Kevés szakma él át akkora változásokat, mint az emberi erőforrásokért felelős HR világ. 2015 körül, tehát lényegében négy éve indult el lefelé a munkanélküliség, és kevesen gondolták volna, hogy ez az amúgy kedvező folyamat milyen új kérdéseket, feladatokat, időnként problémákat idéz elő a vállalatok működésében. Az addig bőségesen rendelkezésre álló munkaerő utánpótlás előbb szűkülni kezdett, majd krónikus hiánnyá változott. A cégek vezetői a rendszerváltás óta először szembesültek azzal, hogy paradigmaváltásra lesz szükség. Ebben a változásban pedig a HR-re összpontosult minden figyelem.
Évek óta folyik az egyre intenzívebb szakmai beszélgetés arról, hogy milyen válaszok adhatók, ám mintha az elmúlt napokban, hetekben tudatosodott volna igazán a felismerés: radikálisan másra lesz szükség. Szemléletben, prioritásokban, kompenzációs rendszerben, értékrendben és kommunikációban. Ehhez változni, változtatni kell, ami nyilván nem egyszerű. Ugyanakkor sosem látott lehetőség előtt állnak a HR-esek, hiszen olyan irányba bővíthetik kompetenciáikat, amelyre most nagy szükség van, és amely tér jelenleg nincs kitöltve.
Itt az esély tehát, hogy immár ne csak beszélgessünk a tennivalókról, hanem építsük fel a következő évek hatékonyan működtethető és fenntartható modelljét, benne a HR kommunikáció tartalmi elemeit. Ezért dolgozunk mi is, ezért egyeztetünk, kötünk szakmai szövetségeket a kérdésben érintett vállalatokkal, szakértőkkel. Izgalmas korszak jön, aktív részesei kívánunk lenni magunk is.
