Mindennek ára van

Mindennek ára van. Azt, hogy ez az ár milyen legyen, elvileg a piacgazdaság dönti el, hiszen a verseny nem tűri az indokolatlan költséget, az extraprofitot. Vagy elfogy, elértéktelenedik, kiüresedik ugyanis az a pillanatnyi előny, amiért plusz pénzt lehet kérni, vagy a céget beérik a versenytársak. Komoly dilemma például egy szolgáltatást beárazni. Kiindulhatunk abból, hogy nekünk milyen elképzelésünk van az árról, mennyibe fáj a lízingelt autó, a főnöki bőrfotel, és az sem árt, ha marad is valami a hónap végén. A viccesebbek ezt fedezetalapú kalkulációnak hívják. Na, ez a megközelítés ezerből ha egyszer bejön, ugyanis az józan belátást igényelne, hogy mit is kalkuláljunk a fedezetbe . Be lehet lőni az árat a versenytársakhoz is, ha vannak ilyenek (értéknövelt szolgáltatásoknál gyakori ugyanis, hogy nehezen összemérhetőek a megvehető megoldások). Lehet alámenni a többieknek, ezzel zabálva a szektor profittermelő képességét és a többiek profitját is, vagy éppen föléjük célozni. Ez utóbbi macerás, mert többletértéket kell mögé tenni. Aztán lehet árazni aszerint, hogy a megcélzott vevőkörnek vélhetően milyen hasznos lenne az, amit kínálunk. Ehhez meg mérhetetlen felkészültség és önbizalom szükséges, hiszen itt bizony meg kell győzni az ügyfelet arról, hogy kellünk neki, mégpedig annyiért, amennyiért mi mondjuk. Mondani sem kell, ez az igazán nagy kunszt, mert ilyenkor bizony mérik is az ígéretünket, amit illik tartani! Válasszuk is bármelyik fentebb említett megoldást, egy vállalkozás értelmét végül is az adja, mennyiért ismertetjük el magunkat a piacon. Van azonban mindezek felett egy generális probléma: Magyarországon divat mindent porig lealkudni. Mediterrán virtus? Ügyesség? Nemzeti kultúra része? Válasszon mindenki kedve szerint, az azonban tény, hogy ma a legtöbb cégnek nem az a kérdés, hogy értékén tud-e eladni valamit, hanem hogy ki tudja-e egyáltalán termelni a költségeit, hogy a fennmaradást, fejlődést biztosító fejlesztésekről már ne is beszéljünk. Legendák keringenek arról, hogy – csak a kommunikáció, média világában maradva – mekkora árengedményeket lehet elérni felületvásárlásnál, hogy harmadára esett vissza a tréningek átlagára, hogy ügynökségi szenior szakemberek költségét már alig lehet kitermelni, így dívik a sufnituning… Az általános alkunak van egy fájóbb kihatása is: az alacsony árak a bruttó nemzeti terméket is alacsonyan tartják. Csehországban a GDP mintegy 20 %-kal múlja felül a magyart, és akár hiszik, akár nem, az árszínvonal nagyjából ennyivel magasabb náluk, mint a miénk. Lehet tehát alkudni, érdeket érvényesíteni, pénzt spórolni bátran, csak tudjuk: mindennek ára van!

Kapcsolódó bejegyzések