Manapság sokan zavarban vannak a nőnappal kapcsolatban. Iskolás koromban nem volt kérdés: a nőnap a nőké. Ez persze később sem változott, ám egyre több hölgy ismerősöm kért meg határozottan, hogy eszembe ne jusson ezen a napon felköszönteni. Az ember nyilván maga dönti el, hogyan áll március 8-hoz, ám a céges kapcsolatokban mindez akár kényes kérdéssé is válhat. Elvárják-e a munkatársak, kiterjed-e a férfi kollégák figyelme a készülődésre, nem tartják-e „Corporate” rutinnak a lányok, asszonyok. Ugyanez a helyzet az üzletfelekkel kapcsolatban, ráadásul velük nem is vagyunk olyan szoros kapcsolatban, így nehezebb megérezni, mi is a jó választás. A megoldást nyilván mindenki maga kell, hogy megtalálja. Ha úgy érzi, helye van egy szál virágnak a munkatársnő asztalán, ez a helyes választás. Ha nem tud azonosulni a szokással, nem kell erőltetni. Olyan ez, mint a cégkultúra: van, ami belefér és van, ami nem. Van olyan ügyfelünk, akivel közösen fogalmaztuk a céges üdvözlőkártyát, és van olyan is, ahol ez fel sem merült. És egyik sem különb a másiknál, csak nem egyformák. És ez teljesen rendben is van így. Én mindenesetre munkatársaimmal egyetemben a mai napon a megszokottnál is nagyobb szeretettel gondolok a hölgyekre!
