fbpx

Bemész, köszönsz…

Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy az internet technológiából eszközzé, majd jelenséggé, élettérré, és mindemellett generációs kultúraváltóvá válik. Ma igen is komolyan vehető a jókívánság: csak egészség legyen, meg térerő! A globális elérés olyan szükségletté vált, amiért Maslow úrnak érdemes lenne újra értelmeznie piramisát. És ez így van jól. Az emberiség örök vágyának teljesülése vált realitássá: a mindentudás lehetősége. Cserébe persze néhány dolgot el kell foganunk, hiszen minden nem férhet bele egy egységnyi emberi létbe. Másként kell ma már tájékozódni, más tempóban hömpölyög az élet, máshová került Tolsztoj és az angol szótár, mást jelent térképről tájékozódni és szerelmes levelet írni. Hajlamosak vagyunk gyorsan rávágni, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, „bekockultak”, felületesek, türelmetlenek, virtuálisan élnek. Pedig csak azt teszik, amire lehetőségük nyílik, és ezzel kiválóan élnek is. Generációt alkotnak, vagyis látványosan és markánsan elkülönülnek immár az idősebbektől. Ők az on-line világ bennszülöttei. Tudásuk értékes, aktuális, versenyképes, ezért érdemes annyit megtanulni belőle az idősebbeknek, amennyit csak lehet. Viszonzásként értékes dolgot adhatunk: az off line élet tapasztalataira taníthatjuk meg őket. Az ügyintézés, vállalati társas lét technikái, a fizikai közösségekben való otthonos mozgás nem csak bónusz, vagy választható opció. Nélkülük nem csak a hivatalos dolgok intézése lehet ijesztő, de a családalapítás, a munkahelyen való sikeres előrehaladás is nehezebb. És ahogyan egy alkalmazás használata is az alapokkal indul, az off line rutin is az alapoktól építendő fel: ha bemész egy hivatalba, köszönsz, számot tépsz… A többit már ismerjük.

Kapcsolódó bejegyzések