Ajánljuk magunkat?

Meglepően nagy arányban választanak munkahelyet a munkavállalók ismerősi ajánlások alapján: egyes becslések szerint ez eléri, sőt, bizonyos szektorokban meg is haladja a harminc százalékot. Nos, ha ez így van, akkor mindenképpen felvetődik az emberben néhány gondolat.

Mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy a vállalat – legyen az bármennyire is zárt, befelé forduló szervezet, kultúra  – kifelé is kommunikál, mégpedig intenzíven és hatékonyan. Ennek az intenzitásnak a hajtóereje a szubjektivitás, vagyis az érzelmekkel átitatottság. Ismerősök, rokonok barátok bíznak egymás értékítéletében, véleményében, tanácsában, így abban is, hogy egy munkahely jó vagy nem jó. Az így terjedő vélemény aztán egy idő után tömeget képez és létrehozza az adott cég, mint munkáltató külső imidzsét, amely adott esetben jelentősen el is térhet attól, amit a vállalat vezetői láttatni szeretnének magukról. Főleg akkor lesz ez így, ha a hangulatot befolyásoló tényezők kedvezőtlenül alakulnak: a transzparencia, a vezetői attitűd, az együtt dolgozás kultúrája, vagyis a belső kommunikáció nincs megfelelően szervezve és menedzselve. Nagy divat ma a munkáltatói márkaépítéstől várni a munkaerőutánpótlás megoldását, ám mit sem ér ez az amúgy hasznos eszközrendszer, ha a felszín alatt épp a lényeg, az emberi kapcsolatokat megtestesítő kommunikáció  nincs rendben.

Ismét beigazolódni látszik tehát, hogy a kommunikáció üzletileg kritikus tényező, amely stratégiailag és a mindennapok taposómalmaiban egyaránt egyre növekvő feladatként jelenik meg a vezetői prioritások között. És ha már így van, legyen a kommunikáció az egyik meghatározó versenyelőny.

Kapcsolódó bejegyzések