Gondolatok a marketingről

Nehéz idők járnak a marketingesekre. A gazdasági turbulenciák nem csak a szakma renoméját tépázták meg, de mára elbocsátási hullám is elérte e szebb napokat látott szakma képviselőit. De vajon miért rajtuk csattan az ostor? Hiszen minden épeszű elmélet egyetért abban, hogy épp ilyenkor kellene „megnyomni” a marketinget, hiszen egyedül így van esély arra, hogy – bár áldozatok árán – pozíciókat szerezzünk a vetélytársakkal szemben. Nem valószínű, hogy a cégvezetők, döntéshozók saját jól felfogott érdekeik ellen cselekednének, így a hírekben szereplő leépítések mögött is mást érdemes keresni.

Régóta beszélünk és e helyütt többször írtunk is már az úgynevezett alibi marketingről. A fogalom mögött pontosan az van, ami kihallatszik belőle: öncélú, rutinból végzett, éppen ezért nehezen mérhető és még nehezebben védhető marketing tevékenység, amely jellemzően defenzív és sablonokból építkezik. Jellemzője, hogy elszakad a piaci valóságtól, sikert esetlegesen lehet vele elérni, így művelői frusztráltak, befelé fordulóak lesznek. Piaci „immunrendszerük” legyengül, támadhatóvá válnak, és mivel nincs sok muníciójuk, egy-egy rosszabbul sikerült negyedév vagy pénzügyi év végén a menedzsment célkeresztjébe kerülnek. A történet végét pedig már ismerjük.

Felelősségük ugyanakkor nem kizárólagos és egyetemleges. Hatékony marketinget csakis erre fogékony, a versenyt komolyan vevő vállalati kultúrában lehet megvalósítani, olyan menedzsmenttel együttműködve, amely nem csak „megrendeléseket” ad le a marketinges csapatnak, hanem tágan értelmezve vállalati ügyként kezeli a sikeres piaci jelenlét megteremtését. A hírekben olvasható leépítési bejelentések nem jó hírek, mégis talán alkalmat adnak a szakma aktuális kihívásainak újraértelmezésére és új modellek, megközelítések megfogalmazására. Nem kérdés, hogy ez sikerülni fog.

Kapcsolódó bejegyzések