Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy a legfontosabb az ügyfél. Kár, pedig de jó is lenne azt hinni, hogy egy cég küldetése a vevő kiszolgálása, aki aztán pénzt fizet az áruért, amiből fejleszteni, növekedni lehet, és nagyon sok ember megélhetése származhat ilyetén módon a piaci mechanizmusokból. Ám ahogy az ügyfél – valljuk csak be! – a legtöbb cégnél nyűg, probléma, úgy a munkatársak is meglehetősen macerásak. Egyenként még csak-csak megvagyunk velük, de csapatban, csoportban, közösségben erőssé válnak és mindenféle fura erővonalak mentén önálló életre kelnek. Igényeik lesznek, szervezkednek, egyeztetnek, urambocsá pletykálnak, bomlasztva ezáltal az ideálisan, excelben megtervezett tökéletes vállalati struktúrát. Mégis, kinek a dolga „rendet vágni” közöttük? A HR-nek – jön a zsigeri válasz. Hiszen itt történt a felvétel, a munkaszerződés aláírása, és a bérszámfejtés is valahol itt szokott szerveződni. Ám a HR erre azt válaszolhatja, hogy tehetetlen, mert a marketingnél van a belső kommunikáció, márpedig enélkül nem tehet sokat. A marketing hajlamos a funkcionális menedzsmentre mutogatni, mondván, hogy ott a tartalom, oda tartoznak, ott irányítják őket… Adott tehát egy vállalat, merész álmokkal, ambíciókkal, szervezettel, drága munkatársakkal, akikkel azonban nem törődik igazából senki. A gyeplő a lovak közé lett dobva. Napjaink komoly dilemmája, hogy hol is kezeljük a munkatársak tájékoztatását, a belső kommunikációt. Hogyan alakítsunk hatékony, interaktív kapcsolatot a különböző szintek, szervezeti egységek között, hogyan menedzseljünk olyan kommunikációs hálózatot, amely keretek, szabályok között, de azok bénító hatása nélkül a legjobbat hozza ki munkatársi kreativitásból. És mindezt ki felügyelje, működtesse, elemezze, alakítsa? Az elmúlt hetekben komoly fejlesztéseket hajtottunk végre, hogy az Ispiro Consulting még komolyabb kompetenciákkal segítse a válaszok megtalálását. Felkészültünk, hogy a szerteszaladt ménest ismét a fogat elé kössük, hiszen csak így húzhatnak egy irányba!
Kapcsolódó bejegyzések
Megdöbbentett, amikor egy tanulmányban azt olvastam, a munkavállalók milyen nagy hányada nem is tudja igazán, mi a valós értelme napi … Tovább
Kevesebb szó esett mostanában oldalainkon a kis- és közepes vállalkozásokról, pedig ha valahol nagy szükség van tudatos piacépítésre, stratégiaalkotásra, marketing, … Tovább
Sokan vagyunk, akik “rákattantunk” a virtuális közösségekre. Vagyunk jó páran, akik a barátkozás mellett szakmai kapcsolatokat is ápolnak itt, és bizony … Tovább
A sok amerikai sablon film után üdítő élmény megnézni Tom Hooper kiváló alkotását, A király beszédét. A történet VI. György … Tovább
Óriásit nőtt a munkanélküliség ahhoz képest, hogy évek óta a tejes foglalkoztatottság határán mozgott a gazdaság. Az elmúlt évek vezetői … Tovább
Van egy állításom, mellyel lehet vitatkozni: Igazi forradalom van alakulóban a vállalati kommunikáció terén. Mondom ezt úgy, hogy volt szerencsém … Tovább
Immár több mint három hónapja tart az az izgalmas játék, amelyet új weboldalunk, egyben médiafelületünk elindításával kezdtünk el. Azt várjuk, … Tovább
Most akkor munkaerőhiány van, vagy sem? Gyárigazgatótól hallom, hogy olvassa ő is ezeket az információkat, de aki jól csinálja a … Tovább
Egy konferencia akkor jó, ha általa gondolati morzsákkal lesz gazdagabb az ember. Én egy kisebb cipónyira elegendő morzsát gyűjtöttem magamnak … Tovább
A klasszikus reklámfelfogás szerint a reklám szerepe a tájékoztatás, az informálás, a rossz döntésektől való megóvás, vagyis a választás szabadságának … Tovább
Merthogy a munka-magánélet egyensúlyról már majdnem elég szó esik, ráirányítva a figyelmet időnk, energiánk (kedvünk stb.) véges voltára. Csakhogy a … Tovább
Igen, már a címben letesszük a voksot. Nem, nincs hibrid közösség, még pedig azért nincs, mert minden csapat együttműködése a … Tovább
Napjainkra címke lett belőle: a fenntartható csökkenés egyre ismertebb kategória, mint ahogy a csökkenés is egyre inkább hétköznapi része az … Tovább
16 éve hoztam egy döntés: váltok. Addigi sikeresnek tekinthető nagyvállalati kommunikációs vezetői pályámat vállalkozói irányba állítom. Hogy miért? Elfogyott a … Tovább