlődve, izgalmas, új világokat megnyitva előttünk. Ami ma „old”, annak ugyanúgy rengeteg tennivalója van (innovációval megtartani fogyasztóit, hirdetőit, igazolni létét), mint az újnak (utakat keresve, kísérletezve hozzáadott értéket teremteni, elcsábítani a fogyasztót a megszokottól).

Vagyis a küzdelem bizonyos szempontból igazságos és a verseny az üzletnek általában jót szokott tenni. Mi pedig drukkolhatunk ízlésünk, értékláncban elfoglalt pozícióink szerint.

Mezriczky László

Egy szakma érettségéről | IT Business - Publikációk |

Egy szakma érettségéről

(2010)

Minden szakma nagyra tartja magát. Természetesen. Büszkeség, tartás, fontosság, jelentőség, megkerülhetetlenség, színvonal. Jó azt gondolni, hogy az a szakma, amibe az ember  felküzdötte magát, számít a gazdaság vegyesboltjában, árfolyama magas, és jól eladható.

Aztán persze van a valóság, ami minimum árnyaltabb annál, mint amit az szakmai önkép mutat. A reklámszakma Egerszalókon gyűlt össze a minap éves reklámkonferenciáján megünnepelni magát és ha már egybegyűltek a szakemberek, hát beszélgetni is egy kicsit fontos és kevésbé fontos dolgokról.

Eddig is megtette ezt, minden évben, ám az idei kicsit (nagyon) más volt. Eger helyett Egerszalók volt a helyszín, ami földrajzilag nem nagy különbség, ám jelképe annak az elmozdulásnak, amit aztán maga a program és a körítés tett teljessé.

Kezdjük ott, hogy egymás vállát verdesőm, vagy azon zokogó bennfentes reklámguruk helyett katolikus pap, iskolaigazgató, és a napsugár tehetségű Rubik Ernő elmélkedett a reklámról, nem kímélve az iparágat. És az iparág mindezt vastapssal jutalmazta…

Aztán olyan szekciók, beszélgetések, programok követték egymást, ami végre kimozdulást jelenthet  belterjes világunkból.  A kommunikációs szövetségek elnökei (van belőlük vagy tucatnyi) a konferencián döntöttek együttműködésük új alapokra helyezéséről, remélhetőleg lezárva a befelé fordulás korszakát. Díjakat oszthattunk, nem csak szupersztár art directoroknak, de „szürke eminenciásoknak” is, aki eddig soha ne kerültek a napfényre, nélkülük azonban nem működik a gépezet.

Jó volt hát látni a reklámszakma örömteli érettségét, amely nem csak nekünk, kommunikátoroknak jó hír, de a megbízóknak is, hiszen egy jobb hangulatú iparág nagyobb dolgokra képes.

Mezriczky László

A fogyasztó belép a játékba | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

A fogyasztó belép a játékba

(2010)

Az elmúlt két és fél évben 26 lapszámban foglalkoztunk a marketingkommunikáció aktuális, praktikus kérdéseivel. A téma kimeríthetetlen, ám úgy gondoltuk, váltunk, tovább lépünk és mostantól új rovatcím alatt olyan gondolatokat hozunk a tisztelt olvasó elé, amelyek izgalmasak, aktuálisak és alapvetően meghatározzák majd a közeljövőt.p6.0.belyegkep27_1008_9

A siker önmagában meglehetősen veszélyes állapot. Azt a téves képzetet keltheti bennünk, hogy minden rendben van körülöttünk, elértük, amit akartunk, most már csak „aratni” kell. Aki így gondolja, halálra ítéli vállalkozását. A fejlődés sosem állhat meg. Mint ahogy egy fejlett ország sem dőlhet hátra, mert beérik a fejlődők (lásd Kína-szindróma), a vállalatok is kénytelenek előre tekinteni, készülni a jövő feladataira. Ám merre is induljunk, amikor a gazdaságot már csak a sáskajárás nem pusztította? Amikor se forrás, se kereslet, ebből fakadóan drámai a túlkínálat és eltűnőben a fedezet?

Újragondolt marketing A marketingről elég sokat tudunk már, vagy tanult, vagy ösztönösen követett technikákat használunk napi rutinnal. Marketing szemléletűek vagyunk, vevőorientáltak, innovatívak és versenyképesek. Ám ma már ez sem elég. A fogyasztói társadalom jelenlegi gyakorlata általánosságban bizonytalanodott el, amin sem a multiellenesség, sem a nemzeti bezárkózás nem segíthet, hiszen a méretgazdaságosság jelenleg megkerülhetetlen tényező. Új megközelítésekre, ha úgy tetszik, paradigmákra érett meg a helyzet. Merre tovább? A válasz az orrunk előtt van, éppen ezért nem könnyű észrevenni.

Csendes forradalom

Különös forradalom zajlik a szemünk előtt. A fogyasztó kezébe veszi a kezdeményezést, lassan, de biztosan öntudatára ébred. Hol így, hol úgy hívják ezt a jelenséget, van, ahol zöld köntösbe bújtatják, van, ahol tudatos fogyasztásnak nevezik, ám a lényeg ennél mélyebben keresendő. A fogyasztó jórészt az elmúlt évek technológiai vívmányainak köszönhetően egyre inkább megtalálja saját közösségeit. Egyre aktívabban él e közösség kollektív erejével, belső hatásmechanizmusai a hitelesség új szintjeit villantják meg előttünk. Mindez új összefüggésbe hozza a marketinget, de a média szerepét is átalakítja. A vásárló aktív piaci játékos lesz, aki már nem csak meggyőzendő és vásárlásra ösztönzendő, de akit mostantól muszáj lesz komolyan is venni, aktívan bevonni az értékláncba, a termelési folyamatba. Akinek egyre nagyobb szava lesz, akire nem hallgatni egyenlő az öngyilkossággal. Új szavak is napvilágot látnak, megjelent a prosumption, a production és consumption szavakból összegyúrt kifejezés (gyártás és fogyasztás, forrás: Wikinomia), amely szabad fordításban gyártó-fogyasztót jelent, és amely szemléletesen írja le az interaktivitás új minőségét.

Lépésről lépésre

Érdemes lépésről lépésre haladni. Az első helyen az ügyfélkör megismerése vagy újra megismerése áll. Tudjuk-e, hogy ügyfeleink milyen közegben mozognak, kik a vevőik, milyen céljaik, feladataik vannak? Érdemes velük beszélgetni, akár „csak úgy”, és új együttműködési minőséget kialakítani. Ahogy haladunk, mind jobban bevonhatók lesznek saját tevékenységünk tervezésébe, akár a termékfejlesztésbe is, hiszen úgyis neki kell majd eladnunk az árut. Tovább erősítve kapcsolatunkat közös piaci tevékenységet szervezhetünk. A ma belátható horizont határán olyan nyitott vállalattá alakulhatunk át, amely közösségek tagjaival ápol igazi interaktív kapcsolatokat, kihasználva a kollektív bölcsesség semmivel össze nem hasonlítható hatékonyságát. Már léteznek ilyen vállalatok, jellemzően a szoftverfejlesztés területén. Izgalmas időszak elé nézünk, érdemes nyitott szemmel és befogadó szellemiséggel tekinteni a változásokra. Az interaktivitás jegyében a Tisztelt Olvasóra is számítunk.

„A VÁSÁRLÓ PIACI JÁTÉKOSSÁ VÁLIK, AKIT MUSZÁJ LESZ AKTÍVAN BEVONNI A TERMELÉSI FOLYAMATBA”

Mezriczky László

Új média : Rendőrség – 1:0 | IT Business - Publikációk |

Új média : Rendőrség – 1:0

(2010)

Kerékpárlopás. Kellemetlen, bosszantó eset. Nem  is az anyagi kár miatt, sokkal inkább az érzés miatt, ami tulajdonunk elbirtoklásából ered. Mit tehet ilyenkor a károsult?

Eldönti, hogy bejelentést tesz-e a rendőrségre, és bízik annak minimális valószínűségében, hogy egy ilyen eszközért megmozdul az apparátus, rálel a tettesre és visszaszolgáltatja-e a tárgyat jogos tulajdonosának, a bűnös pedig elnyeri méltó jutalmát. Olyan ez, mint amikor óvodás korunkban a homokozóban elvette Tibike a lapátom, és azt az óvó néni adta vissza nekem, Tibinek meg megcibálta a fülét.

Van egy másik lehetőség is: a károsult megpróbálja ismeretségi körét mozgósítani, hátha több szem többet lát. Esetleg sokkal többet. Ez a homokozós példában mondjuk az az eset, ha nem (csak) az óvó néninek szólunk, hanem haverjaink segítségével magunk rendezzük le az ügyet.

A biciklilopás estéjén mindkét megoldást tesztelésre került. Rendőrségi bejelentés, ahol még csak bíztatást sem kap az ember (miért is kapna, amikor dzsippes kopaszok üldözésével volt elfoglalva az ügyeletes tiszt), és Facebookos post, hátha…

És igen, és tényleg, és működik!

Két nappal később jelzés jön a közösségi oldalon, hogy látták, felismerték a biciklit, sőt, el is vették az azt a bitorlótól, adott címen átvehető. Az ember autóba vágja magát, rohan át a városon és keresi az átverést a sztoriban. Átverés márpedig nincs, a bicikli tényleg ott van, sőt jutalmat sem kér az illető…

Nos, vannak pillanatok, amelyek érdemesek a megemlékezésre. Ez most egy ilyen pillanat volt!

Mezriczky László

A vállalkozók tovább élnek? | IT Business - Publikációk |

A vállalkozók tovább élnek?

(2010)

Érdekes kutatási eredményt hallottam a minap: azok az emberek, akik saját vállalkozásukat vezetik, tovább élnek, mint az alkalmazotti munkakörben dolgozók. A felmérés nem Magyarországon történt…

Ez már eleve némi csillapodást hozhat hirtelen felszökő várnyomásunkra, hiszen aki egy kicsit is nyitott szemmel-füllel él e hazában, nem ok nélkül vélheti úgy, hogy vállalkozónak lenni itthon finoman fogalmazva sem a hosszú élet receptje.

Elég, ha csak a bürokrácia legtöbbször öncélú „szórakozásaira” gondolunk, a hivatalok hasznot nem hajtó, pusztán egymás létét indokló ténykedésére, hogy az adóterheket már ne is említsem. Egy cégtulajdonos a politika állandó célkeresztjében alig tud elugorni az ígéretek sortüze elől (vállalkozó-barát környezet víziójával futunk neki minden négy éves ciklusnak), ám a keserű kijózanodás sokkal inkább a kvázi bűnözőnek tekintett átlag-vállalkozó folyamatos megregulázását, minden mulasztásának kemény megtorlását jelenti, miközben az állam önmagával szemben arcátlanul megengedő…

Sanyarú a vállalkozók sora errefelé, kérem!

Persze, létezhet egy másik olvasat is, és talán ezen alapulhat az idézett felmérés eredménye. A vállalkozó ugyanis – és most a kényszervállalkozókat kéretik nem e körbe érteni – kivételesen szerencsés emberek. Önmaguk urai, saját sikereik egyedüli letéteményesei. Kitaláltak valamit, döntöttek egy út mellett, és azon tehetségük szerint haladnak rendületlenül.

Sikerük vagy kudarcuk önnön kezükben van, döntéseik, kockázatvállalásuk, kreativitásuk szab csak határt annak, meddig is jutnak. A vállalkozó saját cégével kel és fekszik, jár az agya, folyamatosan azon gondolkodik, hogy a holnap, holnap után miként is legyen. Ez pedig már eleve hasznos szellemi tevékenység. Munkája során kapcsolatokat épít, beszélget, csapatot irányít, a saját csapatát, ami megint csak jót tesz a léleknek. És mindenekelőtt mérhetetlenül motivált, hiszen a saját bizniszét fejleszti.

Különösen aktuális üzenete van ennek a témának manapság, amikor a megszokottnál is több a szomorú ember környezetünkben. Akinek nincs munkája, az mindek is örüljön? Akinek van, retteg, hogy meddig is tarthatja azt meg. Ráadásul elbocsátott kollégájának feladatát is a nyakába sózták, jó esetben ugyanannyi pénzért. Vállalkozó persze nem lehet mindenkiből, vagyis nem mindenkinek valós alternatíva ez az irányváltás.
Ám a látszólag még oly telített piacon is rengeteg űr, lehetőség adódhat, ha bevállalósak vagyunk, és a versenytársnak vélt cégeknél is csak emberek dolgoznak, akik ugyanúgy nem tökéletesek mint bárki más. Érdemes tehát legalább elgondolkodni egy kicsit, hátha van az embernek keresnivalója a saját vállalkozások világában. Akár még tovább is élhet…

Mezriczky László

Sajtó mortale | IT Business - Publikációk |

Sajtó mortale

(2010)

Izgalmas dolgok történnek manapság a média világában. Sőt, mostanában úgy tűnhet föl, hogy talán túl sok minden is változik.

Itt van először is a 2009-es év, ami médiaköltés tekintetében 10 éve (mióta a Magyar Reklámszövetség megbecsüli a tényleges reklámköltéseket) először csökkent, nem is kicsit. Egy általános világgazdasági recesszióban persze mindez nem is meglepő és akár hasznára is válhat az érintetteknek, ha ez alkalommal valóban átgondolják a tennivalókat és innovációval, kreativitással törnek új utat maguknak.

Aztán a médiatörvény, a médiaszabályozás…

Nos, ez a vegytisztán politikai indíttatású ügy is jelentősen kihat a média világára, jó időre témát ad közbeszédnek. Ám azt se tévesszük szem elől, hogy a média, és ezen belül is az újságkészítés, a hírek, tartalmak előállítása és megosztása is forradalmi változások előtt áll. Az olvasó, vagy inkább tartalomfogyasztó technológiai lehetőségek adta öntudatra ébredése izgalmas új helyzeteket teremthet.

A “hír szent, a vélemény szabad” felfogású újságírást talán a “hír szabad, a vélemény magánügy” irányai is válthatja, vagyis a tartalom kikerül az eddig arra felkentek kezéből és a közösségek maguk döntik majd el, mit, kivel, hogyan, milyen módon és stílusban osztanak meg. Ha manapság valaki érdemben kíván tájékozódni, egyre kevésbé szaklapokat, hirdetéseket böngész.

Hitelesebb és egyre pontosabb képet kaphat blogokból, postokból, baráti közösségeken keresztül. És ezt tudomásul kell vennie média tulajdonosnak, ugyanúgy, mint sajtómunkásnak, PR cégnek, vagy vállalati vezetőnek. Merre megy ez a világ? nem tudni még pontosan, de hogy elindult és utat eres, az bizonyos.

Érdemes éberen figyelni!

Mezriczky László

Kor-kép | IT Business - Publikációk |

Kor-kép

(2010)

A napokban olvastam, hogy Larry King, a CNN híressége 25 év után befejezi legendás sorozatát, a Larry King Live című beszélgetős műsort. Szép volt jó volt, ennyi volt.

A dologban nem is lenne semmi különleges, ám megfogott a döntés bejelentésének King általi indoklása: 25 év hosszú idő, belefáradt a nem kis felelősséggel teli munkába, és 79 évesen úgy érezte, itt az ideje váltani, mert más elképzelései, tervei vannak a jövőre nézve!

Az úr tehát 79 éves és nem nyugdíjba készül!

Aztán itt egy másik élmény: A július végi Veszprémi Ünnepi Játékok egyik kiemelkedő eseménye volt a Chick Corea Freedom Band fellépése. A Dunántúli város gyönyörű Arénájába az ország minden tájáról érkeztek a jazz rajongók, magam is lelkesen vártam a kivételes élményt. Ám nem a híres zongorista fogott meg leginkább, hanem az együttes dobosa, egy kis kopasz sötétbőrű zseni, akinek dobszólóit tombolva fogadta a közönség. Nos, ez az ember, Roy Haynes 85 éves! Úgy játszotta végig a másfél órát, mint 30-40 évvel fiatalabb zenésztársai, de még a 69 éves Chick Corea is lelkesen ünnepelte öreg barátját.

Az emberi élet egy dologban mindenképpen igazságos: mindenki megöregszik egyszer! Ám nagyon nem mindegy, hogy ezt a természetes folyamatot az ember hogyan éli meg. Lassan talán egyre többen döbbenünk arra rá, hogy az élet nem ér véget 50-60 év környékén, sőt! És egyre több vállalat fordít kiemelt figyelmet az úgynevezett 50 pluszos generációnak, akik folyamatosan erősödő és növekvő célcsoportot alkotva mutatnak speciális fogyasztói szokásokat, vagyis nem hogy leértékelődnének, hanem egyre fontosabbak lesznek.
A doboló “kis öreget” látva eszembe jut számos ismerősöm, akik már fiatalon élik fel azt a fizikális, egészégi muníciót, amely pedig hozzásegíthetné őket ahhoz, hogy életvidám, egészséges, és ami ennél is fontosabb, önmagáról gondoskodni tudó időskort élhessenek meg.

Mert miért ne tervezgethetne az ember 79 évesen?

Mezriczky László

Kérdezze a közösséget! | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Kérdezze a közösséget!

(2010)

Új generáció nőtt fel, tagjai az interneten vásárolnak és saját közösségük véleményét fogadják el. Milyen marketingeszközökkel érhetjük el őket hatékonyabban?

 

Egyre erősebben érződik, hogy változások elé nézünk. No, nem a politikaiakra gondolok, azok mennek a maguk útján, kisebb-nagyobb mértékben befolyásolva hétköznapjainkat, benne a vállalkozások boldogulásának lehetőségét. Sokkal inkább az érződik, hogy valami alapvetően át fog alakulni a következő évtizedben. Valami, ami évtizedeken keresztül alaptételként égett a generációkba és most nagy esély van arra, hogy alapfogalmakat kell újra tanulnunk.
Szakadék választ már el egész generációkat aszerint, hogy valaki „internet bennszülött” vagy csupán „internet bevándorló”. Utóbbiak igyekeznek kapaszkodni, nem nagyon lemaradni. Előbbiek viszont készség szintjén uralják a virtuális teret. Ők nem beszélgetnek, hanem chatelnek, kommentelnek. Ők nem könyvtárba járnak, hanem wikipédiáznak, like-olnak, vagy dislike-olnak, nem tévéznek, hanem tartalmat osztanak meg egymással. Bizonyos termékeket már nem boltokban vásárolnak, hanem csak a weben, és ennek megfelelően ha mégis betévednek egy boltba, nem értik, miért van az este zárva, amikor a web mindig nyitva van…

Csúzli és lézerágyú

Ugye, milyen más ez a világ? És még egy fontos információ: az internet bennszülöttjei már nem csak tizenévesek, hanem húszasok és harmincasok is. A jövő és egyre inkább a jelen fogyasztói. Közösségi emberek, akik maguk választják meg közösségüket, idegennek ott nincs helye!
Ezek után érdemes végiggondolni, miként is reagálhat egy korszerűen web2-esnek nevezett polgár a mai napig erőltetett üzleti és marketing modellekre, megközelítésekre. Nem évek, de évszázadok választják el egymástól a két világot, olyannyira más már ez a logika. Minden valamilyen szinten marketinget tanult ember kívülről fújja az alapelméletet, a 4 P-t, vagyis azt, hogy a termék, az ár, az értékesítési csatorna és a kommunikáció okos tervezése vezethet sikerre (a P e szavak angol megfelelőjének kezdőbetűiből áll).
Talán kijelentésem túl merész, de ezt a sémát lassan érdemes újragondolni. Tegyük fel, hogy cégünk nagyon érti a dolgát, és az említett négy tényezőt optimálisan lövi be. Minden adott tehát a sikerhez. Igen ám, de a vevőhöz való eljutásban és a kommunikációban biztosan gondjaink akadnak, hiszen nem leszünk egy hullámhosszon az említett célcsoporttal.

A bizalmi körben

Ők már túlléptek a klasszikus marketingen, másra rezonálnak. Ami nincs bent közösségi terükben, azzal szerintük már nem is érdemes foglalkozni. És a legtöbb vállalat ezt még nem látja át, nem érti meg, erőlteti a jól bevált sémákat, és csodálkozik azon, hogy másként reagál a piac, mint azt megszokta.
Az üzlet megkötéséhez felek kellenek, akik révén az adás-vétel létrejön. Esetünkben is van lehetséges vevő, csak meg kell találni, és tudni kell, hogyan lehet közelférkőzni hozzá. A legfontosabb, ami a következő időszakot valószínűleg jellemezni fogja, ennek a viszonynak az átalakulása lesz.
Interaktívvá kell válnia a kapcsolatnak, még jóval a tranzakció létrejötte előtt. Egyszerűen fogalmazva: a vállalatnak be kell kerülnie a vevő közösségébe, abba az körbe (bizalmi kör), ahol a hitelesség nem kérdés. Világos, hogy ide bejutni és a hagyományos módon mozogni itt nem lehet. Az interaktivitás – amelyet a közösségi, web 2-es eszközök egyre teljesebben tesznek lehetővé – olyan párbeszédre alapul, ahol a feleket valóban érdekli a másik, meghallják egymást, és tudnak is mit kezdeni a kapott információval.

Termékfejlesztés a Facebookon

Ez példátlan esélyt is jelenthet a cégeknek, hiszen mondjuk egy termék kifejlesztése vagy piacra dobása előtt már információkkal rendelkezhet a várható fogadtatásról. Véleményeket, javaslatokat kaphat, amelyeket ha megfogad, sokkal kisebb lesz a kudarc esélye. A közösség pedig belül támogatóvá válik, akár be is száll az adott termék marketingjébe azáltal, hogy tagjai egymásnak ajánlják. Ennél hitelesebb kommunikáció pedig nem létezik. Nem elég azonban mondjuk az iwiw-re vagy a Facebookra létrehoznunk egy céges accountot, és így, „ingyen” próbálkozni. Megvannak már erre a profi, ám nyilván fizetős technikák, amelyeket érdemes nézegetni, ismerkedni és próbálkozni az új lehetőségekkel.
Nagyon az elején vagyunk még a folyamatnak, és amit ma tudunk, az töredéke annak, amit holnap fogunk. És azt is fontos megjegyezni, hogy a leírtak ma még a piac egy igen kis szegmensére alkalmazhatók sikeresen, és nem is minden termékre lesznek használhatóak. De a tendencia világos és a változások tempója élénk. Ne szalasszuk el az alkalmat!

Mezriczky László

Tanmese a kereszteződésben | IT Business - Publikációk |

Tanmese a kereszteződésben

(2010)

Szociálisan érzékenynek tartom magam. Megfog a gyengék elesettsége, a kiszolgáltatottak kétségbeesése, és ha tehetem, igyekszem is segíteni, tőlem telhetően. Ám kifejezetten zavarnak a piros lámpánál immár ismerősként bekopogó kéregetők, a kézzel írott táblájukkal 3-4 beteg gyereket egyedül nevelő, vagy éppen műtétre gyűjtő üzengetők.

Sajnálom őket, kegyetlen érzés lehet koldulásig alacsonyodni. Mégsem szoktam így, ablakon keresztül jótékonykodni. Nem azért, mert meg tudnám ítélni, rászorultak-e a szerencsétlenek, hanem mert nem értek egyet módszerükkel, ami mellesleg balesetveszélyes és rengeteg rossz üzenete is van.

Többek között az, hogy megtehetik, hogy hónapokig, évekig napi rendszerességgel villanhat össze tekintetünk. Az övében ezt olvashatom: ez nem szokott adni… Az egyémből meg nyilván ezt láthatja: jaj, menjen már tovább! Méltatlan és kínos helyzet.

A minap azonban mosolyogva adtam át az ablakon a zsebemben összekaparható összes aprót egy szokatlan jelenség láttán: a Petőfi híd pesti felhajtójánál egy fiatal srác állt a 38 fokos melegben, és mosolyogva, a várakozókat szórakoztatva zsonglőrködött négy labdával. Elképesztő ügyességgel tette mindezt, és egy-egy produkció végén profi meghajlással köszönte meg az elismeréseket.
Felé gurulva már engedtem is le az ablakot, melyen először ő nyújtott át valamit, aztán én a marék aprót. Vidáman megköszönte és további jó utat kívánt.

Induláskor gyorsan a beadott papírra tekintettem: a srác – végzett zsonglőr, artista – saját magát reklámozta, bulikra, összejövetelekre hirdetve bohóc, zsonglőr és egyéb tudományát. Eltettem a cetlit, ha valaha kelleni fog ilyen produkció, őt fogom keresni.

Marketingből csillagos ötös!

Mezriczky László

Média(t)örvény | IT Business - Publikációk |

Média(t)örvény

(2010)

Milliók napi tájékozódása – ha úgy tetszik: kommunikációja – terelődött a virtuális térbe, és ez olyan evidencia, amit a médiatörvényt jegyzők se vehetnek figyelmen kívül. Itt az “old média” és “new média”, a képernyő és a köztér. Kő, papír olló?

Ahogyan az várható volt, méretes hullámokat vert a médiatörvény változtatásának ügye. Már a választások után közvetlenül élénk találgatások folytak szakmai, szövetségi berkekben, hogy vajon ki, és főleg mikor nyúl hozzá e meghatározó jelentőségű témához, hiszen a naiv többség merte remélni, hogy a köz tájékoztatásának e fontos keretrendszere csakis valamiféle párbeszéden, érdekegyeztetéseken át vezető út végén alakulhat ki mindenki számára elfogadhatóan.

Nos, a jelek szerint tényleg naivak voltunk, mint néhány más ügy, ez is lendületből érkezett. S bár e lendület – szerencsére – alább hagyott, és az eredeti markáns szándékok egy része is puhul, azért ijesztő látni, hogy a sietség milyen fura dolgokat eredményez. Maga média fogalma, kiterjedése és működési mechanizmusa is sokkal komplexebb ma már annál, ami mondjuk 10-15 éve volt.

Erre a legjobb példa a tavaszi választások agyonbénázott kampánycsend ügye. A televíziók élő adásban előadott kínos malmozásával egy időben élénk élet folyt már az interneten, mindenféle kötöttséget levetkőzve tárgyalta a nép az urnazárás pillanataitól kezdve a helyzetet. A közösségi médiatér valóban teljesen más logika szerint működik, és a ma még bizony bántóan hiányos normák, spontán alakuló játékszabályok is teljesen új világot hoztak.

Milliók napi tájékozódása, kommunikációja terelődött át a virtuális térbe, így a média sem tekinthető egységes egésznek, nem húzható rá ugyanaz a sablon. Ez oly evidens tény, hogy minden bizonnyal a médiatörvény jegyzői is kénytelenek lesznek majd figyelembe venni és remélhetőleg olyan törvényünk lesz talán őszre, amelyben “old média” és “new média”, papír, képernyő, köztér, és minden egyéb felület egy célt szolgálhat majd: a demokrácia további erősödését, a tájékozódás szabadságát és a gondolatok, a vélemények szabad áramlását.

Mezriczky László

Legyen mobil úttörő! | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Legyen mobil úttörő!

(2010)

Érdemes élni a technika adta új lehetőségekkel a hirdetések világában is. Az új kulcsszó a vásárló bevonása.

 

A fogyasztói szokások változása igencsak meglátszik egyes médiumtípusok kedveltségén, hirdetők általi használatán. Mik is változtak? Először is csendes (vagy talán nem is olyan csendes) technológiai forradalom zajlik. 10 éve még az internet lassú, macerás, folyton megszakadó nyűg volt a hozzá nem értő többség számára, ahol a levelezés és a böngészés jelentette a két leggyakoribb tevékenységet. Az eladott számítógépek jóval több mint fele drabális asztali gép volt, bézs színű, katódsugárcsöves monitorral, kábelekkel gúzsba kötve.
És most – képletesen – tegye fel a kezét, akinek nem színes kijelzős, mobil internetes kütyü lapul a zsebében, és aki karácsonyra még mindig asztali gépben gondolkodik. A technológia csendben léptéket váltott, a mobil internet, a széles és egyre inkább a szuperszéles sáv, az intelligens eszközök, a méretcsökkenés (mókás, ám mindennapos élmény egy megszólaló mobilra ijedten a zsebeit csapkodó, az elbújt készüléket alig lelő ember látványa), a multi funkció beépült mindennapjainkba.

Átalakuló eszköztár

Ez a csendes forradalom a marketing eszköztárát is látványosan átalakítja. Teljesen más viszonyt alakíthatunk ki immár ügyfeleinkkel, hiszen nem kell rányomni az információt egy adott célcsoportra, hanem építhetünk azokra a közösségekre is, akikhez közünk van.
A klasszikus marketing fókuszában a termék, annak ára, az értékesítési csatorna és a kommunikáció áll. A vevőközpontúság jellemzően csupán szándék, jelszó, ami többé-kevésbé össze is jöhet, ha ügyesek vagyunk. Mégis, eddig azt láttuk-tapasztaltuk, hogy jóval erősebben és nagyobb merítéssel kellett megszólalnunk a piacon, hogy valamennyit markolni is tudjunk. Ez sok pénz és energia a tagadhatatlan meddőszórás miatt.
Egyre többen gondolják azonban úgy, hogy eladó és vevő között az új technológia révén újfajta interaktív viszony alakítható ki, olyan szoros kapcsolat, amelyről eddig nem is álmodtunk. Az ügyfél a belső folyamatok részévé tehető, hozzá igazítható a stratégia, a termékfejlesztés, az árképzés.

Bevonás

A kulcsszó a bevonás, a körön belülre csábítás. Az említett kütyük, ketyerék és egyéb csodaeszközök mind arra jók, hogy az egyre táguló, bővülő felhasználói körhöz eljuthassunk. Közösségi oldalak, megosztók, mobil kommunikációs fejlesztési ötletek tucatjai jelennek meg nap mint nap, őrülten bonyolult vagy éppen pofonegyszerű lehetőségek találnak meg bennünket.
A lényeg, hogy merjük elengedni a megszokottat, és igyekezzünk nyitott szemmel járni, tapasztalni a világban, és ami tetszik és megvalósítható, azt próbáljuk ki magunk is. Legyünk élő próbababák: nézzük meg, minket hogyan érnek el, ez hogyan hat ránk, meggyőz-e a vásárlásról, alkalmazható-e saját termékünkre, szolgáltatásunkra.
Ha megtetszik egy módszer, olvassunk utána, keressünk újabb és újabb példákat, amíg meg nem fogalmazódik bennünk a meggyőződés: ez kell nekünk! Igen, ez más, mint amit eddig megszoktunk, amivel kiszolgálnak minket ügynökségek, médiatulajdonosok. Ám éppen ez a dolog szépsége: úttörők lehetünk! És manapság a sebesség, a gyors reagálás fontosabb a méretnél.
Szakértőre persze a megvalósításban kifejezetten szükség lesz, hiszen az újszerűség számos hibalehetőséget is hordoz magában, amelynek valószínűsége ezáltal csökkenthető. Amíg tehát versenytársaink várják a jobb időket, előzzük meg őket!

Mezriczky László

A vezetők magányosságáról | IT Business - Publikációk |

A vezetők magányosságáról

(2010)

Jó a csúcson. Mindenki alattad, mindenkire rálátsz, mindenki felnéz rád, issza a szavad és várja bölcs döntésed. Vezetőnek lenni tehát jó. Már persze annak, aki szereti a felelősséget. De nem mindenki ilyen.

Még szerencse, mert akkor nem lennének vezetők és alkalmazottak. Ám vezetőnek lenni nehéz feladat. Nem az aránytalanul több stressz és a több munka miatt. Hanem a vezetői magányosság miatt. A végsőkig húzható-halasztható a döntés, de egy idő után aztán eljön az igazság pillanata, amikor magára marad a feladat felelősségével. Onnantól már nincs más, ő áll egyedül a szeles, hideg csúcson.
Érdeklődő tekintetek merednek rá lentről, várják az aktuális okos lépést. Amitől persze sok függ, a cég, a világegyetem sorsa. Vagy csak egy új beruházás elindítása, egy büdzsévágás elrendelése. Mindegy is. A világ hálátlan, hát nem is érdemel kíméletet. Kik kell tehát használni a vezetői lét minden percét, élvezni a névjegykártyán olvasható pozíció előnyeit. Ameddig csak lehet. Nem számít, mit gondolnak mások.

Magányosnak lenni rossz. És sok a magányos vezető, aki csak látszólag van irigylésre méltó helyzetben, olyan nagyon nem érzi jól magát. És vannak a vezetők, akik nem magányosak. Mert ők jó vezetők. Ők bevonnak, kérdeznek, konzultálnak, és elfogadják, hogy nem érthetnek mindenhez. Ha így lenne, nem kellene alájuk-melléjük tíz, száz, ezer ember. Ők tényleg csapatban gondolkodnak. Együtt örülnek és tanulnak is a hibákból. Ők azok, akikre nem pozíciójuk miatt lehet felnézni, hanem mert tényleg nagyok.

Jó lenne, ha a vezetővé válás iskolájában ez is számítana.

Mezriczky László

Szakértőt, kilóra | IT Business - Publikációk |

Szakértőt, kilóra

(2010)

Jó dolog a technológia, hihetetlenül megkönnyíti, meggyorsítja az életet. Igaz ez a vállalatok életét megkönnyítő alkalmazásokra, komplett megoldásokra is. Hatékonyabbá, átláthatóbbá teszi a folyamatokat, sőt, bizonyos esetekben (és akkor még egyszer, aláhúzva: bizonyos estekben) még a versenynek is jót tesz.

Ez az egyik fő feladata az online beszerzési rendszereknek is, pláne, hogy mémelyikük on-line aukciós lehetőséget is kínál a felhasználóknak. Így a szubjektív elemek kizárásával a legjobb ár érhető el wc-papír, vállalati gépkocsi, ásványvíz, vagy éppen nyomtatópapír beszerzésénél.
A “döntőbe” bekerült szállítók egy adott időben élőben dönthetnek arról, meddig mennek le az árral, és hol van az a pont, ahol inkább kiszállnak. Mindez transzparensen, gyorsan, high-tech módon történik.

Talán szereptévesztés, talán tudatlanság, talán félreértés miatt időnként fura gellert kap ez a megoldás.

A minap reklámügynökségi tender döntőjének ilyetén lebonyolítására kaptak meghívást a pályázó cégek. Az állva maradtak hónapok munkájával jutottak mind közelebb a megbízó igényeinek megismeréséhez és a legjobb kommunikációs megoldások megtalálásához.

Mindez rengeteg szakértői konzultációt, egyeztetést, éjaszakázást és kreativitást igényel, de a cél érdekében mindezt örömmel invesztálják az érintettek. Ám az utolsó fázis on-line aukciósítása felvet néhány érdekes gondolatot. Azt, hogy az egymással összemérhető minőségű és árszintű pályázatok közül a végén akkor ki is fog győzni?

Árlejtéses módszerrel hová lehet megérkezni egy élőmunka igényes iparágban, mint amilyen a reklámszakma? Hogyan lehet árazni olyan “tételeket”, mint mondjuk egy senior account manager? Vagy egy kreatív igazgató, akiktől tudvalevően nagyon sok múlik egy megbízó-ügynökség kapcsolatban?

A tapasztalt kollégát érdemes-e az árlejtés okozta költségnyomás miatt egy nyeretlen kétévesre cserélni, harmadáron, csak hogy beleférjünk a keretbe? Ez tényleg az ügyfél érdekét szolgálja? Hát, nem tudom…

Mezriczky László

Osszuk be, amink van | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Osszuk be, amink van

(2010)

Legutóbb izgalmas vizekre eveztünk, a marketing költségekről futtattunk eszmét, és közel sem értünk a végére. Befektetés nélkül nincs profit, nem mindegy azonban, mire és mennyit költünk, és hogy mindezt hogyan menedzseljük.

Sokan kérdezik, mégis mekkora büdzsével számoljanak. Fura tapasztalat, hogy a termék kifejlesztését vagy mondjuk a kereskedelmi helyiség bővítését milyen akkurátusan tervezzük meg: alkuszunk, kalkulálunk, számolgatunk, és folyamatosan a pénztárcánkon tartjuk vigyázó tekintetünket. Helyes is ez így, hiszen saját pénzünk forrása véges, a kölcsönkért pedig drága. Az már inkább meglepő, hogy a marketing költségekkel mintha nem tudnánk mit kezdeni. Széles végletek között cirkálnak a módszerek: van, aki egyszerűen foghúzásnak tart minden marketingre költött forintot, nem is teszi, hiszen az úgyis csak pocsékba megy. Aztán olyan is akad, aki „költsünk, amennyi kell” felkiáltással szalad neki a feladatnak, csak éppen azt senki sem tudja megmondani neki, hogy mennyi is kell…

Nos, van egy rossz hírem: hüvelykujj-szabály itt nem létezik, százalékokat, összegeket nem lehet előre megállapítani, de néhány ötlet megoldhatóvá teszi a feladatot.

Ember, tervezz!

Mindenekelőtt tervezni kell, hogy lássuk, mennyi pénzünk van elkölteni. És azt is meg kell terveznünk, hogy ezt milyen havi bontásban tudjuk, akarjuk megtenni. A marketing költségeket érdemes rátartással kalkulálni, hogy nem várt esetben legyen tartalékunk. Nem várt eset pedig mindig lesz, ha akarjuk, ha nem: áremelkedés, konkurens megjelenése, erősödő aktivitása, vagy egy új, kihagyhatatlan ötlet, lehetőség. Ez a rátartás legalább 15-20 százalék legyen. (Figyelem, ne csapjuk be magunkat, ne kozmetikázzuk magunk előtt saját költségvetésünket, mert aztán a reklamációt sem fogjuk saját magunktól elfogadni utólag.)

Ha tudjuk már, mennyi pénzünk van, nézzük meg, mire is költsük azt el. Itt jön a legnagyobb csapda, vagyis a késztetés: költsünk, mert van pénzünk! Önmagáért a költés gyönyöréért ne költsünk, mert végül csalódottak leszünk. Pénz volt, nincs! Eredmény meg biztosan nincs. Költeni megfontoltan és visszafogottan kell.

De mielőtt költünk, ismételjük át megint, amit a saját piacunkról tudunk: milyen jellegű a termékünk, mennyire erős a konkurencia, a vevőink általában hol és hogyan tájékozódnak és vásárolnak. Lehet, hogy a marketing büdzsé első forintjait éppen ezen információk felfrissítésére kell majd költenünk és felmérést, netán piackutatást rendelnünk, hogy képben legyünk. Ha úgy érezzük, felkészültünk, azt is határozzuk meg, milyen elvárásaink vannak önnön marketing tevékenységünkkel szemben, vagyis milyen eredménnyel lennénk elégedettek az időszak (hónap, negyedév, év) végén.
Piaci bevezetés időszakában a cél biztosan az ismertség növelése. Lehet cél eladásnövelés, de lehet mondjuk vevőink elégedettségének emelése is. Mind más és más feladat.
A megtervezett és elindított marketing tevékenységünk jókora fegyelmet igényel. Ne csábuljunk el egy-egy ismerős, barát vagy jóakaró ötletétől, haladjunk a magunk által kijelölt úton (ha mégis kihagyhatatlan az ötlet, ott van rá a tartalék).

Gazdálkodj okosan

Fontos, hogy mérési pontokat építsünk a rendszerbe és meghatározott időközönként nézzünk rá, hol is tartunk: mennyit terveztünk az adott időszakra, ehhez képest mennyit költöttünk el. A marketing büdzsében a megtakarítás nem feltétlenül jó hír, csak ha indokolt! Nézzük folyamatosan, hogy elvárásainkhoz képest milyen eredményt tapasztalunk. Többet adunk-e el, valóban ismertebbé váltunk-e, elégedettebbek-e az ügyfelek szolgáltatásunkkal, termékeinkkel. Az időközi elemzés lehetőséget ad arra, hogy beavatkozzunk, módosítsunk, ha ez szükségesnek mutatkozik.
Akkor is újra kell gondolnunk eredeti terveinket, ha gazdálkodásunkban jelentős változás áll be. Drasztikusan romló fedezeti helyzetben életveszélyes ragaszkodni a tervekhez. Ha nagyon megindul a szekér, vissza is vehetünk a dinamikából. Teljesen azért nem célszerű leállni, mert elfogy a lendület.
Hogyan gazdálkodjunk tehát? Mint egy háziasszony: osszuk be, ami van. De arra mindig figyeljünk, hogy jusson az asztalra meleg étel a családnak!

NE HALLGASSUNK A KÉRETLEN TANÁCSOKRA, HALADJUNK AZ ÁLTALUNK KIJELÖLT ÚTON

Mezriczky László

Érdem a tisztesség? | IT Business - Publikációk |

Érdem a tisztesség?

(2010)

Társadalmi felelősségvállalásról beszélgettünk a minap egy kerekasztalt körülülve egy konferencián. A témára készülőben rábukkantam egy fogalomra, mely először feldobott, majd elgondolkoztatott, végül elkeserített: gazdasági felelősségvállalás.

Egy gazdasági szereplő ennek értelmében legyen tisztes adófizető, jelentse be munkatársait, és járjon el korrektül beszállítóival, alvállalkozóival. Sőt, olyan ajánlatokkal jelenjen meg a piacon, mellyel nem téveszti meg ügyfeleit, korrekt módon tájékoztatva őket azt adja, amit ígér.

Hát persze, egyetértek.

És egyetértettek ezzel a beszélgetőtérsak is.

Auztán az est során egyre inkább az körvonalazódott, hogy mindezt mozgalommá kellene fejleszteni. Tényleg, miért is ne.

No, de álljunk meg egy szóra! Miről is beszélünk?

A tisztességes gazdasági tevékenység, mint mozgalom? Mint példamutatás? Sőt, mint a társadalmi felelősségvállalás egy válfaja? Tényleg itt tartunk már, hogy kivilágított kirakatban kell mutogatni azokat a cégeket, akik jogkövetően működnek? …

 

És itt most egy hosszú hatásszünetet tartunk, hogy elgondolkozzunk ezen…

Mezriczky László

Költse el HATÉKONYAN! | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Költse el HATÉKONYAN!

(2010)

Kényes téma a marketingköltség. Senki sem szeret arra áldozni, aminek megtérüléséről nincsen meggyőződve. A végiggondolt tervezés azonban spórolhat cégünknek.

 

Ha valaki állatot tart vágási, feldolgozási szándékkal, akkor azt a jószágot gondozni, etetni kell. Költeni kell rá, hogy aztán a takarmány “állattá válva” jóval értékesebb portékává váljon. De ha búzát, vagy kukoricát vet, netán konyhakerti növényekkel foglalkozik, ugyanígy áldoznia kell a későbbi haszon érdekében. Miért lenne ez másként egy vállalat esetében?

Miért nem?

A marketingköltési hajlandóság meglehetősen alacsony a hazai kis- és közepes vállalatok körében. Bár érezhető a fejlődés (nem kis részben talán a Haszon magazin által vállalt ismeretbővítő küldetésnek köszönhetően), ma még általánosságban meglehetősen alacsony a marketing mint szakma jelenléte cégeknél. Nem egyedi, kampányszerű fellángolásokra gondolok, hanem tudatos tervezésen alapuló, következetesen végrehajtott tervezésre, ahol a marketing nem mint költség, hanem mint befektetés méretik meg.

Kevés vállalkozás áldoz marketingszakemberre, mert nincs meggyőződve valódi hasznáról. (Örvendetes viszont, hogy egyre több cég kínál ilyen jellegű szaktudást szolgáltatásként.) A kis- és közepes vállalatok versenyképessége meglehetősen alacsony – részben éppen a marketingaktivitás alacsony szintje miatt -, és ez kihat árrésükre, költségstruktúrájukra, így végül éppen a marketingre nem marad már forrás.

Nem tagadható, hogy a kommunikációs eszközök egy része az ára miatt elérhetetlen a cégeknek, amit tovább ront a tény, hogy többnyire nem megfelelő módon állnak a kommunikáció tervezéséhez. Olyan eszközök is bekerülnek a mixbe, amelyek valóban csak pénzkidobást jelentenek.

Így kell csinálni!

Más a helyzet és a feladat, ha fogyasztói piacon működünk, vagyis termékeinket nagy számú, általunk nem ismert ügyfél fogyasztja. Őket csak “tömegkommunikációval” érhetjük el. Itt már valóban szükség lesz komolyabb tervező munkára. Az ügyfelek szegmensekre bontása segít tulajdonságaik alapján megkülönbözteti őket.

Ezt követheti az elérési utak megtervezése. Itt figyelembe kell venni, hogy hol, milyen körülmények között találkozhat termékünkkel. Alapszabály, hogy ne markoljunk nagyobbat, mint amekkora kezünk van. Igyekezzünk pontosan bemérni ügyfeleink kiterjedtségét (például földrajzi elhelyezkedését, korcsoporti megoszlását), így csökkentve a meddőszórást. Ne hirdessünk országos lapban, ha vevőink mondjuk csak Somogy megyében találhatók.

Egy hirdetés nem hirdetés

Másik alapszabály, hogy egy hirdetés nem hirdetés. A szakma elérési számokban szokott gondolkodni, vagyis hogy egy vásárló hányszor is találkozhat üzenetünkkel. Négyszer-ötször látni, hallani kell egy üzenetet ahhoz, hogy rögzüljön.
Használjuk eszközök kombinációját. Egészítsük ki sajtóhirdetésünket rádióval, így már két érzékszerv is “nekünk dolgozik”. Ha bizonytalanok vagyunk, bízzunk meg profi céget a koncepció kialakításával, ami bár pénzbe fog kerülni, több hasznot hoz egy általuk összeállított jó kampánnyal, mint a vakvilágba ösztönszerűen elszórt százezrek elköltésével.
Mezriczky László

Makro tények, mikro tanulságok | IT Business - Publikációk |

Makro tények, mikro tanulságok

(2010)

Érdekes és követendő kezdeményezésként a régió vállalkozóit, érdeklődőit hívta össze a Vas megyei kereskedelmi és Iparkamara Szombathelyre a minap, hogy beszélgessenek gazdaságról, válságról, kiutakról, tennivalókról.

Utolsó előadóként módom volt végighallgatni köztiszteletben álló volt számvevőszéki elnököt és gazdaságkutató vezetőt az elmúlt időszak gazdasági, pénzügyi elemzéséről, elkövetett hibákról, elszalasztott lehetőségekről és elvesztett bizalmról. Nem volt kellemes a hallgatóságnak szembesülni a ténnyel, hogy az elmúlt évtizedben hová sikerült kerülnünk az európai versenyképességi térképen.

Mégis, számomra az egyik legérdekesebb üzenetként az elmúlt egy év válságlkezelésének értékelése állt. Ennek – nagyvonalakban – a drasztikus kiadás csökkentés a lényege, amely révén ugyan sikerült visszalépnünk a szakadék szélésről, ám ez a pálya magában hordozza a növekedés további halasztódását, hiszen a beruházások leállítása, elnapolása már középtávon is fájóan fog hiányozni.

Az esemény zárásaként a reklámról volt módom beszélni és remek végszónak éreztem a kiadácsökkentés jelenségét, mely a reklámpiacon is érezhető. Ha mindenféle elméleti preciklikusságtól elvonatkoztatunk, akkor is igaz a tétel, hogy a reklámon spórolni olyan, mintha kevesebb benzint vennénk az autónkba.

Kevesebbe kerül, de hamarabb is fogy el a lendület.

Ha szerencsénk van, a lejtőn guruunk még egy darabig, de minél tovább húz a lejtő, annél nehezebb és költségesebb lesz újra felfelé kanyarodnunk. Érdemes tehát a sorok között is olvasni, és fogyelemmel kísérni hozzáértő szakembere elemzéseit, mert sokszor hasznos következtetésekre adhatnak alkalmat.

Mezriczky László

Hogyan mérjük a sikert? | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Hogyan mérjük a sikert?

(2010)

Mérhető-e a marketing, és ha igen, vajon hogyan? Okolható-e sikertelenségünk miatt a marketinges munkatárs?

 

Egy meglepő állítással kell kezdenem: ha sikeres a cégünk, a marketingünk is sikeres. És fordítva is igaz: ha veszítünk piaci részesedésünkből, valamit nem csinálunk jól a piacon, tehát a marketing sincs rendben.

Miért is? Íme egy alaptétel, amelyet lassan illik ismernie mindenkinek, aki már a kapitalista rendszerben tanulgatta az üzletet: a marketing a termékkel kezdődik, az árral folytatódik, majd az értékesítési csatorna és a kommunikáció teszi teljessé. Szóval a marketing nem pusztán kommunikáció, hanem a termék léte annak keletkezésétől egészen az eladásig. Ha ezt a tételt vesszük alapul, akkor fenti állításunk már nem is hangzik furcsán.

Ahogy lenni szokott

A legkönnyebb persze azt gondolnunk, hogy termékünk, szolgáltatásunk önmagában megkérdőjelezhetetlen, úgy jó, ahogy van. Ára nyilván úgy kalkulálódott, hogy fedezze az előállítási költségeket és jusson belőle a családi kasszába is. Vannak boltjaink vagy viszonteladóink, tehát mégis csak a „nyüves” kommunikációval van a gond. A marketinges kolléga folyton pénzt kér kampányokra, bemutatókra, termékmintákra, az eredmény meg csak nem jön.

No, majd a tulajdonos jól besegít neki egy jó szlogennel, vagy egy újratervezett logóval. Ha pedig mégse, akkor lefaragunk a marketing-költségekből, mert úgyis csak kidobott pénz, és majdcsak beesik a nagy üzlet. Sokszor bizony így megy ez! Pedig ha a marketing hatékonyságát kutatjuk, érdemes annak teljes vertikumát átvizsgálni. Nézzük a terméket: megvan-e benne az a hozzáadott érték, amire a felhasználónak szüksége van? Egyáltalán kell-e a piacon? Tudjuk-e pontosan, mit igényel a vevő?

Igények és az ár

Általában meglepően keveset tudunk a vevői igényekről. Sok cég egyáltalán nem végez piackutatást, pedig a vevők gyakran jóval többet elárulnak magukról, mint gondolnánk. Olyan információkat is szerezhetünk, amelyeket aztán akár kommunikációnkban, szlogenválasztásunkban is használhatunk.

A hatékonyságot az ár is meghatározza. A versenyár-elemzés bizony macerásnak tűnhet, de fölöttébb hasznos, hiszen így olyan árszintet tudunk kialakítani, amely egyrészt eladhatóvá teszi az árut, másrészt kellő fedezetet is nyújt.

Már két marketing tényezőről beszéltünk, amely a hatékonyságot befolyásolja, és még nem értünk a kommunikációhoz. Nézzük az értékesítési csatornát: nem túl bonyolult-e, nem emészti-e fel profitunkat a sok szereplő? Boltot kell-e bérelni, vagy elég az internet? Jó-e az érdekeltségi rendszerünk, eléggé ösztönzi-e a kereskedőket?

És persze a kommunikáció: stratégiánk kialakításához az előbb említett három tényezőt nagyon jól kell kezelnünk, hogy tudjuk, milyen módon, milyen eszközökkel, milyen stílusban, kinek kell kommunikálnunk. Az ügynökségek csak akkor képesek hatékonyan támogatni, ha mi magunk is tisztában vagyunk azzal, mit szeretnénk elérni. Tehát nem fair odadobni nekik a feladatot, hogy „kápráztassatok el ötletekkel”, mi pedig csak várjuk a sült galambot. Közösen kell alaposan kidolgozni a stratégiát, megismertetni őket ügyfeleinkkel, a termékkel, hogy pontosan értsék, mi a dolguk. És innentől joggal várhatjuk el, hogy a lehető leghatékonyabban használják fel a pénzt.

Tudjuk, mit csinálunk!

A rossz eszközválasztás az egyik leggyakoribb kommunikációs hiba: traktort nem célszerű országos napilapban hirdetni, hiszen szűk körben keresnek ilyesmit. Aki így hirdet, biztosan nem hatékonyan költi el a pénzét. Az sem volna túl okos megoldás, ha egy üdítőital népszerűsítésére konferenciát szerveznénk, és ott győzködnénk a jelenlévőket. Tudni kell tehát, hogy fogyasztási vagy beruházási cikkről van-e szó, és ennek tükrében hogyan fest a lehetséges vevők száma, elérése. Ne sajnáljuk az időt, hogy kampányainkhoz számszerű elvárásokat állítsunk – így a végeredményt kiértékelve hasznos tanulságokkal gyarapodunk. Ez fontos az ügynökségi partnereknek, módot ad arra, hogy időben felkészüljenek az elvárások teljesítésére.
Mezriczky László

A reklám reklámjáról… | IT Business - Publikációk |

A reklám reklámjáról…

(2010)

Az amerikai Super Bowl-lal kapcsolatban sokat lehetett olvasni-hallani mostanában a reklámról, a hárommillió dollárba kerülő harminc másodpercről. Nos, a legjobb hír ebben az, hogy a reklám él, semmi baja, sőt.

Válság ide vagy oda, a cégek, ott Amerikában tudják a legfotnosabat: ha el akarnak adni, akkor hirdetni kell! Ez ennyire egyszerű. Itthon sincs ez másként, csak mi egy kicsit félősebbek vagyunk e téren. Nem mindig hiszzük el igazán, hogy a reklém elad.

A jó reklám, persze, ami meggyőz, áttérít, informál, olykor edukál. És mivel nem bízunk anniyra magunkban, hajlamosak vagyunk inkább kivárni, vagy éppen bepakolni a reklámbüdzsét a költségek közé, kitéve ezáltal annak, hogy a pénzügyi vezető kolléga egy határozott mozdulattal lehuzzon belőle.

Bele sem gondolunk, hogy a kisebb büdzsé kisebb kommunikációs erő, kevesebb felület az ügyféllel, vagyis kevesebb bevétel. Ördögi kör. Érdemes időnként a sorok között olvasni és tanulni a jó példákból. A mobil piacon, például, ahol tudvalevőleg ádáz harc fúl minden tized százalékpontos piaci részesedésért két, egymástól független adatra lettem figyelmes: a jelenleg méretét tekintve harmadik számú mobil szolgáltató az év végi időszakban jelentősen növelte marketing kommunikációs, benne leginkább reklám költéseit.

Egyik állítás. Az adott időszakban a hazai mobilpiac mérete csökkent, a háromból két szolgáltató százezres nagyságrendben veszített ügyfelet, csak a haramdik tudta növelni valamelyest előfizetői számát. Épp az, aki hiperaktív volt a piacon.
Összefüggés? Nyilván van! Persze, szüksége is volt rá, hiszen a bronz érem nem csillog olyan szépen, mint az ezüst, vagy az arany, de inkább a felismerés és a szándék dícsérendő, vagyis, hogy ha nehezebb idők járnak, akkor kell igazán a reklám eszközével élni.

Többet költeni persze önmagában nem elég, kell a jó termék, a jó üzleti modell, a jó kreatív és persze a beváltott ígéret, mert az ügyfelet túl sokszor nem lehet becsapni büntetlenül. Vagyis hirdetni kell, nem vitás!

Mezriczky László

Miről döntünk áprilisban? | IT Business - Publikációk |

Miről döntünk áprilisban?

(2010)

Fura egy választásunk lesz – ilyen még nem volt -: nagyjából mindenki elkönyvelte a következő négy év politikai szereplőinek cseréjét. Talán az arányok lehetnek még izgalmasak, az irányváltás ténye már eldőlt a fejekben.

Ha tényleg ennyire lefutott az ügy, akkor talán spórolni is lehetne a kommunikáción, vélhetnénk. De gondoljunk csak bele abba, hogy miről is döntünk áprilisban.

Pártokról? Személyiségekről?

Nyilván, de azért jó lenne hinni abban, hogy leginkább programokról, megközelítésekről, ígéretekről és ezek megvalósulásának valószínűségéről. Azokat pedig meg kellene ismernünk, lehetőleg részletesen, lehetőleg időben, a 8 milliónyi magyar választópolgár sokszínűségének megfelelő megfogalmazásban, és tálalásban, tehát szegmentálva.

A kommunikációs szakma évszázados képessége, hogy hatékonyan el tud adni termékeket, szolgáltatásokat, vagy akár pártprogramokat is, ha ezzel bízzák meg. Jó lenne a semmitmondó plakátok helyett tartalmas üzenetekkel találkozni. Összevetni, ki, mit mond.

És aztán ennek megfelelően, felelősen lehet már dönteni. Pártról, poltikiáról, személyiségről, de leginkább következő négy évünkről. Mert nem mindegy, hogyan élünk majd négy év múlva.

Mezriczky László

Reklámtorta ÚJ ÍZEKKEL | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Reklámtorta ÚJ ÍZEKKEL

(2010)

Fontos, mennyit költünk reklámra, de az is, milyen médiát választunk üzenetünk eljuttatására. 2009 óriási változásokat hozott, lássuk, melyek a legnépszerűbb hirdetési felületek.

Tizedik alkalommal végezte el nemrég a legátfogóbb itthoni reklámköltés-elemzést a Magyar Reklámszövetség. Mérvadó viszonyítási pontja ez ma a reklámszakmának, amit az is jól mutat, hogy évrőlévre egyre többen igyekeznek valami hasonlóval előállni, korántsem véletlenül az MRSZ bejelentés időpontjához időzítve lépésüket. A verseny lelkes híveként jómagam nem bánom e próbálkozásokat, hiszen teljességében, professzionalitásában megkérdőjelezhetetlen elemzésünk még ütősebbnek hat a lelkes próbálkozások tükrében.

 

Kevesebbet költöttek

A 2009-es évre vonatkozó adatokat mindenki kíváncsian várta, hiszen az elemzői konszenzus először várt csökkenést a valós reklámköltések terén a mért tíz esztendő során. A várakozásoknak megfelelően a csökkenés valóban bekövetkezett, ennek mértéke – 19,2 százalék – némileg enyhébb lett, mint azt sokan gondolták. (A valós becsült forgalom a nettó, vagyis kedvezményekkel csökkentett, de az ügynökségi jutalékot tartalmazó forgalom, amelybe csak a valós pénzmozgást számoltuk be, a bartert nem.)

 

Internet és mozi

Senkit sem lepett meg, hogy a nyomtatott sajtó, a közterületi reklám és a rádió egyaránt megszenvedte a vállalatok marketing-költségvetésének sokszor az indokoltnál is ijedtebb csökkentését. (A rádiók helyzetét külön nehezítette a két legismertebb kereskedelmi adó frekvenciájának lejárta körüli feleslegesen nagy zaj.) A televíziók esetében a tematikus adók térhódítása érdemel említést, amely fogyasztók igényesebbé válását, figyelmük szegmentálódását jelzi jól. Két kommunikációs eszköz tudott növekedést felmutatni: az internet és a mozi. Ez utóbbiról el kell mondani, hogy figyelemre méltó innováció jellemzi a multiplexeket, mint médiát (három dimenzió, márkázható különtermek, újszerű és különleges eszközök megjelenése a nézőtéren és annak környezetében), de azt se felejtsük el, hogy az induló bázisa elég alacsony, vagyis viszonylag könnyű látványos eredményeket elérni ebben a helyzetben. Az igazi nyertes az internet, amely már a harmadik legjelentősebb médiummá nőtte ki magát.

 

Kegyeinket keresik

Az internet technológiai, tartalmi és közösségi fejlettsége mára megkérdőjelezhetetlenné és megkerülhetetlenné tette ezt a csatornát. Dinamikája töretlen, új és új lehetőségek, találmányok, módszerek látnak napvilágot nap mint nap. Beágyazottsága egyre meggyőzőbb, amit az aktuális politikai választási kommunikációs jelenségek is megerősítenek. Négy évvel ezelőtt a hegyméretű politikusi portrékat megjelenítő építési hálók adtak beszédtémát, ma pedig közösségi oldalak élnek lényegében önálló, autonóm életet, így téve mind teljesebbé a kommunikáció demokráciáját.

Hogyan tovább? Az idei évre meglehetősen szórtak a prognózisok: van, aki csökkenést, van, aki stagnálást vár. Növekedési jóslatot meglehetősen kevesen mernek megkockáztatni. Egy dolog azonban látszik: minden médiatípusnál intenzív gondolkodás folyik azon, hogy hogyan lehet vonzóbbá, versenyképessé tenni az adott terméket. Mert egy dolog azért nyugodtan kimondható: nem lehet leírni egyik média fajtát sem, ugyanúgy, ahogyan biztosra sem mehet senki. A verseny folytatódik, fokozódik a megbízó kegyeiért. És ha innen, vagyis a vállalkozó-hirdető oldaláról nézzük, a válságnak igenis vannak, lehetnek kedvező következményei.

Mezriczky László

Támogatás: legyen a siker részese! | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Támogatás: legyen a siker részese!

(2010)

A szponzorálás, jótékonyság nem csak a nagyvállalatok privilégiuma. Miért érdemes támogatni bizonyos célokat, és hogyan profitálhatunk ebből?

 

Ki ne hallotta volna rokonságban, ismerősi körben, hogy “ahol négy emberre főznek, ott mindig jut az ötödiknek is”. Ez a szívmelengető hozzáállás teljesen ugyan nem veszett ki, de úgy érezzük, önzőbbé váltunk, örülünk, ha magunk boldogulunk, ha fedezni tudjuk anyagilag saját dolgainkat. Pedig legtöbbször maga a szándék, a gesztus is elég lenne. Ráadásul a sikeres vállalkozásokhoz a társadalmi érzékenység is hozzátartozik.

Mit is jelent az adakozás? Több fogalom is közhasználatban van. Akad, aki szponzorálásnak, jótékonykodásnak, adományozásnak értelmezi, és szerencsére nagyon sokan vannak, akik nem értelmezgetik, hanem egyszerűen ösztönből csinálják. Ám talán nekik is segít, ha valamelyest rendszerbe foglaljuk a dolgot.

Két alaptípust különböztethetünk meg: az üzleti célból, ellenszolgáltatásért vállalt cselekvést és az önzetlen, valóban jóakaratból táplálkozót. Az előbbi jellemzően a szponzorálás, ahol a szponzor egy tevékenységet, csapatot, kórust vagy személyt – neve viseléséért cserébe – anyagilag (pénzzel vagy eszközzel, szolgáltatással) támogat. Ezáltal részese lesz a szponzorált sportklub, művészeti együttes sikereinek, a támogatott pedig cserébe segítséget kap tevékenységéhez. Ez egy kölcsönösen előnyös, célzott üzleti megállapodás.

A másik alaptípus az igazi jótékonysági kategória. A másik alaptípus az igazi jótékonysági kategória. A támogató, adományozó, mecénás meggyőződésből, hitből, tehát nem közvetlen üzleti célzattal áll a támogatott ügy mellé. Megengedheti magának, hogy segítsen, és meg is teszi. Ilyenek a névtelen, háttérbe húzódó jótevők, akiknek örömet okoz, ha munkájuk eredményének egy részét megoszthatják szűkebb vagy tágabb közösségükkel. Számtalan példát sorolhatnánk: a templomtorony felújításában, az iskolai kosárcsapat utaztatásában, az orvosi rendelő kifestésében vagy éppen fiatal művészek fejlődésének segítésében vállalnak szerepet cégek, vállalkozók. Mindez közvetlen üzleti előnyt nem jelent számukra, közvetettet viszont mindenképpen. Sosem maradhat és nem is marad teljes titokban a támogatás ténye és a támogató személye, ez pedig egyértelmű szimpátiát ébreszt a környezetében, adott esetben lehetséges vásárlóiban, ügyfeleiben. Ők pedig sokkal szívesebben részesítik előnyben a figyelmes és önzetlen üzletembert, mint a “csak” klasszikus marketing kommunikációs eszközökkel élő versenytársát. A támogatás ráadásul egészen más befogadói közegben éri el a célcsoportot: a reklámnak ellent álló, szkeptikus, kommunikációval túlterhelt átlagfogyasztó lelkének is jól esik, ha ilyen példát lát. Így pedig sokkal mélyebben vésődik bele az érintettek személye, neve, üzenete.

Vajon nem csak a nagy cégek felségterülete a támogatás? Nagyobb tortából nyilván könnyebb kihasítani bármekkora szeletet, sőt, ezen cégek kommuniká­ciós szervezete, tudatosan fejlesztett stratégiája ügyesen hasznosítja az így nyerhető előnyöket. Ám aki dolgozott már nagyvállalatnál, azt is tudja, hogy méreténél fogva a nagyok bonyolultsága is jelentősen nagyobb. Több szinten kell egyeztetni, és a döntéshozók sokszor nagyon messze ülnek a valós támogatási céloktól, így sokszor kap „gellert” az amúgy nemes ügy. Kis cégeknél sokkal egyszerűbb meghozni a döntést, legtöbbször a tulajdonos vagy a szűk vezetés “csuklóból” reagálhat, ezért hatékonyabban tud rámozdulni egyes lehetőségekre. Saját cégünk mérete tehát semmiképpen se tartson vissza!

A nagyok amúgy sok jó példával szolgálhatnak, amit kicsiben is hasznos lehet követni. Egyik ilyen a tudatosság, a konzekvens előretervezés. Ha az egyik évben elindulunk egy vonalon (ilyen lehet a sport), a következőben ne ugorjunk át indok nélkül, mondjuk, a kultúrára. Amúgy is célszerű alátámasztani választásunkat üzenetekkel, hitvallással. Tehát vigyünk végig egy ügyet, akár éveken át, hogy legyen elég idő hozzánk kötni a kezdeményezést. Aztán válthatunk, ha már nincs benne tartalék.

Van még egy igen figyelemreméltó előnye a társadalmilag érzékeny üzleti mentalitásnak: a cég munkatársaiban nagyfokú tiszteletet és semmi mással nem pótolható lojalitást, motivációt jelent, ha a tulajdonostól ezt látják. Sőt, számos olyan lehetőség van (ingyenes munkavégzés), amelyben társai is tudnak lenni a főnöknek, ezáltal is erősítve a csapatszellemet.

Fontos kérdés, hogy kell-e külső szakember, ügynökség, aki segít nekünk megtalálni a megfelelő irányt, és aktiválni a benne lévő lehetőséget. A válasz: ha tehetjük, éljünk külső segítséggel, legalább induláskor. Ez is egy szakma, speciális fogásokkal, technológiákkal. Aztán ha már rákaptunk, beindítottuk, akár a saját kezünkbe is vehetjük a folyamatokat.

 

Mezriczky László

Erősödünk? | IT Business - Publikációk |

Erősödünk?

(2010)

A 2009-ben kiteljesedett gazdasági depresszió megerősítette az informatikai vezetők pozícióit, befolyásukat a cégek működésében – olvasom egy felmérésben. Jó hír, hiszen hosszú-hosszú évek óta a szakma egyik legfontosabb üzenete az infokommunikáció hatékonyságjavítási képessége.

Bonyolult érdekrendszereken, személyes presztizsszempontokon átbírkózva igyekeznek az informatikai cégek megértetni a felhasználókkal, hogy ne költségként, hanem beruházásként, leginkább befektetésként kalkuláljanak az ICT költségekkel.

A mostani helyzet a jelek szerint segíthet is ebben a sziszifuszi munkában, hiszen míg eddig még azt is meg kellett fontolni, hogy hivatkozhatunk-e egy-egy tárgyalásnál a kiváló TCO értékekre (ezzel errodálva az ügyfél IT vezető kínkeservesen feltornázott IT büdzséjét), most már talán nem kérdés, hogy a hatékony informatika kiépítése megkerülhetetlen feladata minden, versenyképességet komolyan vevő cégnek.

Ez a hozzáállás változás pedig a marketing pozícióit is javíthatja, hiszen ismét vannak fontos üzenetek, amelyekről vevő és eladó felelős párbeszédet kell hogy folytasson. És éppen erre való a marketing kommunikáció. Informatikusok, erősödjetek tehát, hogy együtt erősödhessünk tovább!

Mezriczky László

Kis karácsony? Nagy karácsony? | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Kis karácsony? Nagy karácsony?

(2009)

Lesz-e az idén üzleti értelemben vett karácsony, vagy a válsággal egy időre véget ért a nagy céges bulik és bőkezű repiajándékok korszaka? Most megtudhatjuk, hogyan használjuk az ünnepi szezont marketingcélokra.

 

Volt egyszer egy gondtalan ország. Akit jó sorsa a „fontos ember” székébe emelt jó pár évvel ezelőtt, emlékezhet még rá, hogy a karácsony bizony a dőzsölés időszakát jelentette. Karácsonyi ügyfélpartik, a kilincset egymásnak adó futárok megrakott szatyrokkal, desszertek, borok, idétlen – és kevésbé idétlen – naptárak cseréltek gazdát. Mindez nem kis mértékben járult hozzá az adott év utolsó napjaiban az ország GDP-jének emeléséhez és az ajándéktárgyakkal foglalkozó cégek (extra)profitjához. Aztán fordult a világ, de még mekkorát! Az Enron-sztori óta új kifejezések rémisztgetik a cégvezetőket: korrupcióellenes előírások, repiadó, üzleti etika… Mindez az elmúlt időszakban megfejelve az unalomig emlegetett válsággal, visszaeséssel és megszorításokkal. Akkor tehát felejtsük el az üzleti karácsonyt?

 

NE TEGYÜK! Először is ismételjük át, mi végre is alakult ki az év végi céges ajándékozás szokása. Az üzletfelek mindig is igyekeztek jó benyomást tenni egymásra, kiemelni önnön jelentőségüket, demonstrálni odafigyelésüket. Ezt év vége közeledtével leginkább személyre szabott ajándékokkal oldották meg. Ki is alakult egy amolyan össznépi licit: ki tud nagyzolóbbat, meghökkentőbbet adni a másiknak. Persze, hogy mindez zsákutcába vezetett, hiszen sem pénzzel, sem ötlettel nem lehetett már ezt győzni egy idő után.

HOGYAN ÁLLJUNK HÁT NEKI e kötelező, ám máig fontos feladatnak? Először is gondoljuk át, kik fontosak nekünk! Nyilván legelőször is ügyfeleink, vásárolóink, aztán partnereink, beszállítóink jelentik azt az üzleti kört, akiktől eredményességünk függ. Aki sok-sok vevőt szolgál ki – például egy pékség, vegyeskereskedés vagy ruhaüzlet – persze hogy nem adhat ajándékot minden ügyfelének, hiszen több ezer főről is szó lehet. Irányukba apró figyelmességekkel, gesztusokkal fejezhetjük ki nagyrabecsülésünket. Ilyen lehet a hangulatos karácsonyi üzleti dekoráció, egy csomagolásba rejtett idézet, üzenet vagy speciális engedmény.

AKINEK KEVÉS, de értékben, horderejében jelentős tényezőnek tekinthető ügyfele van, személyre szabott megoldásban is gondolkozhat. Kiváló kapcsolaterősítő egy személyes figyelmet demonstráló vacsorameghívás, ahol nem az üzlet, hanem a partner személye van a központban. Ilyenkor derül ki igazán, mennyire fontos, hogy jól ismerjük a partnert, és olyan élményt szerezzünk neki, amelyet értékelni tud.

HA AJÁNDÉKOT SZERETNÉNK ADNI, mindenekelőtt ne feledjük a fő szabályt: nem az érték, hanem az ötlet számít! Legyünk kreatívak, merjünk egyedi ötlettel előállni! Ha folyton bort, határidőnaplót, kulcstartót vagy céges tollat adunk, nagy valószínűséggel az ügyfél valamelyik családtagjánál landol a becses tárgy. Ha pedig ráíratjuk a nevét is a boros címkére, még boszszús is lesz, hiszen elajándékozni sem tudja azt! Ezek helyett meglephetjük például kulturális eseményre szóló belépőjeggyel, dedikált albummal. Vagy üzleti kapcsolatunkra jellemző hangulatokat, szituációkat megörökítő fotóválogatást ajándékozunk, amelyet irodájában helyezhet el a falra, ezzel is erősítve a céges kapcsolatokat.

AZ UTÓBBI IDŐBEN egyre divatosabb, hogy az ügyfél egyszerű üdvözlőkártyát kap, amelyben arról tájékoztatják, hogy a rá szánt összeget valamilyen jótékony célra fordította az ajándékozó. Nemes gondolat, ügyetlen kivitelezésben! A nem egyeztetett jótékonykodás a megajándékozott kontójára visszatetsző is lehet. Helyette szervezzünk közös társadalmi munkát üzletfelünkkel. Előzetesen persze tájékozódnunk kell ez irányú nyitottságáról.

LEGÁLTALÁNOSABB SZOKÁS talán egy üdvözlőlap küldése, amelyet semmiképpen se spóroljunk meg! Sőt az esetek nagy részében ez elegendő is lehet. Ma már egyre kedveltebb az elektronikus üzenet, akár animálva, sőt, ha van hozzá kapacitásunk, jópofa kis klipet is összerakhatunk, amolyan kedvesen suta, amatőr, ezáltal őszinte módját választva a jókívánságoknak. Biztosan lesz a csapatban ebben jártas kolléga, vagy a programokat kezelni tudó kamasz gyerek a családban.

PERSZE, MIT SEM ÉR az értékes ajándék, ha az év során nem feltétlenül viselkedtünk korrekten, elkéstünk a fizetéssel, vagy lezserül kezeltük a minőséget. Fontos tanács tehát: ne kampányszerűen mutassunk korrekt képet magunkról, hanem legyen ez általános jellemzőnk.

NE CSAK ÜGYFELEINKRŐL, partnereinkről emlékezzünk meg karácsony táján, hanem hűséges munkatársaikról, kollégáinkról is. Egy bensőséges, őszinte beszélgetésekre alkalmat adó vacsora lelkesedéssel, pozitív energiákkal tölti fel a csapatot. Talán még a prémiumnál is motiválóbb, ha érzik a megbecsülést, az odafigyelést, ha fontosnak érzik magukat.
Mezriczky László

Marketing nélkül nem megy! | IT Business - Publikációk |

Marketing nélkül nem megy!

(2009)

Noha a címbéli állítás szent meggyőződésem, ez alkalommal egy kiváló könyv címeként – T. Bálint Kiadó, szerk.: Bíró Péter – bukkantam rá a minap.

A hazai kommunikációs szakma színe-java, gyakorlati szakemberek, egyetemi oktatók, szakmai szövetségek vezetői álltak össze és alkották meg a kis- és közepes vállalkozásoknak szánt gyakorlati kézikönyvet.

Az ajánlóban olvasható frappáns idézet sok mindent elárul a szerzők hozzáállásáról: “A marketing nem minden, de minden marketing”. Magam is jó pár éve munkálkodom azon, hogy a marketing ne úri huncutságként kezelt “muszáj” tevékenység legyen, hanem vállalati, vezetői gondolkodásmód, amelynek a végső célja a sikeres piaci mozgás, az ismertség, az elismertség, a bevétel, és persze a profit.

Így, 2009 karácsonyához közeledve, válságtól, depressziótól megtépázva kevés aktuálisabb üzenetet tudnék én is megfogalmazni a vállalkozói közösségeknek, mint hogy mélyítsék tudásukat, tanuljanak saját és mások hibáiból, gondolják át újra folyamataikat és struktúrájukat és igyekezzenek még hatékonyabban nekifeszülni a következő éveknek.

Pótolni való ugyanis rengeteg van, minden szinten. Ráébredni arra, hogy a sikertelenség oka sosem a külső körülményekben keresendő, hanem elsősorban házon belül. Ha a veresenytárs sikeresebb, ha terméke ismertebb, ha a marketingre elköltött pénz nem térül meg, ha a munkatársak nem hittel állnak a feladathoz, ha a vevők panaszkodnak, akkor ezek intő jelek, hogy dolgunk van marketing téren.

Ehhez pedig kiváló kiindulási alap, esetleg praktikus ajándékötlet a Marketing nélkül nem megy című könyv.

Mezriczky László

Örülj, hogy luk van a … | IT Business - Publikációk |

Örülj, hogy luk van a …

(2009)

Mondjuk, hogy családi mondás a fenti, és hogy a pontozott rész szabadon behelyettesíthető. Arról jutott eszembe, hogy a minap olvastam egy cikket az Indexen az amerikai munkavállalók fusztrációjáról.

Jelentős részük nem érzi jól magát, nem motivált, nem érti, mi végre is van ő és szervezeti egysége a világon. És ez persze jelentős mértékben kihat saját és egyben cége teljesítményére, megítélésére márkaértékére. Azt gondolhatnánk, hogy válság alázatosabbá tesz, hogy örülünk, hogy egyáltalán van állásunk, hogy hazavisszük a fizetést, amiből a család megélhet, hogy luk van a …..

A munkatársi hozzáállást persze befolyásolhatná a válság (persze, hogy nem teszi), a probléma lényege azonban az ilyen esetekben mélyen van.

Izgalmas, érdekes, színvonalas szekcióban foglalkozott a Magyar Marketing Szövetség konferenciája az Employee Brandinggel, amely a fenti jelenséget járta körbe. Mitől lesz csapattag egy kolléga? Hogyan kerülhetjük el, hogy a kábeltévé szolgáltató biztosnági őre kiröhögje az ügyfelet és leidiótázza (lásd: Tékozló Homár!)?

Hogy a számítógép szervíz munkafelvevője lesajnálja a kuncsafot, amiért notebookjának klaviatúrájáról leesett az “É” betű (szaknyelven:billentyű)? És folytathatnánk a példák sorát! A márka az elsődleges értékhordozó egy terméknél, egy szolgáltatásnál, egy vállalatnál. Évi sok százmillió forint elköltésével joggal várja a menedzsment, hogy épüljön-szépüljön a brand, így segítve profithoz a céget.

Ma már tudjuk, hogy egy márkanév sikerre vitelében nyolvan százaléknyi szerepe van a vevővel közvetlen kapcsolatban álló munkatársaknak, kereskedőknek, szervizeseknek, ügyfélszolgálatosoknak, recepciósoknak. Ám felmérések alapján azt is tudjuk, hogy a cégek dolgozói márkaépításre a marketing költségvetés egy százalékát költik… Elgondolkodtató arány. Egyben kiváló kitörési lehetőség, hiszen mi másról szólna a marketing, mint a megkülönböztetésről. Vagyis ha semmi mást nem teszek, mint hogy komolyan veszem dolgozói márkaépítést, a lényegi nyolvcan százalékra tudok koncentrálni, minimális többletköltséggel.

Ha a címben idézett pontokat a köldök szóval helyettesítjük, vagyis magunkba nézünk és rendet teszünk az Employee Barnding terén, felkészítethetjük cégünket a fellendülés utáni konjunktúrára. És a frusztrált, máshol feleslegesnek tűnő, amúgy kiváló munkaerő örömmel jön át hozzánk, mert itt fontosnak, lényegesnek érezheti magát.

Ne felestük: a legjobb cégek belülről építkeznek!

Mezriczky László

Érzésre hetes | IT Business - Publikációk |

Érzésre hetes

(2009)

 

Nem hagyja nyugodni a kedélyeket a BMW. A végletes indulatokat kiváltó formatervező, Chris Bangle korszaka után az 5-ös GT-vel folytatódik a sziporkázás és a kategóriahatárok feszegetése.

Aki igazi crossover autóval akar találkozni, az üljön be a BMW 530d Gran Turismóba. A gép a hetes sorozat méretéhez közelít, ötajtós, kupés sziluettel és emelt vezetői pozícióval. Első látásra zavarba ejtő ez a megoldás. Kinek is szól a kocsi? Talán a hetest politikailag nem teljesen korrektnek tartó, tehetős üzletembereknek? Családos menedzsereknek? Vagy a divathullámokat elsők között meglovagolni kész bevállalósoknak, akik az X6-os extrém fizimiskáját azért túlzásnak tartották? Hamarosan kiderül, egy dolog azonban biztos: a BMW nagyon ritkán nyúl mellé – állítja bizton Mezriczky László autórajongó, az Ispiro Consulting partnere.

Környezettudatosság

Ma már egy nagyautónak is illik környezettudatosságot sugároznia, és ezt a szándékot kiválóan képviseli a BMW efficient dynamics filozófiája, amely a ma rendelkezésre álló összes hatékonyságjavító megoldást elegyíti. A nagy teljesítményű dízel- és benzinmotorok ezáltal meglepően takarékosnak bizonyulnak.

A nagy durranás azonban most is az elektronika terén keresendő. Néhány éve a kazettás magnók kihalásával kedvenc kazettáinkat kellett átmenteni cd-re, mára pedig eljutunk oda, hogy a cd-lejátszó is csak biztos, ami biztos alapon marad benne egy korszerű gépkocsiban. A BMW 5 GT még tovább amortizálja a megszokott eszközöket, igazi internetes miliővé alakítva az amúgy is kifejezetten otthonos, igényes belteret. Így kaphat aztán teljesen új értelmet a mobilkommunikáció, hiszen az autó a világháló révén tájékozódik, kap és oszt meg információkat a vezetővel és utasaival, szórakoztat, és tájékozódik. Cd helyett pedig akár internetes rádiót is hallgathatunk.

Áthat az elektronika

Az elektronika amúgy is áthatja az autó teljes működését. A head-up display ma már nem újdonság, de az autóban ülve a teljes körű kiszolgálást érzékelve olyan érzése támad az embernek, mintha egy szuperbiztos holdbázist irányítana, amely minden létező veszélytől megóv bennünket, a hőkamerás rendszernek köszönhetően akár teljes, „űrbéli” sötétségben is. A hajtási rendszer intelligenciája a pillanat tört része alatt korrigál, és tartja a kívánt íven a gépkocsit, így joggal jöhetünk zavarba, hogy az 5 méteres nagy vas milyen magától értetődő természetességgel fordul be a kanyarokba.

Nem a megszokott módon

Az autóba bejutni sem a megszokott módon lehet. A slusszkulcsot nem kell bedugni sehová, elég, ha a zsebükben van, az autó érzékeli a jeleit, és szabaddá teszi az utat. Minden lényeges adat, személyes beállítás tárolható rajta, így a családtagok autócseréjekor az ülés pozíciója, a tükör és minden egyéb kényelmi igény a kulcs tulajdonosához igazodik. Ez az a BMW, ahol hátul legalább olyan jó dolga van az utazónak, mint a vezetőülésben: a hátsó ülés hosszában, sínen tologatható, háttámlája dönthető, sok száz kilométeres utazás után is fitten hagyhatjuk el az utaskabint.

A BMW 5 GT tehát lényegében a nevében ötös. Mérete, komfortja a hetes szintjére emeli, ám a csúcs-BMW konzervatív vevőkörét nem akarta elbizonytalanítani a gyártó, így kapott egy kategóriával kisebb jelzést az autó – bár a húszmillióhoz közelítő vételár leleplezi a különc újdonságot.

Mezriczky László

A világhálóra költözik az üzlet | Haszon Magazin - Marketing ABC |

A világhálóra költözik az üzlet

(2009)

Új lehetőségeket kínál a forradalmi fejlődésnek indult közösségi média, az internetes üzletelés következő állomása. Hogyan szállhatunk be?

 

 

Az üzlet lényege az elérés. Meg persze sok minden más is, de ha belegondolunk, a legfontosabb feladat mindig az, hogy hogyan tudjuk hatékonyan, gyorsan, hitelesen, informatív módon, aktivizálva vagy éppen bárhogyan is, de elérni az ügyfelet, partnert. A modern technológia, a közlekedés forradalma kiszélesítette a befogható, elérhető teret, immár országok, kontinensek között áramolhatott tőke, munka, pénz, információ. A kibővült tér miatt természetesen már nem volt megoldható a személyes ügykezelés, közvetítők, viszonteladók kerültek a rendszerbe, akik helyismerettel rendelkeztek, így lett többszintű az értékesítési csatorna. Többszintű, egyben elidegenítő. Már nem tudható, ki is a gyártó valójában, milyen ember, milyen cég. Hinnünk kell abban, hogy elvárásaink és az ő ígérete találkoznak. A huszadik század vége egyértelműen az információ forradalmáé, amelyet a virtuális tér tesz izgalmassá és egyben nyit meg új, eddig nem tapasztalt élményeket. Új közösségi formák jöttek létre, a virtuális közösségek, melyeket szimpla internetes felületek kötnek össze és tartanak egyben.

AZ ÚJ FELÜLETEK új szokásokat és problémákat hoznak: az egyik az önkéntes részvétel, és az így kialakult közösségekre rátaláló, azokban igencsak hasznos üzleti lehetőséget látó vállalkozások kapcsolatának dilemmája. Az Alfa-rajongók közössége nyilván azért alakult ki, hogy a közös imádat tárgya, az Alfa Romeo márkával kapcsolatban megvitathassák mindazt, ami nekik fontos. Ebben természetesen a kölcsönösség, a tapasztalatcsere, egymás segítése dominálnak. Hamar elérkezhet azonban az a pillanat, amikor a közösség ráeszmél egyrészt tipikus igényeire (jó lenne megbízható szerelőt a klubban tudni, diagnosztikai szakit, vagy éppen restaurátort az öreg autóknak), másrészt önnön erejére is (értékké válik, hogy egyben tudhatja egy márka eltökélt rajongóit, ezáltal egyben megszólíthatóvá téve őket). Egyre-másra találkozhatunk már az adott közösség által preferált, vagyis befogadott partnerekkel, akiknek persze e pozíciót ki kellett érdemelniük szolgáltatásaik vagy kemény anyagi ellenszolgáltatás elismeréseként.

A TEMATIKUS KÖZÖSSÉGI OLDALAK mellett ma már szinte trendi egy-egy közösségi portálon saját profillal rendelkezni, sőt, sokan skalpvadászatnak tartják, hogy hány helyen regisztráltak már, és ott hány ismerőst zsebeltek be. Mókának nyilván ez sem rossz, ám a “józan többség” már üzletileg is érdekes lehet. Hozzájuk férni komoly oldalakon persze szigorú szabályok, vagyis kommunikációs felületek vásárlásával lehet – elvileg. Gyakorlatilag vannak próbálkozások “maszekként” beférkőzni üzleti ajánlattal. Az iwiw-en számtalan ismerősi megkeresést kaptam számítógép-dekorációtól, vendéglátó intézménytől, valamint belefutottam “ál-barátba”, akiről kiderül, hogy Multi Level Marketing hálózatának vagyok legújabb kiszemelt prédája. Ilyenkor az ember ideges lesz, netán fel is háborodik, és bosszankodik értékes vásárlóereje ilyetén becserkészése ellen. Nem érdemes, hiszen egyrészt könnyen nemet mondhatunk a megkeresésre, másrészt magunk is tanulhatunk az aktuális esetből. Ha ugyanis vállalkozóként szemléljük a helyzetet, sok érdekes lehetőségre bukkanhatunk.

A RÉSZVÉTEL a virtuális közösségi életben csak látszólag személytelen. Nagyon is beszédes, milyen weboldalt rittyentünk cégünknek, az milyen minőségű, frissességű. Ugyanígy sokat elárul egy cégről, hogy tulajdonosai, vezetői mennyire láthatók, élnek nyilvánosan vagy burkolóznak homályba. Bizalmatlansággal átszőtt világunkban egy ellenőrizhető tulajdonosi információ, egy szimpatikus profil, egy érdekes és számunkra szimpatikus blog vagy webes napló (twitter) akár döntő érv is lehet. Ma sem kötelező személyesen részt venni az üzletmenetben, de aki vállalja szakértelmét, részese a közösségi életnek, hitelesebb, szimpatikusabb lehet akkor, amikor termék és termék között alig van különbség, amikor az arctalanság oly jellemző mindenre körülöttünk.

OLYAN PRAKTIKUS CÉLOKRA IS kiválóan alkalmas egy-egy ilyen közösségi oldal, mint egy termékbevezetést megelőző gyors tesztre vagy egyszerűbb kutatásra. Sőt, a felvetett téma akár meg is vitatható, az érdeklődők hasznos szempontokkal gazdagíthatják a piacra vitel körülményeit.

KERESKEDHETÜNK SAJÁT SZAKMAI KOMPETENCIÁNKKAL is, nem csak termékünkkel, szolgáltatásainkkal. Létezik olyan portál, a LinkedIn, amely nem szól másról, mint szakmai múltunk, iskoláink, főbb sikereink, projektjeink rendszerbe szedéséről, és így a közösség elé tárásáról. Kifejezetten értékes lehet egy ilyen adatbázis a munkatársat, partnert, üzletfelet keresőknek. Volt kollégák csoportosulhatnak munkahely szerint, így könnyebben szervezhetnek céges összejöveteleket.
Mezriczky László

Keresztmarketing: együtt könnyebb | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Keresztmarketing: együtt könnyebb

(2009)

Cross marketing – így nevezik üzleti partnerek együttműködését a marketing területen, amelynek a kölcsönösség, egymás kiegészítése, segítése, az együttes fellépés ereje a lényege. Alkalmazása kézenfekvő, a gyakorlatban mégsem egyszerű eljutni olyan megállapodásig, amely aztán a felek megelégedésére szolgálhat.

 

 

Egy amerikai szakember egyszer azt mondta nekem egy beszélgetés során: Ti, magyarok ugyanolyan individualisták vagytok, mint mi, de velünk ellentétben képtelenek vagytok az együttműködésre, így az egyénben rejlő lehetőségek sokkal nehezebben hozhatók elő. Nos, nyilván nem hall szívesen az ember kritikát saját népéről, de ha a magyar utca égbeszökő kerítéseit hasonlítjuk össze a filmekben oly sokszor látott amerikai kertvárosi képpel, ahol a kerítések nem hogy alacsonyak, hanem nem is léteznek, akkor talán fogalmat alkothatunk a világ sokszínűségéről… Pedig sokszor apróságokon múlik minden.

ÖSSZEFOGÁS. EGYÜTTMŰKÖDÉS. KÖLCSÖNÖSSÉG. Meggyőződésem, hogy ezek az értékek benne vannak minden normálisan gondolkodó emberben. Hányszor láttuk, tapasztaltuk már, hogy bajban, szűkösségben azonnal összeáll a segítség, összefog kicsi a naggyal, erős a gyengével. Mert a helyzet úgy kívánja. Adja magát a kérdés: az üzleti életben hogyan is nézhet ki mindez? Ha jól megy a szekér, az ember hajlamos nem foglalkozni a tartalékokkal, elfogadja, hogy az adott teljesítmény bőségesen elegendő. Szokták is mondani, hogy a siker veszélyes állapot, elkényelmesít, eltompít. Okos cégek ilyenkor is azt vizsgálják, lehet-e még jobban csinálni a dolgukat, hogy így is előnyre tegyenek szert a versenytársakkal szemben. Nehezebb időszakokban aztán nyilván az ember rákényszerül az együttműködésre. Illetve ezt gondolná az ember, aztán járva-kelve hall ilyet is, olyat is. Üdítő szövetségeket és egymással végképp összevesző volt partnereket. Kisebb a torta, az étvágy meg a régi, és nehéz elfogadni, hogy a biztos kevesebb sokszor hasznosabb, mint a bizonytalan több.

EGYÜTTMŰKÖDNI NEM TUD MINDENKI, hiszen versenytársak ilyetén kooperációja akár piacellenes is lehet (kartellezés), vagyis nem ez a leglogikusabb irány. Egymás tevékenységét kiegészítő vállalatok viszont biztosan találnak olyan területeket, amelyeket érdemes megfontolni. Mik is lehetnek ezek?

ITT VAN MINDJÁRT az értékesítési lánc maga. A gyártástól a végfelhasználóig terjedő úton sokszor akadnak olyan pontok, amelyekkel lehet mit kezdeni. Talán a leglényegesebb a piac, vagyis a vevő ismerete. A vevőt sosem lehet elég jól kiismerni, mert változik a környezet, változhatnak a szokásai, és ezt nekünk folyamatosan figyelembe kell vennünk. Egy közös piacelemzés, egy kutatás hosszú távra segítheti az együttműködő felek munkáját.

AZ ÉRTÉKESÍTÉS MÓDJA, útja, formája is kínál lehetőségeket. Közösen fejlesztett, felszerelt üzlethelységben kínálhatunk egymás mellett jól megférő termékeket. Sajtüzletben minőségi borok kínálása, lakberendezési üzletben belsőépítészeti szaktanácsadás, vagy mondjuk építőipari szakmunkák együttes képviselete amolyan ezermesteri szolgáltatásként egészen biztosan vonzóbbak lesznek az ügyfélnek, mint ha külön-külön igyekeznénk a kedvükben járni.

NEM IS BESZÉLVE a közös kommunikáció lehetőségéről. Minél több, összeillő terméket vagy szolgáltatást mutatunk be egy helyen, annál nyilvánvalóbban járhatunk a kedves vevő kedvére. Üzleti ajánlataink tartalmazhatják partnerünk anyagait, üzlethelységünk is elbírja a plakátot, információs kiadványokat. És mindez természetesen a viszonosság elve alapján számunkra is nyitott lehetőség. És ne feledkezzünk meg az egyre népszerűbb, sőt, egyre nélkülözhetetlenebb internetről sem. Ott aztán tényleg “nem kér enni” egy link a megfelelő tartalommal. Fontos persze az indokoltság és az ésszerűség, hiszen a cél nem a vevő megzavarása, hanem a jobb kiszolgálás.

BESZÉLGESSÜNK, EGYEZKEDJÜNK tehát, mert együtt könnyebben fog menni!

“A közös piacelemzés hosszú távra segítheti az együttműködők munkáját”

Mezriczky László

Az objektív “én” | IT Business - Publikációk |

Az objektív “én”

(2009)

Biztosan mindenki szembesült már a kijózanító pillanattal, amikor videón látta viszont saját magát. Az embernek van egy vélekedése önmagáról, ami picit nyilván idealizált kép, de hát az ember már csak ilyen, hiú teremtés.

Ha tükörbe nézünk, önkéntesen is olyan pózba vágjuk magunkat, amelyet legelőnyösebbnek gondolunk: behúzzuk a hasunkat, elsimítjuk a homlokráncot, vagy tágabbra nyitjuk hunyorgó szemünket. Aztán jön a videó, és látjuk, hogy szánkat bénán féloldalasan tartjuk, amikor beszélünk, és tokánk is nagyobb a gondoltnál.

Ez van, ez a valós kép, az objektív én.

Valahogy hasonló a helyzet a cégekkel kapcsolatban is. Énképük, (önképük) hasonlóan egyedi, szubjektív. Mondhatnánk, optimista, én inkább mégis úgy úgy értelmezném, veszélyesen irracionális. Egy cégnek ugyanúgy tisztában kell lennie azzal, milyennek látszik a piacon. Ez pedig szorosan összefügg azzal, milyen képet mutat magáról, hogyan kommunikál.

A stílusa, a vizuális és nyelvi megjelenése ugyanúgy árulkodó, mint a vezetői megnyilvánulásai, vagy az etikai hozzáállása. Jártamban-keltemben nem egy olyan vállalkozást láttam, akik meg voltak győződve önnön kiválóságukról, és sikertelenségük okaként minden létező körülményt megtaláltak: a primitív vevőktől kezdve az Euró árfolyámán át az aszályig. Magukban azonban nem látták, nem is keresték a kihívást.

Érdemes időnként amolyan speciális videófelvételként saját magunkat visszanézni a céges játéktéren is. Ehhez pedig a legőszintébb, ezért legkegyetlenebb tükör maga az ügyfél. Kérdezzük őket bátran és rendszeresen, kérjünk visszajelzést és fogadjuk meg az abban megfogalmazottakat.

Alakítsuk céges énképünket ennek megfelelően! Így kevesebb kellemetlen meglepetés érhet bennünket!

Mezriczky László

Nehéz a nehéz ember sorsa | IT Business - Publikációk |

Nehéz a nehéz ember sorsa

(2009)

“Nehéz ember vagyok és kész…” – mondta egy ismerősöm, aki az elmúlt évek során megbarátkozott nehéz emberi mivoltával, sőt, egyfajta univerzális indokként használta eme titulusát minden, konfliktusos helyzetben.

“Nehéz ember vagyok, de legalább őszinte.” Érdekes gondolattársítás. A nem nehéz ember ezek szerint lehet őszintétlen. Rosszabb esetben hazug. Ismerősöm mindig is megmondta a frankót, nem sokat bíbelődött figyelmességgel, toleranciával.

Ült jól bemelegített, atom biztosnak vélt vezetői székében, nem dugta ki az orrát irodájából, a számára szükséges partnereket rendre berendelte magához. A szakma ügyeivel, tágabb közösségével nem sokat foglalkozott, hiszen az ő felelős beosztásában erre sem ideje, sem igénye nem volt. Ő az, aki nem hív vissza, nem indokol, nem kér és nem köszön meg.

Teheti, hiszen ő egyenes, őszinte ember. A gyengébbek kedvéért: nehéz ember.

Aztán jön a hír: emberünk alól kimozdult az a biztos vezetői szék. Nincs iroda, nincs vezetői névjegykártya, sőt, nincs állás sem. Sokakkal előfordul ez manapság, sajna része lett a napi hírfolyamnak a leépítés; átszervezésnek hívják. Komoly dráma ez egyénnek, családnak, barátoknak. Ilyenkor persze beindul a spontán közvetítői hálózat. Ki kit ismer, tudnak-e egymásnak segíteni barátok, volt kollégák.

És többnyire valami megoldás azért akad, hiszen ma te, holnap én. És jön a váratlan telefon nehéz emberünktől. “Te, figyelj, nem tudsz valamit? Mert hogy azok a mocskok kitettek…”. Végigpörgeti az ember ilyenkor a memória modulokat, hátha eszébe jut, hogy valaki éppen keresett valakit. Aztán beszélgetésbe fordul a telefonhívás. Kiderül, emberünk értetlenül áll az emberek közönye előtt.

Meg is van bántva, hiszen ő oly sokszor tett annyi jót az emberiséggel… És azért mert időnként, na jó, gyakran volt bevállaltan nehéz ember, azért még nem kéne így…

Valóban nem kéne így, mert másként is lehet. Szerintem legalábbis.

Mezriczky László

Vergődés? Szárnyalás? | IT Business - Publikációk |

Vergődés? Szárnyalás?

(2009)

Épp egy hete zajlott Egerben a hagyományos Reklámkonferencia. Hagyományos, mert nyolcadszor voltunk Egerben, hagyományosan marketing kommunikációval foglalkoztunk két napot és hagyományosan enyhe kesergés lengte át a konferenciatermeket.

Nem csoda, hiszen kis hazánkban az a meglepő, ha valahol nem negatív hullámok nyaldossák az ember bokáját, nekem mégis egy izgalmas gondolatmenet miatt lesz emlékezetes az összejövetel. Ez a szakma paradigmaváltását, annak szükségszerűségét boncolgatja. Hiszen mi történik ma?

A „behorpadt” piaci óvatosságra készteti a megbízókat, a hirdetőket. Csökkennek a büdzsék, nő a nyomás a kommunikációs lánc minden egyes szereplőjén, hiszen az nem jó mondás a főnökök felé, hogy kis pénzből csak kis foci produkálható. A kisebb büdzsék miatt a legtöbben megpróbálják ugyanazt a megszokott megoldást elővezetni, ami természetes módon nem valósítható meg megfelelően.

Gyengül a minőség, gyengül a hatékonyság, vagyis az így elkészült kampányok eredményessége borítékolhatóan alul fogja múlni az elvárásokat. Ez további megszorításokat, még kisebb büdzséket fog eredményezni, és így tovább. Mi jelenthet ebből kitörést? Mindenekelőtt a szakma egészének összefogása, megbízó és ügynökség közös kreativitása, új utak, eszközök, módszerek bevezetése, de legfőképp az ügyfél minél jobb és teljesebb megismerése.

Az alibi kampányok ideje végérvényesen lejárt, a hozzá nem értő marketingesek és az ötlettelen szolgáltatók agóniáját fel kell, hogy váltsa a friss szél, a megújulás. Friss fuvallat, mely talán kisöpri mindazt, ami nem odavaló. És elhozza azokat az új ötleteket, amelyből aztán mindannyian tanulhatunk.

Mezriczky László

Mennyit ér a márkanév? | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Mennyit ér a márkanév?

(2009)

Márkák uralta világban élünk. Egy nyugati világbeli polgárt naponta átlagosan háromezer márkaimpulzus ér, ami döbbenetes, egyben hihetetlen szám. Pedig felkeléstől lefekvésig, a fogkrémes tubustól autónk slusszkulcsáig, a tv-reklámok masszív üzeneteiig csak úgy ömlik ránk a branding szirup. E havi sikersztorink inspirálta a márkaként használt történelmi családnév jelentőségének körüljárását.

 

 

Aki alapított már vállalkozást vagy hozott létre terméket, tudja jól, milyen pokoli nehéz dolog a névválasztás. Nem mindegy, milyen névre, dallamra, hangzásra, vagy éppen vizuális elemre bízzuk magunkat az elkövetkező öt, tíz, száz évben, hiszen ha már egyszer letettük a voksot, és pénzt, időt nem kímélve valamennyire bevezettük a piacon, nem tanácsos változtatni rajta. Emlékszem, a hazai magánvállalkozások hajnalán, amikor kisszövetkezetek és gmk-k dugták ki fejüket lépten-nyomon a roskadó szocialista gazdasági rendszer résein, olyan torzszüleményeket lehetett olvasni a hirdetéseken, cégtáblákon, mint például GÁZKERBER Gmk, vagy ÉPSZOLGKER Kisszövetkezet. Gyanítom, korabeli idióta szabályozás kergette eme marketing zsákutcába a hajdani vállalkozókat, nem is maradt fent közülük túl sok, talán csak a móka, no meg a nosztalgia kedvéért tartottak meg néhányat.

Mennyivel könnyebb a dolga annak, akit jó szerencséje történelmi család sarjának teremtett. Ha valakit Széchenyinek, Eszterházynak, Zichynek hívnak, mindenki tudja, hogy dicső nemesi dinasztia tagjáról van szó. E nevekből pedig akár jócskán profitálhatnak is a rájuk épített termékek, hiszen sugallatuk van: patinásnak, kifinomultnak, előkelőnek érezzük őket, így kiváló megkülönböztető jegyük lehet olyan termékeknek, amelyek tulajdonsága hasonlóan előkelő. Bor, pálinka vagy éppen ruházati termék mellé tudom ezeket elképzelni. És nyilvánvalóan bizarrul hatnának tömegtermékek márkaneveként, mint amilyen mondjuk egy tisztítószer vagy papírzsebkendő.

Márkanév-dinasztiák persze nem csak a ködös múltból eredeztethetők, azt akár modern korunkban is alapíthatnak. A Zwack név a huszadik századdal forrt össze, és már az ifjabb generáció irányítja a cégcsoport életét a tradicionális családi márkanév alatt. De ismerünk már Kürtieket, Béreseket vagy keresztnévből márkanévvé érő Norbit is.

Családi név márkanévként való használata tehát kézenfekvő lehetőség, egyben vannak veszélyei is. Mindaddig előnyös, amíg “megy a szekér”, amíg leginkább jó hírek jönnek, vagy éppen amíg a magánélet be nem nyomul az üzleti kommunikációba. A cégalapító vagy az aktuálisan az ügyeket vivő generáció könnyen­ azonosítható a márkanévvel, hiszen ugyanúgy hívják őket. Egy karizmatikus, elismert személyiség pedig különösen sokat tehet a “családi reklámért”, erre kiváló példa Kürti Sándor személye. Ha azonban fordul a szerencse, a név vissza is üthet, és átokként nehezítheti meg generációk életét is. Akár unokákat is kísérthet nagypapák “vétke”. Ha mondjuk – szigorúan a példa kedvéért – csődvédelmet kér egy Zatopek nevű cég, akkor a közbeszéd ezt úgy dekódolja, hogy csődbe mentek Zatopekék. Pedig a család köszöni, jól van, ellenben a cég, amelyet ugyanígy hívnak, az már nem annyi­ra.

 

Mezriczky László

Jaj, úgy élvezem én a standot! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Jaj, úgy élvezem én a standot!

(2009)

Élénken élnek még emlékeimben azok a 2-3 évtizeddel ezelőtti őszi napok, amikor szüleimmel a Budapesti Nemzetközi Vásárra – annak is az izgalmasabb, őszi kiadására – igyekeztünk a 100-as busszal, a Hungexpóra. Földöntúli örömök vártak ránk, úgymint téliszalámi és banán, márpedig ezeket csak ott és csak akkor lehetett kapni. Sok százezer magyar család gondolta ugyanezt, így a BNV évről évre felülmúlhatatlan látogatói rekordokat ért el.

 

Egy idő után engem már a banánnál is jobban érdekelt a járműipar, a “nyugati exportra” fejlesztett csoda-Ikarus, a Lada Samara, amit ott láthatott először az Autóker nevű állami monopolcéghez szokott állampolgár. Micsoda kiállítások voltak azok: a mérhetetlen kereslet és a szűkös, néha kicsit hazug kínálat kézfogása – hogy aztán a nap végeztével újabb elérhetetlen álmokkal gazdagodva buszozzunk haza.

 

Virtuális valóság

Jó néhány évvel később már marketingfelelősként az IFABO és a Compfair nevű iroda- ás számítástechnikai kiállításon segédkeztem cégünk standján, s előre dörzsöltük a kezünket, hogy a nem kevés befektetés minden bizonnyal megtérül majd. Elvégre a kilencvenes évek elején ügyfél és szállító legfontosabb találkozóhelyei az ilyen mega expók voltak. Itt lehetett megnézni, megtapogatni, kipróbálni a legújabb fénymásolókat, faxokat, PC-ket.

Aztán ahogy egyre több minden került fel az internetre, úgy alakultak, alakulnak át a vásárlási szokások. Elkényelmesedve a virtuális térbe helyeződött az informálódás, e-mailekkel készítünk elő ügyleteket, kalkulátor programok, háromdimenziós szoftverek adnak valós illúziókat.

Egy autót már saját igényeinkre tudunk szabni a weben, megnézhetjük, milyen feketében, bézs belsővel, nagy felnikkel… Lassan elmaradtak a vásárok (rég megszűnt a két fönt említett kiállítás is), elmaradoznak a látogatók, szűkül a kiállítási tér – specializálódás, útkeresés jellemzi a piacot.  Az elmúlt időszakban szerencsére mintha változna valami. Nemrég egy marketingkommunikációs szakkiállítás megnyitójára voltam hivatalos, és amíg vártam a protokoll szerinti soromra, körbeszaladtam a csarnokban. Déja vu-érzésem támadt.

Fiatal, nyakkendős szakemberek szorgoskodtak a nyitás előtti utolsó percekben, akárcsak annak idején mi, másfél évtizede. Látszott, hogy készülnek, várják a vevőket; a cégvezetők izgulva, névjegykártyáikat rakosgatva igyekeztek számba venni, hogy minden fontos partnerüknek kiment-e a meghívó. Jó volt ezt látni és elgondolkodni a gazdaság és a marketing ciklikusságán.

 

Piacra fel!

Örvendetes azt konstatálni, hogy az emberi kapcsolatok sajátosságai kikövetelték maguknak az ezredfordulóra kialakult rendszer “lebutítását”: a virtualitásból egyre inkább vágyunk vissza a valóságos kapcsolatépítéshez, a klasszikus piactéri hangulathoz, a csevegéshez, a portéka megérintésének öröméhez. Úgy tűnik, kezdjük megint keresni a természetes, emberi megoldásokat.  Egy barátom szerint, aki rendezvényhelyszínt üzemeltet, ismét felfutóban van a szakmai összejövetelek, szakkiállítások iránti kereslet: már nem tartják kidobott pénznek és elfecsérelt időnek azt a kettő-négy napot, amit a csapat a standokon tölt. Mint értékesítési és kommunikációs, azaz marketingeszközzel, ismét érdemes számolni a kiállításokkal. Persze azokban az iparágakban, ahol ennek valós értelme van. De ahol van, ott kifizetődhet, akár rövid távon is. Hiszen a legfontosabbat segíti elő, ami egy üzletben a sikerhez kell: a kapcsolatépítést!

 

Mezriczky László

Mobildemokrácia | IT Business - Publikációk |

Mobildemokrácia

(2009)

Mobil hívásaik alapján sikerült beazonosítani, majd elfogni a roma sorozatgyilkosság gyanúsítottait… Hűha. – hördülhet fel minden féle-fajta jog- és érdekvédő. Hogy is van ez?

Igen Hűha. – hördülhet fel minden féle-fajta jog- és érdekvédő. Hogy is van ez?
Nézik, látják, nyomon követik a telefonhívásaimat? Cellainfók alapján akár be is azonosíthatnak? De, kérem, hol vannak a személyiségi jogaim? Nos, mókás a gondolatmenet, ugye? Bűnöző életvitelt hivatásszerűen, vagy akár hobbiból is folytató derék polgártársaink most már a modern kor eme kiváló vívmányára sem számíthatnak normál „bizniszük” során…

Emlékszem, a legelső GSM koncesszióért vívott verseny során, amikor a mobiltelefon, mint fogalom először szóba került, azon rőkönyödtünk meg, hogy mostantól a telefonszám tartozik majd az emberhez, és nem az ember függ majd a vonalas telefontól. Mindenkinek külön száma lehet majd, és az a kérdés, hogy „most éppen honnan beszélsz” értelmet nyer, mert telefonálás közben ugye akárhol is lehetünk.

Aztán kiderült, hogy a telefon nem csak telefon, hanem megannyi hasznos és kevésbé hasznos, de legalább jól kommunikálható funkció is egyben. Hozzánk nőtt, beleszerettünk, függőivé váltunk, és íme, most már bűnözőt is foghat általa a hatóság. Jól van ez így, gondolom legalábbis én, megrögzött demokráciahívő! Mert a szabadság terjedjen odáig, ameddig az mások jogait, érdekeit, vagyonát, életét nem veszélyezteti.

Ha viszont mindez veszélybe kerül, használja csak bátran – és mindenekelőtt persze jogszerűen – a hatóság céljai eléréséhez.

Mezriczky László

Webkettő, -három, -négy… | IT Business - Publikációk |

Webkettő, -három, -négy…

(2009)

Fiaim MSN-eznek ezerrel, az IWIW mintha most már csak az idősebb korosztálynak feküdne. Kevésbé nyüzsgő, jobban követhető, használható számukra.

Előre bocsátom, nem vagyok a téma avatott szakértője, de – mondjuk úgy – érdeklődő követőként nagyon izgalmasnak találom a közösségi oldalak dinamikáját. Alig két-három éve a világ csúcsát jelentette az IWIW, gyerekes lelkesedéssel kutatott a fél ország régi ismerősök, óvodai homokozó társak, vagy éppen régen látott szerelmek után, hogy aztán egymást bejelölgetve gyarapítsa mindenki kontaktjai számát.

Magam is részese voltam ennek a számháborúnak, kilencszáztizenvalahányig el is jutottam. Aztán fogyni kezdtek a megkeresések, magam is egyre ritkábban mentem fel az oldalra, hiszen akit látni akartam, azt már láttam, akivel meg kapcsolatot kerestem, azt más csatornákon is elértem.

Mindezt úgy fordítottam le magamnak, hogy egyszer úgyis elfogynak a be nem jelölt ismerősök, tehát nincs a dologban semmi különös. Aztán elkezdtem kapni maileket különféle elnevezésű, új közösségi helyekről, hogy ismerősnek bejelölt valaki…

Zömük ugyanaz volt, aki az IWIW-en már megtalált, mégis fontosnak tartotta, hogy legyen egy újabb szál közöttünk. Aztán ugyanez az illető egy harmadikon is rám lelt… A jó öreg IWIW-en meg egyszer csak kaptam egy névnapi köszöntőt a keresztanyámtól, akit 30 éve nem láttam. Érdekelni kezdett a dolog, hogy ki melyik közösségi oldalt használja és miért. Tinédzser fiaimat, ismerőseimet, barátaimat faggattam szokásaikról.

Nem hivatalos megállapításom, hogy szegmentálódni látszik ez a terület is. Ma a Facebbok a menő, az általam ismert aktív üzleti szereplők döntő része itt biztosan megtalálható, sőt, életük egyre mélyebb bugyraiba engednek bepillantást kommentjeik, naplóik, bejegyzéseik révén. Az IWIW mintha most az idősebb korosztálynak feküdne, kevésbé nyüzsgő, jobban követhető, használható számukra. A LinkedIn üzleti társkereső, HR segédeszköz, üzletemberek kötelező találkahelye. Fiaim MSN-eznek ezerrel, ők ott tökéletesen jól elvannak.

Közben meg olvasom a híreket, amelyből világossá válik, hogy ma a közösségeket összefogó, kiszolgáló, szolgáltató internetes oldalak fújják azt a bizonyos passzát szelet. És ez jó! Szeretem, ha a verseny azért folyik, hogy kiszolgáljanak, sőt, kitalálják a gondolataimat is.

És az infrastruktúra immár ezt szolgálhatja!

Mezriczky László

A termék én vagyok! | Haszon Magazin - Marketing ABC |

A termék én vagyok!

(2009)

Merőben új helyzettel szembesülnek manapság emberek tízezrei, amikor betonbiztosnak hitt munkahelyük rosszat sejtető borítékot juttat el hozzájuk, vagy éppen régen nem látott személyzeti vezetőjük váratlanul időpontot kér egy személyes beszélgetésre.

 

Az ok sajnos a legtöbb esetben ugyanaz: leépítés. Hirtelen a munkaerőpiacon találjuk magunkat. Dráma, szörnyűség, valóban komoly lelki megpróbáltatás. Az ember ugyanis a biztosat keresi élete során, kapaszkodik, ragaszkodik az állandóságba még akkor is, ha azzal speciel elégedetlen. Mert ez is jellemző ránk, szeretünk panaszkodni, kritizálni, megmondani a “frankót”, hiszen mennyivel könnyebb másban keresni a kudarc okát, mint önmagunkban. Majd miközben könnyes szemmel vonulunk végig személyes dolgainkat tartalmazó papírdobozunkkal a folyosón, (volt) kollégáink együtt érző pillantásaitól kísérve, már nem is tűnik olyan rossznak a főnök, az addig szemtelennek gondolt recepciós, sőt, boldogan állnánk neki tizedszer is újraszámolni azt a bizonyos negyedéves előrejelzést, csak maradhatnánk. Odakint pedig rég nem látott tömegben bolyonganak a hozzánk hasonlók, akiknek elbocsájtásától megannyi cég várja a lejtmenet végét, a fellendülést. A magyar emberről azt szokták mondani, hogy viszolyog a változásoktól. Tíz, húsz, harminc évet vígan el tudunk képzelni egy lakó- vagy munkahelyen, ami persze méltányolható törekvés, ám ezzel párhuzamosan bizonyos képességeink legyengülnek. Elkorcsosul önmagunk képviseletének a képessége, eltűnik az “immunrendszerünk”, mely megvédene bennünket a változások okozta sokktól. A munkájukat ilyen körülmények között elvesztők, a rutintalan álláskeresők ezért jelentős hátránnyal indulnak harcba az új munkahelyért. A kérdés tehát ez: lehet-e csökkenteni induláskori hátrányunkat?

 

Én, a termék

Először is fogadjuk el: mi magunk egy áru vagyunk, egy termék, amit áruba bocsátunk fizetésért cserébe. Nem alantas dolog ez, így működik a mai gazdaság. Aki ezzel a gondolattal azonosulni tud, nagyobb eséllyel tudja önmagát “becsomagolni”, márkázni. Miből is áll egy munkavállaló? Először is szakmai tudásból, hiszen ennek révén tudja ellátni feladatát. Aztán tapasztalatból, ami részben időben, részben a korábbi feladatai összeŹtettségében mérhető. Ezek eddig objektív adottságok, visszamenőleg nem tudunk rajta változtatni. Aztán jönnek azok a tényezők, amikre már lehet ráhatásunk. Itt van mindjárt a külső. Evidens, hogy a megpályázott feladatnak megfelelő öltözék, hajviselet és ápolt külső alapvető fontosságú. Az első benyomás nagyon sokat nyom a latban, az első néhány percben mutatott kép később jelentősen befolyásolja majd a munkaadó döntését. Nem feltétlenül az öltöny, vagy a kosztüm az egyedül megfelelő öltözék, egy fizikai munkára normális utcai viseletben is jelentkezhetünk. Arra azonban figyeljünk, hogy kerüljük az extravagáns elemeket: piercing, feltűnő tetoválás, túlzásba vitt kiegészítők, és persze az ápolatlanság már az első percben kizáró tényező lehet. Üzleti környezetben az ide illő viselettel azt jelezzük, hogy számunkra fontos az interjú, ezzel is megtiszteljük az alkalmat.

 

Derű és őszinteség

Fellépésünk legyen kimért, nyugodt, tárgyra törő. Sem a zavart hebegés, sem a locsogás, sem pedig a hallgatagság nem praktikus. Mérjük fel az interjúztató személyiségét. Ha barátságos, mi is lazábban reagálhatunk, ha azonban szigorúan tárgyra törő, mi is ehhez igazodjunk. Ne túlozzunk, ne ködösítsünk, amikor magunkról beszélünk, mert füllentésünk legkésőbb akkor kiderül, amikor az állást elnyerjük és bizonyítanunk kell. Az őszinteség jobban kifizetődik. És az örök fegyvert, a mosolyt sose hagyjuk otthon. A derű, a vidámság (és nem a vihogás) átragad partnerünkre is, megkönnyíti a feloldódást, így sokkal könnyebben átadhatjuk azt, amik valóban vagyunk. És ne feledjük: önmagunkból csak egy van! Legyünk rá büszkék, és “adjuk el” magunkat méltón!

 

“Mi magunk egy áru vagyunk, egy termék, amit áruba bocsátunk fizetésért cserébe”

Mezriczky László

Tanulunk? Nem tanulunk? | IT Business - Publikációk |

Tanulunk? Nem tanulunk?

(2009)

Érdeklődve figyelem immár vagy nyolc hónapja a marketing és a kommunikációs szakma reakcióit a válságra. Volt egy sejtésem…

Egészen pontosan az, hogy tovább fog polarizálódni a piac, nő majd a különbség aktivitásban, kreativitásban, bevállalásban a vezetők és a lemaradók között. Úgy véltem, üde példákat termel majd ki a helyzet, a megbotló növekedést, a csökkenő keresletet friss ötletekkel, új módszerekkel, megközelítésekkel igyekeznek majd élénkebb aktivitásra bírni.

Hiszen a józanész azt diktálja, hogy ha a szokásos módon nem megy valami, próbálkozzunk valami újjal. A marketing ráadásul csupa innováció, az ötleteknek csak a merészég, az elkötelezettség szabhat határt. Vagy tán valami más is? A tények, a tapasztalat azt mutatja, hogy bizony hiába tudjuk, mit kellene tenni elméletben, a cégek döntő többsége első zsigeri reakcióként befagyasztotta, majd szisztematikusan farigcsálni kezdte a marketing büdzséket.

Már az év végi fogadások zöme is elmaradt, és azóta is brutális visszaesésekről hallok lépten-nyomon a rendezvény-marketing piacon, a reklám terén. Fura, hiszen gondoljunk csak bele: kin és min spórolnak így a cégek? A vevőn. Aki venne, aki szívesen beszélgetne velünk, aki – bár momentán visszafogottabban – meg akarna maradni ügyfelünknek, ha csak el nem rontunk valamit (a B2B kapcsolatok azért jellemzően hosszú távra szólnak, ezt jól tudjuk).

És mi épp elrontjuk. Magára hagyjuk, nem foglalkozunk vele, nem kezeljük, nem hívjuk, nem mondjuk neki, hogy tartsunk ki egymás mellett és készüljünk a fellendülésre. Így tálcán kínáljuk fel versenytársainknak, aki esetleg előrelátóbban tervezi a jövőjét és most kiváló vadászterületre lel a szabadon kószáló, magára hagyott ügyfelek között.

Talán még nem késő. Indul a szezon, tanuljunk az eddigi hibákból!

Mezriczky László

Aki látszik, nem játszik? | IT Business - Publikációk |

Aki látszik, nem játszik?

(2009)

Igazi dilemma a piacgazdaságban, hogy a termék minősége, jellemzői, kiválósága dönti-e el annak sikerességét a piacon, vagy a mellé, mögé rakott marketing, kommunikáció.

Erre ismét rá kellett ébrednem a minap, tehetséges, informatikai cégét kiváló érzékkel építgető, ambiciózus ismerősömmel beszélgetve.

Arról beszélgettünk, hogy egy önmagában piacképes terméket, illetve szolgáltatást mennyire kell „nyomni”, mennyire kell felépíteni egyediségét. Beszélgető partnerem – személyiségéből adódó visszafogottsága okán – abban reménykedett, hogy megerősítem benne: a jó termékhez nem kell cégér. Így indokolta: aki látszik, az nem játszik!

E számomra meglepő kijelentést együtt kezdtük el ízlelgetni, értelmezni. A jó termék nyilván alapfeltétel. Persze, elkel a rosszabb is, de induljunk abból, hogy valódi értéket teremtünk, minőséget alkotunk. Az áruról pedig érdemes hírt adni, hogy a lehetséges vevők tudjanak róla. Evidens ez, a sarki fűszeresek, vagy a vásári kikiáltók évezredek óta rájöttek már erre. Az árunak kell lennie egyedi arculatának, nevének, azonosítójának, vagyis olyan jellemzőjének, ami révén megkülönböztethető a másiktól.

Eddig a dolog világos, ám ismerősön nyilván a speciális, leginkább szolgáltatás jellegű, nagy szaktudást igénylő dolgokról vélekedett a leírt módon. Ezért ezt a piacot is elkezdtük elemezgetni. A szolgáltatások, kiváltképp a vállalati piacon valóban nem könnyen reklámozható dolgok, limitált a kereslet és a kínálat is.

Ezért van nagyobb jelentősége a referenciáknak, a hiteles, tényszerű információknak és – a személyességnek. Ez az a pont, ahonnan elindultunk, és ahová végül megérkeztünk: egy cég vezetője, tulajdonosa, menedzsmentje mennyire azonosul a termékkel, vagy a márkával, mennyire válik vivő arcává, megszemélyesítőjévé.

Hazai és nemzetközi példák sora bizonyítja: a sikeres, elismert cégek mögött azonosítható, tehát látható arcok, nevek vannak. Az elmúlt 20 év hazai sikercégeihez is kapásból tudunk neveket mondani, bizonyítva a tételt: csak az játszik, aki látszik!

Mezriczky László

Választások és marketing | IT Business - Publikációk |

Választások és marketing

(2009)

Izgalmas fejleménye volt az elmúlt hetek közéletének az EP választás. Az eredménnyel foglalkoztak éppen eleget a szakértők, ám marketing szempontból tanulságos volt végiggondolni, mi is történt valójában.

A hivatalos végeredmény csak annak lehetett meglepetés, aki nem érti a piac lényegét. A politikai kommunikáció logikája ugyanis nagyon sok rokon vonást mutat mindazzal, amit a napi üzleti életben oly nagy ügybuzgalommal végzünk: a kereslet és a kínálat összehozása, a meggyőzés, a várakozásoknak való megfelelés, a hitelesség igazolása.

Informatikai marketingben eltöltött éveim során számtalanszor szembesültem magam is a tipikus szállítói oldali mondattal, mely így szólt: a termékkel semmi baj, a vevővel annál inkább. A szerencsétlen primitívje nem érti, mi is portékánkban a csízió, tehát nem is érdemli azt meg…

Persze, kiragadott és főként kisarkított a példám, hiszen ha ez lenne a jellemző, az informatikai piac már rég összeomlott volna, de nem egy ilyen élményem jutott eszembe hallgatva az utólagos politikai értékeléseket. A „népfelség elve” figyelmen kívül hagyhatatlan, elemi viszonyítási pont. A társadalmat érintő problémákkal nem érdemes vitatkozni, „eltartott újjal”, sértődötten nyalogatni a sebeket és mutogatni a másikra.

Az észlelt problémákra adott megoldások európaisága, alkotmányossága persze alapfeltétel, és sokan reméljük, elég erős már a magyar demokrácia fizikailag és morálisan is ahhoz, hogy mindez elfogadható kereteken belül maradjon. A marketing alapelvei azonban ismételten igazolták, büntetlenül nem lehet megkerülni őket

Mezriczky László

Alsó széle, közepe… | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Alsó széle, közepe…

(2009)

A hadseregben mondták annak idején lőgyakorlaton, hogy a helyes célzási pozíció a tábla fekete körének alsó széle, közepe – körkörös lőlap esetén így érhető el legnagyobb eséllyel a tízes találat. Amikor a marketing célcsoportjairól esik szó, ez a mondás jut eszembe. Hozzáértők szerint a “célcsoportok megfelelő szegmentációja” vezet el a hatékony marketinghez. Ebből a “célcsoport”, a “megfelelő” és a “szegmentáció” szavak külön-külön is megérnek egy misét.

 

Célcsoport: marketing célok alapján meghatározott emberek csoportja, akiket kampányunkkal elérni szeretnénk… Evidens, mégsem egyszerű feladat. Gondoljunk csak bele, hány olyan információ jut el hozzánk nap mint nap, amivel nem tudunk mit kezdeni. Mert nem értjük, nem érezzük magunkénak. Lehet, hogy pont a célcsoportba tartoznánk, de ezt nem sikerül jól megfognia a reklámozónak, kommunikálónak. Vagy éppen nem tartozunk a célcsoportba, de átlépi ingerküszöbünket az üzenet, foglalkozunk vele, pedig nem is kellene. És emiatt bosszankodunk, egy újabb elemmel terheljük magunkat az amúgy is bődületes mennyiségű (napi 3 ezer!) márkaüzenet közepette. Bevezetése óta sok ismerősöm nem tud mit kezdeni például a Djuice üzenetekkel. Mert hangosak, megkülönböztetőek, tehát elvben jól működnek, gyakorlatilag azonban olyanokat is megtalálnak – jelentős számban -, akiknek nem is szól. És itt jön be a “megfelelő” kifejezés. Célcsoportokat meghatározni nem könnyű feladat. Arra a kérdésre, hogy ki is a célcsoport, sokszor érkezik a zsigeri válasz: mindenki. Nos, mindenki biztosan nem lehet az. Ennél azért pontosabb lebontásra van szükség. Megkerülhetetlen feladat a célcsoport karakterét felállítani, tulajdonságait, preferenciáit meghatározni. Tudnunk kell a korát, nemét, pénzügyi lehetőségeit, fizikai elhelyezkedését, vásárlási szokásait, képzettségi szintjét – még akkor is, ha ez esetleg nem homogén. Minél összetettebb, annál kevésbé használhatunk konkrét üzeneteket, annál jobban kell általánosítanunk, hogy az a lehető legnagyobb kör számára legyen érthető, elfogadható, cselekvésre ösztönző. A szegmentálással érhetjük el azt, hogy alcsoportokat képezünk a célcsoporton belül: szétválasztjuk a másként reagáló, máshogyan vásárló, más igényekkel rendelkező ügyfeleket. Így válhat egyre pontosabbá az a bizonyos célzás, vagyis hatékonyabbá a marketingre szánt pénzünk elköltése. Másra reagál a jómódú felnőtt lakosság, mint a diákok; a vidéken élő alkalmazottak mást igényelnek, mint a nyugdíjas korúak. Hatalmas öngól ennek figyelmen kívül hagyása, esetleg a szegmensek összemosása – és az ilyesmi nem csak azért melléfogás, mert nem lesz hatékony a kommunikáció, hanem akár ellentétes hatást is kiválthatunk. Az érthetetlen, rosszul elhelyezett üzenet ugyanis irritálóvá válhat, idegesíti a befogadót, ami egy idő után negatív érzéseket, ellenszenvet eredményezhet. Kettős öngólt rúghatunk tehát, ha megspóroljuk a szegmentációt. Előfordult az is – méghozzá nem egyszer -, hogy a kiváló, kreatív gondolat olyannyira megtetszett az alkotóknak, hogy a lehető legszélesebb körrel kívánták megosztani. Ezt pedig meg is tették, függetlenül attól az apró, de nem elhanyagolható ténytől, hogy egyáltalán volt-e hozzá köze a lakosság e széles bázisának, vagy sem. Az üzenet magáért beszél, nem kell ide hókusz-pókusz! – gondolták magukban. Talán emlékeznek még a Müszi reklámra, amelyben egy keménykalapos, szakállas úr csettint a kamerába, és mondja: Müszi! Ennyi. Szegény “átlag magyar” magát hibáztatta, hogy ő miért nem érti meg az üzenet lényegét. Nos, azért, mert nem neki szólt. A megfejtés: Mezőgazdasági Ügyvitelszervező Vállalat. Amiért ugye ritkán állunk sorban a pénztárnál… Tehát “alsó széle, közepe”, és az sem mindegy, hogy puskánk golyós vagy sörétes. Golyóval pontosabban lehet lőni egy pontba, de oda aztán hatásosan, míg a sörétessel megszórhatjuk a környéket, sokakat pusztán “megcsiklandozva” az ólommal. Gondoljuk ezeket végig – megéri!

Mezriczky László

Együtt, vagy egymás ellen? | IT Business - Publikációk |

Együtt, vagy egymás ellen?

(2009)

Az elmúlt fél évben sokat beszélgettem ismerősökkel, üzletfelekkel, vállalkozókkal arról, hogy hogyan, miben látják a következő fél-egy év lehetőségeit, feladatait. Mit terveznek?

Túlélést, átalakulást, vagy épp most van itt az ideje a növekedésnek, piachódításnak? Érdekes véleményeket hallottam.

A legmeglepőbb az volt, hogy szinte mindenki egyetértett abban, hogy itt lenne az ideje az összefogásnak, a szövetségek megkötésének. Együtt talán könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb, hatékonyabb. Világos beszéd, hiszen az összefogás erejét nem most ismertük fel először, és van abban valami szívmelengető is, ha egyesítjük erőinket és így próbálkozunk.

Láttam is sok ilyen irányú kezdeményezést, ha jól körülnézünk, tele vannak a kávézók reménykedően egyeztető partnerekkel, akik eddig talán a maguk erejében bízva igyekeztek saját pályán mozogni, most azonban izgatottan keresik, hol is lehetne egy indokolt, és mindenek előtt gazdasági előnyt hordozó megállapodásra jutni.

Ha innen nézzük a jelenlegi gazdasági helyzetet, egészséges újrarendeződésre kaptunk mi, mindannyian lehetőséget. Rutinokat, megkövesedett mozdulatokat írhatunk most felül, és mindenek előtt ezerrel dolgoznak agyunk fogaskerekei, miközben keressük a választ az fájdalmas recessziós evindenciára. Ez pedig nagy általánosságban eredményre szokott vezetni. Aztán hallom, látom a folytatást is: a barátkozások jó része abbamarad, az elvi egyetértésből nehéz tovább lépni. Sokszor csak az elhatározás hiányzik, de nem ritkán bizony a bizalom. Nem tudjuk átlépni saját árnyékunkat, minden ellentétes jel dacára azt gondoljuk, majd csak alakul a helyzet és végül nem kényszerülünk macerás alkukra. Meg hát ugye a szomszéd tehene…

Kár lenne nem élni a lehetőséggel. Miután megnyugodtunk, hogy nem velünk van a baj, hanem a világgazdaság rogyott térdre, okos lenne élni a lehetőséggel és újragondolni saját szövetségeinket, partnereket keresni és találni, lépést, ritmust váltani.

A helyzet most ezt üzeni. Inkább együtt, mint egymás ellen!

Mezriczky László

A szükség nagy úr | IT Business - Publikációk |

A szükség nagy úr

(2009)

Több, mint egy évtizede követem nyomon a hazai interaktív kommunikáció bontakozását. Az IVSZ-ben tíz éven át működő marketing szakcsoportunk vissza-vissza térő témája volt az internet küszöbön álló térnyerése szinte minden elképzelhető területen.

Aztán kiderült, hogy a revolúció inkább „csak” evolúció, áttörésnek nyomát sem leltük mindennapjainkban. Inkább amúgy szépen lassan szivárgott be egyre több eszköz, módszer, alkalmazás, megoldás, mi meg jól hozzászoktunk az amúgy kényelmes és praktikus lehetőségekhez. Az elmúlt másfél évben sok előadást tartottam az ország különböző helyein kis- és közepes vállalkozások képviselőinek marketingről, kommunikációról, ahol végigvettük a módszertant, az eszközöket, a lehetőségeket, köztük az internet területét is.

Örömmel tapasztalhattam, hogy nem volt olyan helyszín, ahol akár egy részvevő is feltette volna a kezét arra a kérdésre, hogy kinek nincs még vállalati portálja, ki nem használja a netet, az elektronikus levelezést. Néhány éve ez még sok tíz százalék lett volna. Mégis, nem igazán volt az az érzésem, hogy végre a technológia fősodrába kerülve a magyar gazdaság szereplői helyén kezelték volna az „e” kezdetű dolgokat. Egészen az utóbbi hetekig…

Kis cégünk amúgy publikusan hozzáférhető mail címére nagyságrendekkel több megkeresés, ajánlat, kapcsolat felvételi kezdeményezés érkezik mostanában, egyre okosabban és ügyesebben pozícionált mondanivalóval és üzenettel. Ismerős cégek újságolják, hogy web áruházat nyitottak, buzgón dolgoznak weboldaluk korszerűsítésén. Az interaktív kommunikációs ügynökségek pedig alig győzik kiszolgálni ügyfeleiket. A „helyzet” rádöbbentett sok vállalatot arra, hogy most már aztán tényleg muszáj minden lehetőséget megragadni, hogy ne vesztesei legyenek 2009-nek, sőt, ha lehet, pozíciót szerezzenek. Erre pedig valóban ideális eszköz az internet és környéke.

A szükség tehát ismét bebizonyította: ő bizony nagy úr, ha tetszik nekünk, ha nem.

Mezriczky László

Magad, uram… | Haszon Magazin - Marketing ABC |

Magad, uram…

(2009)

Durva gazdasági visszaesés, elbocsátások, megroggyant egzisztenciák híreivel van tele a sajtó. Lépten-nyomon találkozunk a krízis jeleivel, amely minden korábbi jóslatnál mélyebbnek, tartósabbnak és hatásaiban kiterjedtebbnek tűnik.

 

Egyre több ismerősről kapok magam is hírt, olyanokról, akik leépítések, átszervezések áldozataiként korábban biztosnak hitt jövőjüket látják most egyik percről a másikra kilátástalannak. Ráadásul mi, magyarok, a környező népeknél kevésbé rajongunk a változásokért, kevésbé vagyunk készek az újrakezdésre, lakhelyváltásra, tevékenységmódosításra. (Ezt évtizedes, multinacionális környezetben megélt tapasztalataim is alátámasztják: míg lengyel, cseh, román vagy török kollégáim boldogan költöztek egy új feladat kapcsán más országba akár évekre is, magyar munkatársaimmal sokszor a szájunkat húztuk, ha a felkínált regionális pozíció idegen városba szólított volna).

Éppen ezért örülök az egyre sokasodó olvasói leveleknek, amelyekben munkahelyüket vesztett, vagy éppen csak váltani szándékozó emberek kérnek tanácsot vállalkozási ötletükhöz. Azért is segítek örömmel, ha tehetem, mert meggyőződésem, hogy általánosságban is az embernek elsősorban magának kell megteremtenie a boldogulásához szükséges kereteket. Mástól (államtól, önkormányzattól) várni a segítséget sokkal kiszolgáltatottabbá tesz. Ebben a cudar gazdasági környezetben ráadásul a lehetőségek köre is nagyságrendeket szűkült, így most tényleg nincs más opció, mint venni egy nagy levegőt és kezdeni valamit magunkkal, tehetségünkkel, kitartásunkkal, vállalkozó kedvünkkel.

Kaptam levelet reklámfelület ötletét értékesíteni szándékozó olvasótól. Nem is egytől, úgy tűnik ugyanis, hogy a reklám, a kommunikáció világa csábító lehetőségekkel kecsegtet. Elvben ez valóban így is van, már csak hivatalból sem mondhatnék mást, nem árt azonban néhány dolgot végiggondolni, mielőtt komolyabban beleéljük magunkat újsütetű vállalkozásunkba.

 

Halat vagy hálót?

Először is a fő kérdés, hogy valós igény lehet-e arra a bizonyos felületre. Teherautó platóján mobilizált reklámfelülettel sokszor találkozik az ember, ez az úgynevezett ambient média, vagyis a közterületen, nem szokványos módon megjelenő felület, ami a kommunikáció dinamikusan fejlődő ága. Arra épít, hogy a megcélzott befogadó nem várt környezetben, “felkészületlenül” találkozik az üzenettel, vagyis nincs ideje és módja a szokásos elhárításra. Kiegészítő kommunikációs eszközként a leghatékonyabb, tehát mellette kell valami más, akár szokásos megoldás is. A teherautó plató, a biciklire kihelyezett tábla, a quad, de akár a szendvicsember (hátán-hasán táblával sétáló reklámhordozó) mind ide tartoznak. Önmagában egy teherautó, egy quad nyilván nem ad elegendő impressziót, ezért jelenthet megoldást, ha megkeressük lakóhelyünkön azokat a cégeket, amelyek használni tudják a felületet, amivel rendelkezünk.

Ha bátrabbak, ambiciózusabbak vagy éppenséggel tájékozottabbak vagyunk, mi is elgondolkodhatunk azon, hogy összeszedjünk ismerősöket, és magunk alapítsunk immár eladható mennyiségű felületet biztosító szolgáltatást. A szempontok meghatározásához segítséget kérhetünk valakitől, aki a lehetséges megbízók oldalán dolgozik, vagy a területet jobban átlátó szakembertől. A lényeg mindig az, eladható lesz-e a szolgáltatás. Ennek járjunk leginkább utána! Miért ne lehetnénk tehát mi a jó példa mások előtt? Hiszen sokszor csupán egy kis impulzus, egy kis biztatás kell dédelgetett álmunk vagy a nagy váltás megvalósításához. És mikor lenne alkalmasabb sokak számára a pillanat, mint most?

 

Mezriczky László

Akik gyógyíthatatlanul motiváltak | IT Business - Publikációk |

Akik gyógyíthatatlanul motiváltak

(2009)

Egy kedves ismerősöm cégtulajdonosi feladatai mellett nemrég felvállalta egy kisebb szakmai közösség összedrótozását, közös ügyeinek zászlóvitelét, egyfajta társadalmi indíttatásból, vagy talán gyerekkorából megmaradt őrsvezetői ambíciói végső kiteljesítéseként, de ez mindegy is. Az ilyen személyiségekről szokták azt mondani, hogy amolyan energiabombák, ahová belépnek, ott sistereg a levegő és valami biztosan történni fog. 

Mindig is kedveltem az ilyen embereket, akiknek nem mindegy, hogy merre megy a világ, és amíg úgy érzik, tehetnek valamit, addig nem nyugszanak. Megmozdítják a tehetetlen, kilátástalanságba süllyedni készülő többséget. Depressziós mindennapjainkban különösen értékesek ezek az energiák, pláne akkor, ha ez kreativitással is párosul. És ennek kiváló, üdítő példáját tapasztaltam idézett ismerősöm kezdeményezése révén.

Hazai magáncégek egyesületéről van szó, akik a multik uralta világban keresik helyüket és igyekeznek értékeiket hozzájuk viszonyítva is meglelni. Nem könnyű a feladat. Több mint másfél évtizedet töltöttem magam is multinacionális cégek vezetőségeiben, imádtam minden percét, de láttam persze a korlátokat is, amikbe naponta belefutottam. Egy azonban mindig világosan látszott: a multikat pusztán nevük révén olyan nimbusz övezi, mely önmagában már fél siker, ahogy szokták mondani, innen sokszor már csak elrontani lehet a dolgot. A nemzetközi háttér, az elvben korlátlan fejlesztési és a hazaiakhoz viszonyítottan jelentős marketing források, a know-how komoly előnyt jelentenek.

Van egy tényező azonban, amelyre ismerősöm és kiváló csapata zseniálisan ráérzett. Amikor azt keresték, miben lehet mégis különb egy hazai magánvállalkozás egy multitól a választ így fogalmazták meg: mi gyógyíthatatlanul motiváltak vagyunk! Igen, ez az! Rövid és tömör megfogalmazása mindannak, melyet alig másfél éves vállalkozói tapasztalataim során naponta magam is átélek. Olyan erő ez, mely átlendít nagyon sok mélyponton és értelmet ad a munkának. Háziorvosom, gyógyszerészem pedig ne is próbálkozzon!

Mezriczky László

Márkám, márkám, mondd meg nékem… | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Márkám, márkám, mondd meg nékem…

(2009)

Azt mondom, Szentkirályi, azt mondod: ásványvíz. Meg kozmetikum, meg … – a márkakiterjesztés szabályai.

Az elmúlt évek egyik leglátványosabb hazai márka sikersztorija – teljesen érthetően – a Szentkirályi ásványvízé volt, nemzetközi díjakkal, ügyesen építgetett piaci stratégiával, külföldi terjeszkedéssel. Mindezt megkoronázta a nagy visszhangot kiváltott Luis Figo-féle hirdetési kampány. Ennek szakmai tartalmáról sokféle vélemény elhangzott már, különlegessége azonban elvitathatatlan a hazai piacon. Aztán nemrég már kozmetikumokkal is találkozhatott a magyar fogyasztó, szintén Szentkirályi néven. És itt következik a szakma egyik kedvenc és egyúttal legfontosabb kérdése: Milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt egy jól felépített márka kiterjesztése más területekre?

 

Lemezcégtől az utazási irodáig

A hagyományos vélekedés szerint egy márka ereje az egyszerű, világosan megfogalmazott üzenetben van, valamint abban, hogy ez az üzenet egyértelműen és közvetlenül eljut-e a fogyasztóhoz. Egy márkával szemben elvárásaink vannak, feltételezésekkel élünk, reményekkel vásároljuk: hozza azt a minőséget, szolgáltatást, vagy éppen életstílust, ami miatt megvásárlása mellett döntöttünk. A márka valós üzenete egy egyszerű kérdésre adott válaszból mérhető le: “Mit ajánlasz, kedves márka?” Nos, a Ferrari esetében a válasz: nagyszerű autókat. A Gucci esetén: kivételes stílusú divattermékeket. A Suzukinál: korrekt tömegautókat. De mondjuk mi a válasza ugyanerre a kérdésre a Virgin csoportnak? Sir Richard Branson 1970-ben alapított zenei vállalkozása ma már egyaránt jelent légitársaságot, mobil szolgáltatót, hitelkártya céget és utazási irodát. 30 éve az előbb feltett kérdésre a Virgin válasza így hangzott volna: “rendhagyó megoldások hagyományos kérdésekre”. Mára ez a mondás nem állja meg a helyét, ami megerősíti a gyanút, hogy amikor egyforma márkanevet használnak előtagként a legkülönfélébb vállalkozások megjelölésére, az nem feltétlenül ad megfelelő szinergiát. És ezt a Virgin esetében is egyre többen látják így.

A Szentkirályi felbukkanása üde jelenség a globális márkák világában. És mivel egy vállalkozás vagy fejlődik, vagy visszafejlődik, stagnálni nem tud (egy általam nagyra becsült szakember hasonlatával élve: a hegyoldalon vagy felfelé, vagy lefelé lehet menni), természetes lépés a termékkínálat szélesítése, a márkanév erejének kihasználása más területeken is. Érdemes azonban néhány dologra odafigyelni.

 

Nyissunk ernyőt!

Először is, sose felejtsük el, milyen üzletben is vagyunk! Termékünk, szolgáltatásunk alapvetően határozza meg azt a stílust, amely eladható a piacon. Traktort nem tudunk mókásan, viccesen eladni, hiszen ügyfeleink nem erre kíváncsiak, hanem mondjuk a vonóerőre, vagy a hidraulika kidolgozottságára. A márka kialakításakor tehát lehetséges vevőink elvárásait vegyük figyelembe. Nem árt tanulmányozni versenytársaink mozgását, így sok felesleges lépéstől kímélhetjük meg magunkat.

Bevezetett márkánk nagy érték, gondozzuk hát odaadóan, hiszen egy márka is tud öregedni, avulni, porosodni, és a mi dolgunk, hogy erre mindig figyeljünk. Túl gyakran persze ne bolygassuk, hiszen a hozzászoktatáshoz idő kell, sok-sok év, de azután bizony lankadni kezd a közönség figyelme, és erre reagálnunk kell.

Ugyanaz a márka önmagában nem jelenthet teljesen különböző termékeket. Föntebb megállapítottuk: a márkának világosan, egyértelműen kell leírnia, megtestesítenie egy terméket. Szegény vevőt teljesen összezavarná, ha ugyanazon név és szimbolika alatt vehetne üdítőt és mondjuk zoknit. Ez akár morbid képzettársításokhoz is vezet. Ha több lábra kívánunk állni, “széthúzni” a termékkínálatot, ezt támogassuk gondosan megtervezett márkastratégiával, vagyis meg kell tudnunk különböztetni márka oldalról is, hogy éppen miről beszélünk. A Szentkirályi esetén az ásványvíz mellett még simán elfér a kozmetikum, hiszen alapanyagában hasonló eredetű – de ha mondjuk autókereskedésben gondolkodnának, nos, ez már komoly kihívást jelentene a cégstratégáknak. Erre is akad azért megoldás, az úgynevezett ernyőmárka kialakítása, mely leír egy cégcsoportot, egy vállalkozást. Ilyenkor viszont már nem az ernyőmárka dolga a közvetlen ügyfélkommunikáció, mert ez az alatta kiépített termékmárkákra hárul. Hogy lesz-e Szentkirályi autókereskedés, nem tudjuk, de reméljük, hogy egyre több hazai vállalkozás kerül majd abba a kellemesen nehéz helyzetbe, hogy dinamikusan bővülő tevékenységét ügyes márkastratégiával tegye hosszú távon sikeressé, itthon és külföldön egyaránt.

Mezriczky László

Az ismeretlen ismerős | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Az ismeretlen ismerős

(2009)

Ki a cég ügyfele? – hangzik el a banálisnak tűnő kérdés minden valamirevaló beszélgetés során, ahol üzleti tervekről, kommunikációról gondolkodnak. Hogy mégsem banális a kérdés, az abból is érzékelhető, hogy az esetek nagy részében a válasz erre a következő: Hát mindenki! Nocsak, eszerint a vevőismeret – a marketing egyik alapvető eleme – bizony közel sem tekinthető a vállalatok erősségének.

Vannak persze üdítő kivételek, amikor nemcsak a vevőket ismerik – akár név szerint is -, hanem vásárlási szokásaikat, fizetési készségüket és számos egyéb, az adott vállalat számára aranyat érő tulajdonságukat is. Léteznek olyan csodás informatikai rendszerek – CRM-nek nevezett, ügyfélkapcsolati információkat kezelő megoldások -, amelyek révén könnyen, gyorsan lehet osztályozni a piacot a legkülönfélébb csoportosítás szerint. Ennek megfelelően hatékony eléréssel tudunk gazdaságos ajánlatokat tenni vásárlóinknak. Ám efféle rendszer nélkül is sok mindent megtudhatunk.

 

Több kolléga többet lát

Sok olyan céggel találkoztunk munkánk során, amelyek egyszerűen még nem alakították ki ügyfeleikkel az interaktív kommunikációt. Persze üzennek nekik – reklámokat készítenek, közvetlen levélajánlatokkal bombázzák őket -, de nem kérdezik meg a véleményüket. Pedig érdemes! Rengeteg módja van annak, hogy többet tudjunk meg vevőinkről. Kezdve onnan, hogy az év végét, év elejét kihasználva leülünk munkatársainkkal és egy üres lapra összeírjuk élményeinket, tapasztalatainkat, minden olyan információt, amit össze tudunk gyűjteni. Már ebből nagyon sok érdekes dolog derülhet ki: ugyanazt gondolja-e a tulajdonos, vagy cégvezető, mint a kereskedő, vagy a pult mögött a vevőkkel foglalkozó munkatárs. Műszaki termékekkel foglalkozó cégek a vevőkhöz kijáró szervizesektől tudhatják meg a legtöbbet, hiszen ők olyan hangulatában látják-hallják az ügyfelet, amikor a “mézeshetek” már elmúltak, és éppen nem működik a méregdrága eszköz… És tényleg azok és tényleg azt és úgy vásárolnak-e, ahogyan azt korábban gondoltuk? Felmerült-e új vevői igény, amelyre viszonylag könnyen válaszolni is tudunk, akár egy új csomagolással, vagy plusz szolgáltatás bevezetésével?

 

Kérdezz, felelnek!

Beszélgessünk az ügyfelekkel! Nyilván mindegyikükkel nem lehet (bár egy asztalosműhely tulajdonosa akár ezt is megteheti), de kérdezzünk meg annyit, amennyit csak tudunk. Tapasztalat, hogy már magától a ténytől, hogy kíváncsiak vagyunk rájuk, jobban érzik magukat. Első lendületükben még panaszkodhatnak is, de egy idő után szolidárissá válnak a kérdezővel és megértőbben viszonyulnak hozzánk. Ötletet pedig rengeteget kaphatunk tőlük. Használjuk hát ki, hogy ügyfeleink elmondják, hogyan is kezeljük őket a jövőben, miben járjunk legközelebb a kedvükre! Szélesebb körből tudunk meríteni, ha időnként kérdőívekkel keressük fel a kuncsaftot. Jól összerakott kérdésekkel (amelyek akkor jók, ha a rájuk adott válasszal is tudunk mit kezdeni) statisztikailag is elemezhető visszajelzéseket kaphatunk. Itt már nem élhetünk a személyesség egyértelmű előnyével, viszont a legfontosabb dilemmáinkra biztosan választ találunk. A kérdőíveket kiküldhetjük postán, e-mailben, vagy osztogathatjuk az eladási helyen is, ha olyan a tevékenységünk.

 

Ajándék a válaszért

Egy dologra azonban készüljünk fel: a kérdőíveknek csupán töredéke fog hozzánk visszaérkezni. Ez nem kudarc, hanem “műfaji sajátosság”. Ezért is fontos, hogy ha már a kérdőív mellett döntöttünk, azt nagy számban szórjuk szét. Segíthet a visszaküldési hajlandóság növelésén, ha felajánlunk valamilyen (bármily csekély) ajándékot a visszaküldőknek. Ajándékot kapni mindenki szeret, így érezhetően többen teszik majd meg a számunkra oly fontos szívességet. (A végén soha ne feledkezzünk meg az ajándékok elküldéséről sem, különben pont ellentétes hatást váltunk ki akciónkkal!) Felhívhatjuk telefonon is partnereinket, ám ez inkább csak felületes, amolyan közérzeti tájékozódásra alkalmas. Ha mégis ezt választjuk, érdemes erre specializálódott céget megkeresni a feladattal. Kérdőívet elkészíteni, közvéleményt kutatni persze nem könnyű dolog, sőt, kifejezetten komoly ismereteket igényel, hogy a módszer valóban működjön. Ezért általában is igaz, hogy ha megtehetjük, használjunk szakértőt. A piackutató cégek nem csak a feladat végrehajtásában, hanem már a kérdéskör összeállításában, a célcsoport kiválasztásában is segítenek, és értékes összefoglalót készítenek a végeredményről. Egyszóval kérdezzünk csak bátran, hogy vevőink valóban ismerőseink legyenek!

Mezriczky László

Cégem, céged – cégünk? | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Cégem, céged – cégünk?

(2009)

Sokszor hangoztatjuk, hogy egy vállalat igazán az ott dolgozóktól lesz az, ami. Egy céget a munkatársai emelhetik a versenytársak fölé, ám miattuk pártolhatnak el a vevők is, ha éppen olyan a hozzáállásuk, a mentalitásuk, a viselkedésük, egyszóval az attitűdjük. Márpedig ha ez így van, akkor érdemes a dolognak a mélyére nézni, és megvizsgálni: alakítható-e tudatosan a dolgozói márkaképviselet kérdése.

Állok egy gusztusos látványpékség pultjánál, válogatok az ínycsiklandozó finomságok között, majd fizetnék a pultnál. Az eladó lány barátnőjével fennhangon arról csacsog, hogy mennyire unja már ezt a munkát, hogy legszívesebben rég itt hagyta volna ezt az egész kócerájt (tényleg, miért is nem hagyta ott már régen?), és amúgy is mi értelme ennek az üzletnek. Ő, az alkalmazott, aki önként vállalt munkát az üzletben, mond ilyeneket előttem, vevő előtt, akinek szimpátiája, bizalma és ebből eredő vásárlása juttatja őt is, a tulajdonost is bevételhez, tehát fizetéshez.

Másik történet, másik helyszín: multinacionális cég kávézó helyisége. Hangos diskurzus folyik a legújabb átszervezésről, és mint minden változás, “természetesen” ez is definíciószerűen eleve elhibázott, értelmetlen, vagyis “nemszeretem”. Egy keresztkérdésre, miszerint pontosan mi is fog változni, a válasz érdekes: nem tudom, de itt sosem az történik, aminek kellene, és ami történik, azt úgysem értjük. Vagyis utáljuk, mielőtt tudnánk, miről van szó.

Harmadik eset: posta. Kedvenc szolgáltatásom, a tértivevényes küldemény átvétele ügyében állok az ablaknál, amit ugye napközben akkor hoz ki a postás, amikor én egészen biztosan nem vagyok otthon. Tehát sok-sok sorstársammal együtt munka után rójuk le tiszteletünket az illetékes ablaknál. A hölgy pecsétel, mi állunk. Várunk, ő pecsétel. Öt perc után az előttem álló bekopog, hogy tán gyorsan átvennénk a küldeményeinket és utána nyugodtabban pecsételhetne. Nem kellett volna zaklatnunk… Tömény dózisban érkezik nyakunkba a posta aktuális ügyfélüzenete: “Ne zavarjon, nem látja, hogy dolgom van?!”

 

Mielőtt a három felidézett eset főhőseit okolnánk viselkedésükért, ízlelgessünk egy angol kifejezést: employee branding, vagyis – nem szakszerű fordításban – munkatársi márkaképviselet. Adott egy vállalat, egy vállalkozás, amely – azon kívül, hogy terméke, szolgáltatása, árai, piaca, így bevétele és kiadása van – valami fontossal még feltétlenül rendelkezik: vállalati értékekkel, üzenetekkel, stílussal, vagyis megkülönböztető jegyekkel. Ezek azok, amiket azonosítani tudunk, ami kiemel bennünket a napi közel 3 ezer márkaüzenet közül.

Nem elég azonban, ha ezt a tulajdonosok és a vezetők ismerik, mert ezt minden munkatársnak mélyen meg kell értenie és alkalmaznia napi munkája során. Bármennyire is fura, a vevő nem feltétlenül terméket vesz. Ő sokszor életérzést, stílust, megbízható hátteret vagy éppen társaságot keresni tér be egy üzletbe, és dönt vásárlás mellett. Illúziókat keres, amiket jó esetben mi biztosítani tudunk számára.

Formatervezzük termékeinket, becsomagoljuk, reklámozzuk, felöltöztetjük üzletünket, weboldalt fabrikálunk abból a célból, hogy barátságosak, vonzóak legyünk. Micsoda öngól, mekkora baklövés, ha eme értéklánc pont az emberi tényezőnél szakad meg. Elfelejtünk a munkatárssal foglalkozni, vagy ha ezt meg is tesszük, mindez kampányszerű, esetleges, vagy éppen nem szakszerű.

  • A munkatársi márkaképviselet ma fontosabb, mint valaha. A szűkülő piacokon igényesebbé válnak a vevők, jobban megválogatják, mire adják ki pénzüket. Itt az ideje hát, hogy megteremtsük a belső, munkatársi támogatottságot a cég sikereihez. Az employee branding összetett, idő- és energiaigényes, így célszerű szakértő bevonásával végezni, az alapelemek azonban jól megfoghatóak. A legfontosabb teendők:
  • Mérjük fel a jelenlegi állapotokat, informáltsági és elkötelezettségi szinteket. Keressük meg a neuralgikus pontokat és a gyors beavatkozást igénylő területeket. – Dolgozzunk ki világos, érthető, jól átvehető és képviselhető érték- és viselkedési normákat. Szánjunk időt a cég jellegzetességeinek megértetésére.
  • Keressünk “követeket”, akik segítségével szélesebb körben javíthatjuk az információáramlást, akik értő módon tudják átadni, megmagyarázni a kulcsfontosságú márkaelemeket.
  • Keressünk újszerű, kreatív módokat ezen információk megjelenítésére, alakítsunk ki meglepő – vagy a megszokottól eltérő – helyzeteket, amelyek révén jobban rögzülnek az információk.
  • Tegyük lehetővé, hogy a munkatársak személyesen beszélgethessenek a cég vezetőivel, tulajdonosaival. Így az általuk sugárzott inspiráció közvetlenebbül érvényesülhet.
  • Ne felejtsük el, hogy a munkatársi márkaképviselet kiépítése és fenntartása nem lehet kampányszerű. Folyamatosan életben kell tartani, fejleszteni, javítani a tapasztalatok figyelembevételével.

Ne engedjük meg tehát azt a luxust, hogy munkatársaink kimaradjanak a cég értékfolyamatából. Legyenek ők az első számú indokai annak, hogy vevőink visszajárnak hozzánk – mert jól érzik magukat velünk.

Mezriczky László

Ne a marketingen spóroljunk! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Ne a marketingen spóroljunk!

(2008)

Tanácsadóként sokszor találkozunk a kérdéssel: mi a baj egy vállalkozás menedzselésével, eredményességével? Mert azt, hogy valami nem stimmel, a tulajdonos az esetek nagy többségében érzi. Nyilván sokat gondolkodik maga is, próbál megoldást találni, és amikor úgy hozza a sors, hogy összefutunk, bennünket is a csodaszerről faggat. Nos, csodaszer nincsen – ez a rossz hír. Megoldás viszont mindig van, ez pedig a jó.

Rossz a hirdetés? Vagy csak kapkodtunk egy kicsit? Az okát nem tudom, de tény, hogy egy cég a problémakeresést mindig a marketingnél, a kommunikációnál kezdi el. “Rosszul hirdetek vagy rossz helyen? Vagy használjak óriásplakátot?” – kérdezik. Legutóbb egy cég tulajdonosa azt panaszolta, hogy létrehoztak egy internetes oldalt, de semmi eredményét nem látják e döntésnek, árnyalatnyit sem változtak vevőkapcsolataik. Kicsit mélyebbre ásva kiderült, hogy a vevők száma igencsak korlátozott, mivel a vállalkozás speciális területen dolgozik, ráadásul személyes kapcsolatot tart fent partnereivel – nagyon helyesen. Rövidesen kiderült: igazából nem is nagyon várható, hogy az internetes oldalon keresztül bármilyen új kapcsolatot szerezzen. Tehát az a buzgalom, hogy a kor szellemének megfelelő kommunikációs felületet hozzanak létre, esetükben nem volt lényeges sikertényező. Sok pénzt költött el a tulajdonos, feleslegesen dolgozott, és még csalódott is lett a végén – csupán azért, mert nem gondolta végig saját üzletének sajátosságait.

Költsünk átgondoltan! Másik esetben egy kiváló minőségű termékeket gyártó vállalat kért segítséget hasonló aggodalmak miatt: nem érezte hatékonynak a sok tízmillió forint elköltését. “Sokat költünk marketingre, de semmi látszatja sincs, ezzel az erővel akár meg is spórolhatjuk a büdzsét…” – mondta az egyik tulajdonos. “Ennyivel is kevesebb lenne a veszteségünk…” Hát, én kicsit másként fogom fel saját vállalkozásunkat. Bizony, előfordul, hogy nem a várt jövedelmezőséget hozza cégünk, aminek sok oka lehet. De ami egészen biztos: egy vállalkozást vagy teljes hittel és gőzerővel csinálunk, vagy ne csináljuk egyáltalán!

Marketingen pont olyan spórolni, mint háborúban a töltényen. Csak idő kérdése, mikor bukunk el. Persze ha költünk, tegyük azt átgondoltan. Egy induló termék piaci bevezetésekor nagyon nem mindegy, hogy milyen vevőkörnek szánjuk az információt, azok hol, hogyan tájékozódnak.

Nagy általánosságban elmondható, hogy az értékesítési pont környékén zajló kommunikáció meghatározó jelentőségű, legyen szó fogyasztási cikkről, építőanyagról vagy éppen szolgáltatásról. Ne várjuk tehát áttörést egy márkanévépítő óriásplakát-kampánytól, ha azt nem egészíti ki hangsúlyos eladáshelyi kommunikáció. Minél több eszközt tudunk bevonni a kommunikációba, annál több fronton lehet esélyünk elérni az ügyfelet, annál több szituációban, lelkiállapotban, befogadói hangulatban szólíthatjuk meg.

A szórólapokat sokan el sem olvassák a postaládába bedobott anyagok hatásfoka igen alacsony, viszont egy hipermarket aktuális akcióihoz kiváló figyelemfelkeltők. A reklámokkal szemben is sokan elzárkózóak, de tény, hogy a vásárlási döntések legnagyobb részét éppen a reklámok befolyásolják, ráadásul itt elég sok információt el tudunk mondani, ami egy plakáton például nem lehetséges.

Tudvalévő ugyanis, hogy egy óriásplakátot 3-8 másodpercig lát átlagosan egy észlelő, hiszen zömében autóból, tömegközlekedési eszközből tekinthetünk rájuk. Ez korlátozott mennyiségű adat közlésére elegendő, tehát leginkább imázsépítésre, egy-egy szófordulat, márkanév, vagy vizuális elem sulykolására használható, de arra kiválóan. (Sajnos rengeteg rossz példával találkozhatunk nap mint nap, olyan plakátokkal, amelyeket hosszú percekig kellene olvasgasson az erre vállalkozó…)

Megint más módon működnek az eladáshelyi bemutatók, kóstoltatások, nyereményjátékok, amelyek a promóciós eszköztár hasznos elemei. És ne feledkezzünk meg a sajtóban elhelyezhető cikkekről, amelyek hitelességnövelő tényezője remek, és méltán tehetik teljessé kommunikációs eszköztárunkat.

Vagyis ha bizonytalanok vagyunk, gondolkozzunk el egy kicsit a következőkön: mit árulunk, kinek és hol – s mit szeretnénk mondani lehetséges vevőinknek. Aztán gondoljuk végig az eszközöket, és mindezek tudatában viszonylag sok hibát szűrhetünk ki már a tervezési fázisban.

És még egy jó tanács: ha csatába megyünk, legyen nálunk muníció! Ha piacon mozgunk, ne spóroljunk azon, ahogy vevőinkkel kommunikálunk. Máskülönben honnan is tudná rólunk, hogy mi pont őt keressük?

Mezriczky László

Címlapsztori: Válság – hátrányból előny | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Címlapsztori: Válság – hátrányból előny

(2008)

Mi sem aktuálisabb manapság, mint válságról beszélni: pénzügyi válság mellett értékválság, kormányválság, politikai válság – ezek a fogalmak töltik meg a sajtót és napi gondolatainkat. A válság nyilvánvalóan nem jó dolog, pedig szinte menetrendszerűen bekövetkezik, ha akarjuk, ha nem.

Maga a gazdaság ciklusok mentén fejlődik, felfelé ívelő és hanyatló fázisok egymásutánja “tisztítja meg” a piacot a gyengéktől. A betegségek ellen nem lehet teljes mértékben védekezni, de felkészülni igen: immunrendszerünk megerősítésével a járvány kitörésekor minimálisra csökkenthetjük annak esélyét, hogy magunk is elkapjuk. Így van ez egy cég életében is: az egészséges üzletmenet, a felelős gazdálkodás csökkenti kitettségünket a külső behatásoknak. Más olvasatban a válság olyan viszonyítási alap, amelyből lehet tanulni, következtetéseket levonni, és később mindent kicsit jobban csinálni, jobban figyelni saját dolgainkra. Mindig kell viszonyítási pont, ezért is szokás azt mondani, hogy egy vállalat hosszú távú fennmaradását a folyamatos siker veszélyezteti leginkább – mivel elkényelmesedik tőle az egész cég. Válságok tehát voltak, vannak, lesznek, és nem is gondolnánk, mennyi minden múlik rajtunk, hogy ebből kevés sebbel, vagy akár megerősödve jöhessünk ki..

A válság már a spájzban van… Ravasz egy jelenség a válság, sokszor onnan és akkor csap le ránk, ahonnan s amikor nem várnánk. Egy elrontott szállítmányt zokon vevő ügyfél válaszcsapása, egészségre ártalmas anyag ételbe kerülése, üzemi baleset cégünk telephelyén, vagy éppen akaratlan környezetszennyezés technológiai hiba okán – bármelyik rendkívüli helyzetet idézhet elő, méghozzá azonnal. De a sorozatunkban többször emlegetett pék szintén nehéz helyzetbe kerülhet, ha kenyerébe kavics keveredik, ami kitöri egy ügybuzgó állampolgár fogát, aki országos lejárató mozgalmat indít a lator pék megleckéztetésére. (Egy műszeralkatrészt lenyelő brit hölgy nemrégiben már sikeresen médiaszereplővé tett egy magyar fogorvost – hasonló megfontolásból.)

A zsigeri tagadás – miért is? Bekövetkezik hát a nem várt, a borzasztó válság. Első reakciónk ösztönös: megijedünk! Aztán bosszankodunk, hiszen mennyivel jobb lenne az esti teniszmeccsre koncentrálni ahelyett, hogy válságot menedzselünk. Pedig ennél többet nem is tehetnénk cégünkért! Ha már elkerülni nem tudjuk, hozzuk ki belőle a legtöbbet, és ami fontos, tanuljunk belőle. Elsőként tehát ellenállunk, magunk előtt is letagadjuk, hogy baj lenne. Aztán környezetünk hamar rádöbbent arra, hogy ez bizony nemcsak bajnak látszik, hanem valóban az! És innentől nincs visszaút. Ezt a helyzetet kezelni kell. Íme néhány aranyszabály, ha tetszik, tipp immunrendszerünk megerősítésére: Pontos, részletes tényfeltárás, kárfelmérés, következmények felbecslése, érintettel körének felmérése. A probléma méretének megfelelően válságstáb vagy operatív csapat felállítása is indokolt lehet, benne a kommunikációért felelős személlyel. Kárenyhítés, vagyis az azonnali intézkedést igénylő tennivalók elrendelése. Bejelentési kötelezettségek teljesítése (tűzoltóság, katasztrófavédelem, egyéb illetékes szervek). Kommunikáció. Tanulságok levonása, szükséges intézkedések meghozatala.

A fentiek közül a kommunikációról érdemes néhány külön szót is említeni. Egy válságban lévő cég ügyfelei nem viselkednek szükségszerűen ellenségként, vagy barátságtalanul. Ennek azonban megvan a feltétele: az őszinteség! Nyilván nem kell részletekbe menően leírni a helyzetet, de az ügyfelek, a partnerek megérdemlik – és kifejezetten igénylik – a nyílt tájékoztatást. Ennek tükrében tudnak ők is reagálni, adott esetben ideiglenesen módosítani saját tevékenységükön, elhárítva a kárt, amit a válságot szenvedő cég közvetve vagy közvetlenül okoz nekik.

Indokolt esetben a szélesebb közvélemény tájékoztatása sem maradhat el. Ettől ne féljünk, kellemetlennek tűnik ugyan, de hosszú távon hasznosabb, mint hinnénk. Emlékezzünk csak a közelmúlt egyik szállodaépítésére, ahol a beöntött beton kinyomta a szomszéd ház egyik lakásának falát. Az építtető cég azonnal kamera elé állt és elismerte a hibát, elnézést kért, majd saját költsége terhére felajánlotta a felújítást, és az átmeneti időszakra állta az érintett lakó szállodai számláját is. Nem bujkált, nem tagadott, nem mismásolt, hanem vállalta! És talán maga sem gondolta, mekkora “marketing szívességet” tett saját cégének. Tetteink vállalása, és az értük való jótállás ma nem általános viselkedés. Milyen szép lenne, ha az üzleti élet szereplői egyre több jó példát mutatnának ebben!

Mezriczky László

Nem akarásnak nyögés a vége | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Nem akarásnak nyögés a vége

(2008)

Édesapám mondta nekem mindig a címbeli mondatot, amikor gyerekkoromban tessék-lássék módra álltam neki az úgynevezett “nem szeretem” dolgoknak. Persze ilyenkor rendszerint nem is sikerült, amit elterveztem.

A Haszon Magazin konferenciasorozatának egyik előadójaként számtalan esetben találkoztam a prezentáció végét záró beszélgetések során olyan vállalkozóval, aki a marketing fontosságára fókuszáló üzeneteinket hallva így szólított meg: “Jó, jó, értem én, hogy fontosak ezek a dolgok, de hát olyan sok a nehézség, csökkennek az árrések, erősödik a konkurencia. Bezzeg öt éve, még milyen jó volt, akkor bezzeg…” Nos, elgondolkodtató, hogy ez az ember mit vár a vállalkozásától, és szerinte mi is az ő dolga valójában. Mert hogy a panaszáradattól nem fog neki jobban menni, arra elég nagy összeggel mernék fogadni.

Álmainkban Amerika… Sokszor hoznak fel amerikai példákat, ahol minden szegény királyfi megcsinálhatja a maga szerencséjét, és gazdaggá válhat. És tényleg, csupa ilyen történetet hall az ember, legyen szó autómosóról, asztalosról vagy éppen atomkutatóról. Nyilván ott sincs kolbászból a kerítés, és valószínu, hogy a balul elsült próbálkozások híre nem jut már el hozzánk. Egy dolgot azonban jómagam is megtanultam amerikai tulajdonú vállalatoknál dolgozva: a hozzáállás arrafelé egészen más. Nálunk az “úgysem fog menni” mentalitás dívik, míg ott a “miért ne sikerülne?” gondolkodásmód az elfogadott. Gondoljunk csak bele ebbe a helyzetbe az idézett vállalkozó példáján keresztül. Évek óta vállalkozik, valahogy talpon is maradt. Tehát valamilyen értéket teremt, amit a piacon értékesít. Azon a piacon, amely jellegénél fogva nyitott, tele versenytársakkal és persze vevőkkel, vagyis lehetőségekkel. Ha nem akarja felélni a családi ezüstöt, akkor profitot kell termelnie, máskülönben értelmetlen, amit csinál. Egyet azonban nem sikerült elérnie, mégpedig azt, hogy örömét lelje a vállalkozásában. Nem hisz benne eléggé, vagy ha hisz is, beragadt a napi gondok menedzselésének amúgy tényleg nem egyszeru keretei közé. Márpedig hit nélkül nincs perspektíva. És jönnek a tipikus mondatok a nehézségekről, a csökkenő árrésekről és a piszok konkurenciáról. Pedig mindig van kiút.

Ami ma elég, holnap már kevés. Sokszor esünk abba a hibába, hogy egy muködő modellt örökérvényunek hiszünk.Találunk egy piaci rést, ott éppen jobbak vagyunk a versenytársaknál, szerencsés beszállítói szerződést kötünk egy nagy vevővel, és ettől úgy tűnik, minden rendben van. A rossz hír az, hogy az ilyen ideális pillanatok a legveszélyesebbek egy vállalkozás számára. Mert a tulajdonos, a vezető elhiszi, hogy tényleg minden jól megy, és mostantól már mindig így is lesz.

Ezután picit visszavesz a tempóból, már nem figyeli annyira a lehetőségeket, alábbhagy a termék fejlesztése, a piaci visszajelzések figyelése. Nem tartja már olyan fontosnak a munkatársak képzését, a partnerek kezelését… És jön a pillanat, amikor borul a biztosnak hitt modell: lejáró szerződésünket nem hosszabbítják meg, a versenytárs terméke nemcsak jobb, hanem olcsóbb is. Első reakcióként ránk tör a pánik, hiszen minden olyan “váratlanul” jön. Sőt, talán meg is sértődünk, hiszen jól megérdemelt helyünk a piacon “jár” nekünk.

Nos ez az, amit amerikai vállalkozóktól érdemes megtanulni: nincs nyugalmi állapot, nincs hátradőlés, nincs béke a piacon. Aki leáll, meghalt. De miért is állnánk le? Hiszen egy vállalkozásban éppen a dinamika a legizgalmasabb. Naponta megmutatni, hogy jók vagyunk, bebizonyítani, hogy van helyünk a nap alatt. Ha megnézzük a sikeres hazai vállalkozásokat, sok mindenben különböznek egymástól, egy dologban azonban azonosak: fejlődnek, mert lételemük a fejlődés. A fejlődést pedig a holnapban kell keresni, nem a tegnap visszasírásában. Hozzáállás kérdése az egész.

És fejleszteni bárhol lehet:

  • Új termékeken gondolkodni, új piaci igényeket megérezni és erre választ találni.
  • Új megközelítésben kínálni az árut vagy szolgáltatást.
  • Új értékesítési pontokat, csatornákat felfedezni.
  • Másként megfogalmazni a kommunikációs üzeneteket, leporolni az elavult stílust.
  • Eddig nem használt módszereket is kipróbálni (internet, gerilla marketing, esemény marketing).
  • Erősíteni a sajtókapcsolatokat.

Bármelyiket is választjuk, csak nyerhetünk. A céget új energiával töltjük fel, értelme lesz a munkánknak, kollégáink megint fontosnak tartják magukat, pláne, ha ügyesen be is vonjuk őket a közös gondolkodásba. Így lehet a fásultságból ismét lendületet nyerni. Higgyék el: Amerikában sem csinálják másként!

Vevőkapcsolat: a főnök a minta | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Vevőkapcsolat: a főnök a minta

(2008)

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, én minduntalan meglepődöm, hogy még mindig mennyire nem természetes dolog a sokat hangoztatott vevőközpontúság. Pedig ne feledjük, a játszma igazi célja az, hogy a legjobbak legyünk, a vevő bennünket válasszon, a mi portékánkat, szolgáltatásainkat részesítse előnyben.

Az igazi vevőközpontúság nem máshol áll össze először, mint a tulajdonos, a vezetők fejében: ők azok, akik – ha komolyan gondolják vállalkozásukat – minden tevékenységüket úgy alakítják, hogy az minél jobban szolgálja ügyfeleiket. Az erős vezetői elkötelezettség azután vállalati filozófiában, stratégiában, kommunikációs rendszerben is testet kell, hogy öltsön.

A leggyakoribb hiba a személyes példa, a bevonás hiánya. Egy vezető, aki számára az ügyfél szükséges rossz – és ebbéli meggyőződését lépten-nyomon hangoztatja is -, saját maga legnagyobb ellensége. A beosztott munkatárs a pult mögött, a szerelő a szervizben pontosan úgy áll majd hozzá a kuncsafthoz, ahogyan azt a tulajdonostól, a főnökétől “megtanulta”. Ma még sajnos nem általános, hogy a munkatárs “gyárilag”, vagyis a szakképzést nyújtó intézményből e képességek birtokában kerüljön ki, ezzel tehát foglalkoznunk kell, nem is keveset.

Érdekes látni, hogy a fogyasztói piacon működő vállalkozások milyen kis része fejleszti tudatosan saját szervezetét a vevőorientáltság szempontjai mentén. Kiváló ízléssel berendezett, pazar üzleteket, csúcstechnológiával működő szervizeket, egyenruhát viselő eladókat már sokfelé látni, profi módon felkészített frontembereket már alig. Aki külföldön, netán az USA-ban járt már nagyáruházban, az tapasztalhatta, milyen kifinomult módon szolgálják ki ott az ügyfeleket. Az eladó diszkréten jelzi a betérő vevőnek, hogy jelen van, készen arra, hogy segítsen, de csakis akkor, ha erre annak valóban szüksége lenne. Nálunk jobb esetben a “segíthetek?” kérdés hangzik el, csöppet sem hiteles tálalásban. Rosszabb esetben várhatunk vagy fél percet, amíg az eladó kislány befejezi az éppen elkezdett sms-ét, amit “figyelmetlenül” megzavartunk.

A munkatársak bevonása tehát fontos feladat. Nem spórolható meg a közösen megbeszélt üzletmenet, a vállalkozás, vagyis végső soron minden tulajdonos és alkalmazott közös sorsa, annak perspektívái. Nem elég, ha valaki ért ahhoz, amit csinál – egy óráshoz a legritkábban fog betérni újra a vevő, ha annak arcán a mérhetetlen unalmat és ellenszenvet látja viszont. Egy kávézóban a kedves szó sokszor jobban esik a vendégnek, mint a gőzölgő fekete, hiszen van, hogy nem koffeinért ugrunk csak be, hanem egy élményért, egy kellemes fél óráért, egy beszélgetésért. Mennyivel szívesebben hagyja ott az ember az autóját egy olyan szervizben, ahol a munkafelvevőtől a hozzáértésen kívül őszinte együttérzést is kap a lerobbant autót látva! Számtalan esetről tudok, amikor a kliens több városnyi távolságra hordja autóját a jól ismert “Bélához”, ahelyett, hogy a két utcányira levő hasonló műhelyt választaná. Hát persze, hiszen a távolabbi helyen bizalmat érez, törődést tapasztal. Fontos tehát, hogy a tulajdonos, a cégvezető maga is higgyen a vevőközpontúságban. Hogy maga is optimista és önbizalommal teli legyen, hogy a problémákat megoldandó feladatnak és ne nyomasztó gondnak élje meg. Legközelebb ezzel foglalkozunk.

ALAPELVEK

  • Vevő nélkül nincs üzlet. Az üres üzlet veszteség.
  • A vevővel való kapcsolat minősége márkánk egyik meghatározó tényezője. Ugyanúgy jellemző ránk, mint cégünk, termékünk neve, színe, formája.
  • A betérő vevő fél siker, a másik felét már könnyen hozzátehetjük kedvességgel, odafigyeléssel.
  • A “nyomulás”, az erőszakosság visszatetszést kelt. Mindig a vevőre kell bízni a választást, és ha úgy dönt, hogy mégsem vásárol, ez is az ő szuverén joga. Ne sajnáljunk kommunikációs alaptréninget tartani: a vevővel való személyes vagy telefonos kapcsolatfelvétel, a problémakezelés, a panaszok felvétele, a csalódott vagy reklamáló ügyfél megnyugtatása, egy-egy újabb termékre vagy szolgáltatásra való finom rábeszélés nem könnyű feladatok. Ezeket együtt könnyebb és praktikusabb is megtanulni.
  • A vevő mindig elsőbbséget élvez: abbahagyom a beszélgetést, leteszem a telefont és rá figyelek, hiszen azt tervezi, hogy pénzt költ el nálunk, és végső soron ez a cég legfőbb célja.

Webmarketing a gyakorlatban | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Webmarketing a gyakorlatban

(2008)

A marketinges fegyvertár mind fontosabb eszköze az internet: ismertséget és új ügyfeleket szerezhetünk általa, de visszajáró vevőink számát is gyarapíthatjuk.

 

Örvendetes, hogy ma már az számít ritkaságnak, ha egy cégnek nincs e-mail címe, vagy honlapja. Személyesen is igazolhatom e tényt: több száz kisvállalat képviselőjével találkoztunk az elmúlt hetekben a Haszon magazin konferenciasorozatán. Örömmel tapasztaltuk: egyetlen kéz sem lendült a magasba arra a kérdésre, hogy kinek nincs még weboldala. Miért is zárnánk ki magunkat az internet adta korlátlan publicitás lehetőségéből? Néhány tízezer forintért márműködőképes weboldalt készít nekünk egy szakértő cég, innentől pedig csak a fantázia – és persze a büdzsé – szab határt az alkotó kreativitásnak.

Az internet révén néhány iparágban már értelmét vesztette a klasszikus értelemben vett munkaidő: bármikor elérhető a bankszámla, lefoglalható az utazás, letölthető a tartalom. És a határok is új értelmet nyertek. Szó szerint az egész világ lát minket, és alkalomadtán kapcsolatba kerülhet velünk, netán üzletet kezdeményezhet. Ennek persze a fonákja is igaz: közvetlenül összehasonlítható minden mindennel, így szolgáltatásom, termékem ára mellett honlapom kivitele is minősít, és közvetlenül befolyásolja a vevőt.

Honlapot tehát ma már kötelező készíteni. Tartalma, stílusa függjön attól, hogy milyen üzletben utazunk, kik a vevőink, és ők mire lehetnek kíváncsiak velünk kapcsolatban. A minimum egy elektronikus prospektus, ami lényegében ugyanazt tartalmazza – persze az internethez alkalmazkodó tördelésben -, mint amit egy nyomtatott anyagban is kiadnánk. Ez tényleg a minimum, ennél ma már többet illik adni. Legalább odáig el kell jutni, hogy kommunikálni tudjunk vevőinkkel: hírlevél megrendelésével, kérdezési lehetőséggel stb.

Újabb lépés, ha már tranzakciót is indíthatnak irányunkba: megrendelhetnek terméket, szolgáltatást, letölthetnek anyagokat. A kiszállítás, a teljesítés vagy a fizetés még történhet hagyományos úton, de megbízható elektronikus fizetési megoldások is hozzáférhetők, amelyek semmivel sem veszélyesebbek, mint teli bukszával felszállni a tömött buszra…

Kommunikáció: A web marketing kommunikációra is kiválóan alkalmas.

Nézzünk csak néhány példát:

Ma a legismertebb és legelterjedtebb internetes kommunikációs felület az úgynevezett banner (csíkhirdetés), amely egy kereskedelmi weboldal meghatározott részén nyújt megjelenési lehetőséget. Itt kulcsfonoságú a weboldal megtalálása: egy jól kiválasztott oldalon nagy pontossággal érhetjük el a számunkra fontos célcsoportot. Fizetni az előre lekötött látogatószám után kell, ha pedig nem jönnek a tervezett számok, akár egy-két nap után is tudunk változtatni – szemben a hagyományos, például nyomtatott hirdetésekkel.

Szponzorált oldalakon is “üzenhetünk” ügyfeleinknek. Egy fiataloknak, vagy mondjuk kismamáknak szóló oldal szponzorálása hatékony, és ami fontos, a megcélzottak számára szimpatikus megjelenést garantál számunkra. Válasszunk bátran termékünk jellegzetességei szerint.

Még nagyon kevesen élnek az úgynevezett adatbázis marketing lehetőségeivel: e-mail címek gyűjtése, a vásárlókról nyert információk rendszerezése, odafigyelés, tudatosság és következetesség kell hozzá. Jó munkával ügyfeleinket tájékoztatni tudjuk az őket érdeklő újdonságokról és hírekről. Az ilyen információkat az ügyfelek hasznosnak, érdekesnek találják.

Ismerek egy mediterrán lakberendezési tárgyakat forgalmazó céget, mely üzletébe betérő ügyfeleiről – természetesen a hozzájárulásukkal – folyamatosan, évek óta részletes nyilvántartást vezet, így egyre több vevőről van pontos adata.Vásárlói szokások, rendszeresség, átlagos költés, érdeklődési kör, korábban vett termékek, mind-mind az adatbázisban pihennek. Amennyiben új termék érkezik, akkor erről csak azokat értesítik e-mailben vagy telefonon, akiket érdekelhet, és a hír hallatán betérhetnek az üzletbe vásárolni. Ez nemcsak a boltnak hasznos, de a vevőnek is, aki törődést, odafigyelést érzékel, és mint jó ismerős tér be legközelebb. És még hálás is az információért. Hát nem praktikus?

Barát, vagy ellenség? | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Barát, vagy ellenség?

(2008)

A sajtó a média különleges szerepet tölt be életünkben. Ahogyan Lópici Gáspár plakátragasztó (mai kifejezéssel „külterületi média” szakember) megmondta már a Kemény kalap és krumpliorr című filmben: „Én vagyok az utca hírmondója, én irányítom a közvéleményt!”. Nos, plagizálva e híressé vált mondást, a sajtóról valóban megállapítható, hogy irányítja, befolyásolja – netán manipulálja – a közvélekedést. Teszi ezt aszerint, hogy dolgát jól, felkészülten, hozzáértő módon, vagy kontárként, felületesen, felelőtlenül végzi-e. A sajtót negligálni nem lehet, megtanulni vele együtt élni viszont igen!

 

Több évszázada izgatja a modern társadalmakat a sajtó kérdése: már az 1848-49-es szabadságharc során is a sajtószabadság volt az egyik fő követelés. A sajtó függetlensége, hitelessége, ez által szerzett közvélemény-formáló ereje valóban félelmetes fegyver. A sajtóval tehát praktikus és hasznos jóban lenni, már amennyire ez a függetlenség viszonylatában lehetséges. Sokan PR-ként, vagyis public relations-ként emlegetik a sajtókapcsolatok területét, holott a PR ennél jóval tágabb terület: egy vállalat, intézmény viszonyát szervezi rendszerbe a szűkebb-tágabb külvilággal, így próbálva róla minél kedvezőbb képet kialakítani. Ennek része a press relations, vagyis a sajtókapcsolat, amelyet most mi is a PR-ra használunk.

 

Csak a nagy cégek területe a PR?

EGYÁLTALÁN NEM IGAZ, hogy csak a nagyvállalatok játékterülete lenne a sajtókapcsolat. Persze, a klasszikus PR-szervezetet és működési folyamatokat nagyvállalatoknál találjuk meg leginkább, ám sajtókapcsolatokat mindenki tud ápolni, még a legkisebb vállalkozás is. Nem PR ügynökség, vagy főállású szakember kérdése ugyanis a dolog, sokkal inkább függ a hozzáállástól. Először is el kell fogadnunk az együttélés szabályait: a sajtó hiteles (fogadjuk ezt most el, hiszen elméletről beszélünk), hatásos és hatékony, viszont törődést, odafigyelést igényel. Azt szokták mondani, hogy egy átlagos újságcikket hatszor többen olvasnak el, mint egy átlagos hirdetést, ráadásul a hirdetésről mindenki tudja, hogy legtöbbször “llódít”, vagyis megszépíti a valóságot. Az újságcikk – legalábbis elméleti példánkat folytatva – ezzel szemben hiteles, hiszen független újságíró tollából, elfogulatlanul született. Vagyis ha ebben írnak rólunk jókat, összehasonlíthatatlanul kedvezőbb lesz a hatása. Eddig szép, de hogyan kerülünk be a lapokba?

 

Társasjáték

 

A SAJTÓKAPCSOLATOK KIÉPÍTÉSE és ápolása egyfajta társasjáték. Kölcsönös érdekek meglelése, egyeztetése, pillanatok kihasználása, helyzetek felismerése, és mindenek előtt a játékszabályok ismerete kell hozzá. Milyen szép is lenne, ha a – sajtó erejében mély meggyőződéssel bízó – vállalkozónk papírt és tollat ragadna, lejegyezné a számára fontos információkat, majd a sajtó gondjaira bízva szüleményét, azt a másnapi napilapok valamelyik páratlan (tehát értékesebb) oldalán látná viszont cikk, tudósítás vagy beszámoló formájában. Nos, az élet nem ilyen idilli, jókora kátyúkkal kell szembesülnünk a sikerhez vezető úton: a sajtó “helyzetben van”; (hiszen nála van a papír és a toll), vagyis megteheti, hogy válogat a hírek között, sót, akár sajátosan is értelmezheti az információt. Minden jó hír mögött reklámot vélnek felfedezni (sokszor nem alaptalanul), ezért hajlamosak az állítások mögé nézni. Nem árt tehát nagyjából igazat állítani, abból baj nem lehet… A sajtókátyúk okozta jelképes tengelytörés elkerülésére, íme néhány bíztató és hasznos gondolat:

  • Többnyire akkut híréhségben szenved a sajtó. Minél gyakoribb egy kiadvány megjelenése, annál inkább égető a kényszer: a lapot tele kell írni. Vannak persze napok, amikor ez nem gond, de akadnak csöndesebb napok (és uborkaszezon), amikor kapóra jöhet egy-egy sajtóanyag.
  • “Az újságíró is ember”, szokták mondani, vagyis szívesen veszi, ha valamivel nem neki kell bíbelódnie, hanem felhasználásra előkészített anyagot kap (színesíti az anyagot egy valóban jó fotó, egy érdekes táblázat, vagy idézet egy hiteles embertől). Tevékenységi körünk, szakterületünk szerint nagyjából behatárolható azon lapok és újságírók köre, akik fontosak nekünk. Ez lehet területi is, vidéken például valamivel könnyebben megtalálhatók a kulcsszereplők.
  • Írni mindenki tud, jól írni már sokkal kevesebben. Ne szégyelljünk segítséget kérni hozzáértő embertől a sajtóanyagok elkészítéséhez. Megéri a macera, mert nagyságrendekkel növekszik egy jó anyag esélye a megjelenésre. Küldjünk bátran anyagot proaktívan, de legyünk türelmesek és semmiképpen se kérjük számon a megjelenést! Ne felejtsük: a sajtó független…

 

Perspektívák

A VILÁG GLOBÁLISSÁ VÁLÁSA gyökeres változásokat indított el a tájékozódás terén is: ma már nem a friss híreket keressük a napilapokban, hiszen azokat az interneten és számtalan tévécsatornán szinte azonnal meglelhetjük. Nyomtatásban sokkal inkább előtérbe kerülnek a publicisztikák, a szerkesztői vélemények , elemzések. Érdemes tehát az internetet – vagy általában az elektronikus médiát – komolyabban vennünk. Ez is újságcsinálás, csak épp más eszközökkel. Ha fontos a frissesség, a gyorsaság, vagy az interaktivitás, ne habozzunk e-mailt küldeni, internetes felületet találni, vagy éppen a helyi rádiót felhívni. Legyünk korszerűek a kommunikációnkban is!

Hogy is van ez? | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Hogy is van ez?

(2008)

Sorozatunkban körbejárjuk a kérdést: valóban úri huncutság, nagyvállalatok kizárólagos terepe a marketing, vagy esetleg némi alapismerettel, megfelelő hozzáállással és józan paraszti ésszel akár magunk is művelhetjük?

Klasszikus szakmai anekdota a nyolcvanas évekből: Külföldi befektető nézegeti a hazai, vidéki cég telephelyét, alapvetően tetszik is neki minden, mígnem felteszi a ravasz kérdést. “És, kedves igazgató úr, hogy állnak a marketinggel?” Dermedt csönd után jön a derék direktor frappáns válasza: “hát, olyat mi még nem gyártunk?”. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, de a kelleténél mégis gyakrabban érzékeli az ember jártában-keltében, hogy sokan nem gyártanak ma még marketinget az országban.

 

A marketing nem reklám, és fordítva

 

SOKAKBAN E KÉT FOGALOM bizony keveredik. Érdemes tisztázni, hogy miről is beszélünk: a marketing, nevének megfelelően a piacon való mozgásunk összefoglaló neve, foglalkozik magával a termékkel, annak árával, a piacra vitel mikéntjével és az eladás ösztönzésével, vagyis mindazzal, amitől a vevő tudomást szerez magáról a portékáról. A reklám ez utóbbi terület egy markáns, mindenki számára azonosítható része.

Bizony mindenki foglalkozik marketinggel, csak épp nem biztos, hogy tud róla. Gondoljunk csak bele! A pék szemmagasságba, kéz-közelbe rakja ki gyorsan forgó áruit, mint amilyen a kifli vagy a zsömle, míg a magasabb polcokon a ritkábban keresett diós kalács mosolyog ránk. Ez bizony marketing. De marketing eszközzel él a fenyőfaárus is, amikor karácsony közeledtével engedni kezd áraiból, vagy a kozmetikus, aki a kerületben szórólapokkal hívja fel a figyelmet új üzletére? Nem mindegy viszont, hogy milyen termékre hogyan hívjuk fel a figyelmet. A cél nyilvánvaló: minél többen ismerjenek meg bennünket, minél kevesebb macerával és költséggel. Nos, innentől kezd izgalmassá válni a kérdés: akkor cégem számára mi is az ideális megközelítési mód, más néven marketingstratégia?

 

Traktort a traktorboltból?

 

A LEGFONTOSABB MARKETING fogalom maga a termék: másként viselkedik egy fogyasztási cikk, mint egy termelőeszköz, és megint máshogy egy szolgáltatás. Van értékes és olcsó, romlandó és csomagolhatatlan, egyszerű és bonyolult, felhalmozható és azonnal fogyasztandó. Ezen tulajdonságaik alapvetően meghatározzák, hogy mit kezdhetünk velük. Esztergapadból sokkal kevesebb fogy, mint primőr paradicsomból, az egyiket 20 évre veszik, a másikat még aznap meg is ehetik. Az egyik vásárlásáról akár hirtelen is dönthet a piacon szemlélődő háziasszony, a másikra akár évekig is készülhet a vevő. És persze a paradicsom lehetséges vevői jóval többen vannak, mint egy esztergapadé? Vagyis a döntő kérdés: fogyasztási cikket árulunk- e, vagy termelőeszközt. Talán érzékelhető a különbség a két termékhez szükséges marketingstratégia között. E különbség határozza aztán meg az árképzést, a lehetséges vevők felkutatásának módját és persze a kommunikációt is. Aki idáig eljut, nagyon nagy hibát már nem követhet el.

A figyelmes szemlélődő azért néha igazi csemegékre bukkanhat. Egyik kedvencem egy népszerű hetilapban megjelent egész oldalas hirdetés (ennek megfelelően borsos áron megvásárolva). “Alkalmi vétel: Rába Steiger traktor most csak 1 millió 900 ezer forint, amíg a készlet tart?” Emlékszem, úgy kellett visszafogni, hogy ne vegyek egyet magamnak is. Bár ez a kommunikációs torzszülött jó másfél évtizede hagyta el a nyomdát, azért ma is találkozhatunk időnként hasonlókkal. Traktorra valószínűleg a lapot olvasó több százezer olvasó közül csak keveseknek van szüksége, ezért a marketingtudás morzsáit is nélkülöző illetékes hatékonyabban érhette volna el vevőjelöltjeit egy jól időzített szakkiállítással vagy éppen a gazdakör tagjainak szóló szórólappal.

 

Kidobott pénz lenne akkor a reklám?

 

KORÁNTSEM, CSAK helyén kell alkalmazni a megfelelő eszközöket. Más a helyzet, ha vevőink legfeljebb településünk határain belül lelhetők fel, mint mondjuk egy vegyeskereskedés esetében, és megint más, ha megyényi, vagy akár országos, netán ennél is szélesebb körben kell vadásznunk. Az első esetben a helyi témákkal foglalkozó, az olvasókkal egy nyelvet beszélő kiadványok, rádióadók sokkal hatékonyabbak, hiszen a hirdetőt legtöbbször személyesen is ismerik. (Ezért ilyenkor különösen fontos a referenciahatás, vagyis a mellébeszélés itt hamar kiderül.) A második esetben már valódi tömegeszközöket kell megfontolni, hiszen egy számunkra ismeretlen nagyságú, összetételű és elhelyezkedésű vevőkört keresünk. És még egy fontos szempont: nem az a jó reklám, ami a cégtulajdonosnak tetszik, hanem az, ami a vevőt megmozgatja, vásárlásra ösztönzi. Rengeteg példát látni szerte a médiában jó és rossz megoldásokra: információkkal telezsúfolt, mindent elmondani akaró, éppen ezért értelmezhetetlen borzadályokat éppúgy, mint a lényeget jól megfogó, egyszerű, letisztult és ötletes csemegéket. És ez nem pénz kérdése, hanem a reklám működésének megértésén múlik.

Tehát:

A marketing nem egyenlő a reklámmal.

A termék fajtája és a vevők jellemzői határozzák meg a piaci lépéseinket.

Nem az a jó reklám, ami nekem tetszik, hanem ami cselekvésre készteti a vevőt.

Építsen márkát! | Haszon Magazin - A jövő vállalata |

Építsen márkát!

(2008)

“Ma már egyszerűen nem működik a marketing. Gondoljunk csak bele: hihetetlen mennyiségű termék bukik meg a világban évről évre, reklámkampányok érnek véget valós eredmény nélkül, a direct mail kampányok elérési aránya pedig egy százalék alatti.” – Ezt nem kisebb személy állítja, mint Philip Kotler, a talán legnagyobb ma élő marketinges guru. Hogy is van ez?

 

Való igaz, a hagyományos marketing megközelítések hamar elavulnak, és minden hagyományosnak tekinthető, ami a megszokottat, a beváltat követi. Bizony kevés olyan gyorsan avuló terület van, mint a marketing, hiszen itt a vevők megnyeréséről, elcsábításáról, vagy inkább átcsábításáról van szó. Márpedig aminek tegnap még nem tudott ellenállni az ügyfél, azon ma már átlát, újabb technikákat, megközelítéseket megkövetelve. Szerencsére van egy fogalom, amely ebben a napi rabló-pandúr játékban a kezünkre játszik: a márkanév.

 

Az első tudatos márkázás: a sárgarépa!

Hihetetlennek tűnik, de igaz: az első tudatos márkaépítő tevékenységet a XVI. századra taksálja a legenda. Az akkor világbirodalmát építő holland király kedvében akartak járni az akkortájt Afrikában ténykedő növénynemesítő mesterek, és az eredetileg mindenféle természetes színekben fellelhető répa gyökeret addig nemesítgették, mígnem elérték a narancssárga színt, ezzel is tisztelegve I. Vilmos akkori holland király dicsőségének. A sárgarépa azóta is “holland” narancsszínű, noha ezt a kiváló márkaépítési lehetőséget az akkoriak – marketingtudás hiányában – nem aknázták ki.

 

Márkaérték

A márkanév egy termék, szolgáltatás, vagy vállalkozás első számú üzenetvivője. Megtestesíti mindazt, amitől az enyém más, mint a konkurenciáé. Mégsem foglalkozunk vele eleget, nem tervezzük meg gondosan, és nem ápoljuk, fejlesztjük megfelelően. Pedig ha az Interbrands által évente kiadott márkaértéklistát nézzük, egyértelműen kiderül: a világ legsikeresebb vállalatai kivétel nélkül márkanevek révén érték el kiemelkedő eredményeiket. És itt nem csak az ismertségről van szó: a márkaérték mögött minőség, stílus, a vélhető jövőbeni versenyképesség és jövedelmezőség is áll, ezek értéke dollármilliárdokban mérhető

 

Hazai vizek

 

Még mielőtt legyintenénk, hogy jó-jó, a világ nagyvállalatainak köny­nyű, van egy jó hírem: a márkaépítés lehetősége mindenki előtt nyitott, sőt, kifejezetten hatékony – és már rövid távon is megtérülő – marketing eszköz. Márkanevet minden cég választhat a legkülönfélébb termékekre és szolgáltatásokra. Ehhez érdemes megfogadni néhány hasznos tanácsot:

A márkanévnek érdemes valamiféle logikai vagy hangulati kapcsolatban állnia a képviselt termékkel, szolgáltatással. Logikus is, hiszen ez megköny-nyíti az azonosítást, csökkenti a külön magyarázat igényét, vagyis egyszerűsíti, magyarán olcsóbbá teszi a kommunikációt. A márkanév nem csupán szavakból áll, ideális esetben nem kevesebb, mint 12 komponens alkotja meg a teljes képet. Mivel látható módon nagyon sok téren hat, a márkanév kialakításakor érdemes érzékeink széles körét figyelembe venni: egy sörös üveg formája, a néhány hangból álló “jingle”, vagyis dallamszimbólum ma már elválaszthatatlan része a korszerű márkaképnek (Heineken, T-csoport, Nokia, Intel). Önmagában a márkanév még kevés, a vállalatnak általános kommunikációjával is támogatnia kell a márkanév sikerességét: a stílus, az ügyfelekkel való bánásmód, nyitottság a vevői elégedettség visszacsatolására – mindez erősítheti, vagy nem megfelelő gyakorlat esetén teljesen ki is olthatja azt, amit nehezen felépítettünk. Az Ikea tegezős stílusa, a Benetton provokatív képi világa elválaszthatatlan része a márkanévnek. A ma megfelelően működő márkanév gondos ápolás és fejlesztés hiányában porossá, ódivatúvá válik, amely előbb utóbb a termék halálához is vezethet. Ebbe a csapdába esett bele az Oldsmobile autómárka, amely száz év működés után vesztette el létjogosultságát, és szűnt meg. Így bosszulta meg magát a márkafejlesztés elhanyagolása.

Szerencsére számtalan hazai jó példa is jelzi, hogy kiváló marketing eszköz lehet a márkanév építés: talán a legelső hazai szupermárka, a Kontrax a legemlékezetesebb példája a márkatudatosságnak. De napjaink Szentkirályi ásványvize, Fornettije, vagy a Griff ruházati hálózata is mutatja, vannak, akiket érdemes követni. Összefoglalva a siker feltételeit: okos márkanévválasztás, azt megfelelően körülölelő kommunikációs cégstílus kialakítása és konzekvens betartása, valamint folyamatos korszerűsítés.

Digitális, mobil, virtuális | IT Business - Publikációk |

Digitális, mobil, virtuális

(2003)

A HP is megfogalmazta saját válaszát a „Hol tartunk ma?” kérdésre.

Elemzõk, gondolkodók, vizionáriusok tucatjai igyekeznek évről évre meghatározni azokat az irányelveket, tendenciákat, melyekkel leírható egy-egy iparág adott idõszaka. Megfogalmazásokat keresnek, amelyek érthetõvé teszik a nem szakmabeliek, befektetõk, gazdasági elemzõk vagy épp a hétköznapi emberek számára is a változások lényegét. Az ezredforduló sok újat hozott az informatikába is, jót és kevésbé jót egyaránt, egy azonban tény: a fejlõdés, az útkeresés egy percre sem állt meg.

De hol is tartunk ma? A HP elnök-vezérigazgatója, Carly Fiorina a minap három szóval válaszolt a kérdésre: Digitális, mobil, virtuális. Ebben a három szóban összegezte mindazt, amelyet a HP ma viszonyítási alapnak tekint, és amely fejlesztéseinek, megoldásainak filozófiáját adják. A lényeg e szavak mögött abban a változásban rejlik, amely folyamatosan alakítja át az informatika felhasználóinak prioritásait, elvárásait, üzletmenetét. Mára az egyszerûség, az alkalmazkodókészség, a rugalmasság és persze a hatékonyság vált elsõdleges céllá. A ma nyerõ vállalata nem egyszerûen termékében vagy szolgáltatásában különbözik versenytársaitól, hanem abban a módban, ahogyan felfogja, megközelíti saját üzleti tevékenységét.

A ma sikeres vállalata akár forradalmasíthatja is saját területét, ahogyan tette ezt például a korábban már említett Ryan-Air vagy az Amazon .com, hiszen mindketten új mûfajt teremtettek, tabukat döntöttek le, és teljesen átrendezték a piacot informatikára épülõ újszerû üzletfelfogásukkal. Tehették ezt abból a meggyõzõdésbõl, hogy a vevõk valós igényei jelentõsen eltérhetnek az általánosan vélelmezettõl, és az úgynevezett tömeges személyre szabás, vagyis az egyénre szabott igények hatékony kielégítéséhez az egyetlen mód egy új informatikai megközelítés. Ez pedig nem más, mint az agilitás, az alkalmazkodás, a gyors reakció igénylése. A HP ezt az új irányt felismerve és kézzelfogható kínálattá formálva válik stratégiai partnerévé a piacot új megvilágításba helyezõ úttörõ vállalkozásoknak, mérettõl függetlenül, hiszen újszerût alkotni kicsiben is lehet.

Mezriczky László