Gazdagság

Néha érdemes végiggondolni, hogy mije is van az embernek. Mit tanult, mit hozott magával onnan, ahol aktív időt töltött el. Magától ezt aligha teszi meg, vannak azonban alkalmak, amikor kellemes muszájból mégis csak végig kell nyálazni az elmúlt évtizedek porral már enyhén betakart archívumait. Ez a kivételes dolog történt meg velem egy Corvinusos előadásfelkérés alkalmából, és bár kellett némi ügyesség beilleszteni az erre szánható időt a napi rutinba, az eredmény kárpótolt érte. Az eredmény pedig nem volt más, mint hálás amerikai diákok, akiknek saját szakmai történetemen keresztül mesélhettem a hazai marketing elmúlt éveiről. Előkerült az első, már általam szerkesztett Kontrax Újság, rajta a dátum, 1992. Ennél a cégnél élhettem át először a válság ijesztő lehelletét, és tanultam meg, hogy mindig van megoldás, csak akarni kell. Rábukkantam a Digitalos, Compaq-os, HP-s magazinokra, amelyeket végiglapozva gyönyörűen kirajzolódott, hogyan alakítottuk akkori kommunkációnkat egyre kevésbé technikaivá, egyre inkább gazdasági szakemberek számára is emészthetővé, a végén már bele-bele karcolva az „életmód” magazinság elit világába. Előjöttek a cégegyesülések emlékei, az akkor elsajátított kommunikációs tehnikák, és az emberi tényező fontossága, a csapat ereje. És persze a Telekomos belső kommunikációs kalandok, a kultúraváltás izgalmas feladatai, és az ezzel járó feszültségek, konfliktusok diplomáciai lekezelése. Örömmel túrtam fel a régi fotókat, videókat és belefeledkezve nosztalgiáztam végig a hazai piacgazgaság első húsz évén. Milyen jó, hogy mindezt az első sorból élhettem át. Ezek az emlékek, tapasztalatok, a rutin, a tudás megvannak, élnek, beépültek folyamatokba, programokba, és adom őket tovább, és rakom hozzá az újabb ás újabb élményeket, hiszen a következő 20 év már elkezdődött.

Kapcsolódó bejegyzések