Haláli CSR

A CSR haláli! Komolyan, ezt magam is majdnem megtapasztaltam. Íme a történet: a minap margitszigeti szokásos futóköröm előtt jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy gyönyörű, korszerű, minden tekintetben euro-konform játszóteret alkottak ügyes kezek az Árpád hídi oldalon. Minőségi anyagokból összerakott mászókák, ötletes játékok, napelemes világító berendezések, a sérüléseket minimalizáló homok ágyazat láttán még a kukacoskodók is elégedetten csettinthetnének. Ezek után teljesen helyénvaló, ha a létesítmény elkészítésében részvevők, köztük komoly, multinacionális cégek nevét viselő tábla emlékezik meg e nemes tettről, amely mintapéldája is lehetne a CSR gyakorlati megvalósításának. Igazi európai polgári érzéksekkel vágtam hát neki az 5,3 kilométernek, hogy aztán a futópálya és a műút találkozásánál drámaian zökkenjek vissza a magyar valóságba. A minden létező módon jelzett futópálya kereszteződésen ugyanis „dagadt gázzal” robogott át előttem egy autó, mit sem törődve azzal, hogy a sziget az bizony más világ, itt sportolók, gyerekeket sétáltatók, kerékpárosok, nyugdíjasok, bukkanhatnak fel bármelyik bokor, fa, vagy éppen hídpillér mögül. Kiváló futócipőm beépített blokkolásgátlójának, és tökélyre csiszolt defenzív közlekedési beállítottságomnak köszönhető, hogy nem csattantam fel derék autósunk szélvédőjére. A találkozást megúszva a szemem sarkából gyanús emblémára lettem figyelmes az autó ajtaján: ugyanaz a logó virított a fehér gépjárművön, mint amit az imént a körbecsodált játszótér dicsőségtábláján láttam. Hm, milyen kár az elveszett illúzióért, és milyen kár azért, hogy a CSR, mint nyilvánvaló vállalati gondolkodási mód a jelek szerint még nem jutott le a cég minden munkatársához, és a céges autó kezelési útmutatója sem tér ki arra, hogy mit is kell érteni a közös vállalati ügyek méltó képviseletén. De idővel talán erre is sor kerül majd.

Kapcsolódó bejegyzések