Üzlet és evolúció

Az evolúció nem tervez, hanem gányol – állította Mérő László egy beszélgetés során nemrégiben. Állítása nyilván a törzsfejlődés azon jellegzetességére utalt, melynek révén egy kiindulási állapotból kiszámíthatatlan végeredmény válik annak függvényében, hogy a fejlődési folyamat alatt milyen behatások érik az adott fejlődő szervezetet. Biztosan mindenki látott már apró növényre dőlt virágcserepet, amely az akadályt észlelve úgy oldotta meg a problémát, hogy megemelte, majd megkerülte az akadályt. A növény ugyan tovább fejődött, de a törzse ferde maradt. Hasonlóan torzulhat, módosulhat egy másik fajta szervezet, a vállalat is az évek során. A fehér asztalnál okosan megtervezett kiindulási állapot, a gondosan kiszámolt képletek, a vélelmezett külső hatások, fejlődési opciók a legritkább esetben válnak valóra. Mindig van egy olyan tényező, amely eltérít az előre megrajzolt növekedési pályától. A szervezet persze alkalmazkodik, a hatást ellenhatás követi. Aztán jön egy újabb behatás és egy újabb korrekció. Így lesz a nyílegyenes vonalból görbe, elágazásokkal, zsákutcákkal, visszafordulásokkal tarkított alakzat, amely egészen biztosan más energiaszinten, kisebb hatékonysággal üzemel, mint ami az eredeti tervekben szerepelt. Az élő organizmusokkal szemben a vállalati szervezeteknek megvan az a lehetősége, hogy időről időre áttekintse a célzott és a valós állapot közti különbséget, és ha kell, saját maga javítsa hatékonyságát, és végezzen el korrekciókat. Fontos ez a gyakorlat, hiszen nem mindegy, mennyi energia megy el pusztán arra, hogy a girbe-gurbán tekergő folyamatokat üzemeltessük, és akkor még az értékteremtéshez hozzá sem kezdtünk. A spontán kitüremkedések öncélú struktúrákat, felesleges lépcsőket eredményeznek, így egy idő után a szervezet saját növekedésének gátjává válik. Ugye, ismerős a helyzet? Érdemes tehát néha újragondolni a célokat és ehhez igazítani a hátteret, hogy ha lehet, az új ágak már egyenesen nőjenek az égig.

Kapcsolódó bejegyzések